A média szerint imádnunk kell a testünk, ezért megteszünk mindent annak karbantartásáért, edzőtermekbe járunk, diétázunk, ha nem is azért, hogy örökké éljünk, de legalább jól nézzünk ki, és túléljük az ötvenet. Közben abban reménykedünk, hogy mire minden igyekezet ellenére megöregszünk, a tudósok felfedezik az életelixírt. Hiszen, a történelem első olyan nemzedéke vagyunk – mondják –, amely a halálra már nem feltétlen mint elkerülhetetlenre gondol. A korábban mítoszokban kifejezett ősi vágy egyesek szerint mára a tudomány fejlődésével realitássá vált. Az elmúlt harminc évben úgy nőttünk fel, hogy az orvostudomány minden betegségre gyógymódot ígért. A kutatók géneket programoztak át, őssejtekből patkányszívet teremtettek, újabban nanoeszközöket alkalmaznak a gyógyászat legkülönbözőbb területein.
Háromlépésnyire az örök élettől
Ray Kurzweil amerikai mérnökzseni, feltaláló és jövőkutató könyvének címe is erre a reményre utal: Fantasztikus Utazás: Az örök élethez elég sokáig élnünk. Kurzweil szerint az első lépés az örök élethez vezető úton a tudásunkhoz mérten a lehető legegészségesebben élni. Az első lépés arra alkalmas, hogy minél jobban megközelíthessük a génjeinkbe kódolt legmagasabb életkort, a 120 évet, illetve, hogy megérjük a második lépést, a biotechnológiai forradalmat: a biokémiai folyamataink teljes újraprogramozását, például az öregedésért felelős génét. Kurzweil ezt legkésőbb 2020-ra várja, ami a hatvanéves tudósnak igencsak időszerű. Végül a harmadik lépésben a nanotechnológia fejlődésének következtében molekuláris szinten válik lehetségessé testünk lecserélése, ez 2030-ra történik meg. Mit tehetünk azonban, ha hibás a diagnózis, elvégre 2000-re ígértek már Mars-bázist is? Hogyan legyünk legalább matuzsálemek?
Éhesen sokáig
A 80-as évek elején kutatók rágcsálóknál megfigyelték, hogy azok hosszú távú drasztikus kalóriamegvonás következtében tovább élnek. Ennek nagyon leegyszerűsítve az az oka, hogy a sejtek anyagcsereideje megváltozik. Tudományos bizonyíték arra azonban nincs, hogy embereknél is működik a módszer, hiszen senki nem csinálja olyan régen, hogy ez kiderülhetett volna. Kaliforniában mégis létezik egyesülete a kalóriakorlátozás (caloria restriction, CR) híveinek. Persze felmerül a kérdés, milyen élet az ilyen, de reményt adhat a kaliforniai CR-esek számára az elsősorban fogyókúraiparban folyó, éhségérzetet megszüntető anyagok kutatása, de eddig a metamfetaminnál jobb szer nem nagyon volt, ami meg a kezdeti céllal van nem kis ellentmondásban.
Az öregedésgátlás másik nagy slágere a sejtmembránban található Phosphatidylcholine pótlására irányuló diéta. A Phosphatidylcholine egy fiatal szervezetben a sejtmembrán 60%-át teszi ki, de az évek során 10%-ra is lecsökkenhet, amely következtében a szervek hatásfoka romlik, és bőrünk ráncosodik. A folyamat lassítható bizonyos élelmiszerek és táplálékkiegészítők bevitelével, ilyen például a szója vagy a tojássárgája.
Más diétákban persze a szója vagy a tojás a fő tiltás. Dr. Atkins legyen a talpán, aki megpróbál kiigazodni a hosszú élethez vezető táplálkozás világában. Amúgy is ironikus, hogy mikor milliárdos költségvetésű génkutatások és őssejtkísérletek folynak, valaki az éhezésben látja az örök élet feltételét.
Őssejtből fület, vesét, kinek mit
A klónozással elvileg már régóta lehetséges saját őssejt előállítása, ha az őssejtterápiát a klinikai gyakorlatban is alkalmazni kezdik, nem lesz semmilyen testrész, amit ne lehetne kicserélni a kilökődés veszélye nélkül, hiszen a saját genetikai anyagunkból létrehozott szervet kaphatnánk meg. Mielőtt azonban hátradőlnénk, és azon kezdenénk gondolkodni, milyen lenne 150 évig élni, figyelembe kell vennünk, hogy ezek az eljárások merőben kísérleti jellegűek. Nem tudjuk, hogy milyen negatív következményei lehetnek a génmanipulációval vagy klónozással nyert őssejtek használatának. Elképzelhető, hogy hajlamosabbak ezek a sejtek a rákra vagy nem sikerült a biológiai órájukat újraindítani. Emlékezzünk, Dolly, a klónozott bárány is fiatalon meghalt. És akkor nem is beszéltünk az embriókísérletekből és klónozásból adódó etikai problémákról.
A csendes forradalom
A médiában kevésbé látványos, de legalább ilyen fontos fejlődés zajlik a test alapvető biokémiai folyamatainak megértésében. Így a gyógyszerfejlesztés egyre kevésbé lesz felfedezésjellegű, sokkal inkább meghatározott célra terveznek majd gyógyszereket. Habár itt nincs szó „Ridley Scott”-os alien- és Sigourney Weaver-klónozásról, az embert kevésbé szenzációhajhász hangulatban (általában betegen) mégis érdekli az ilyesmi. Innen még egy lépés a gének megértése, és hogy mintegy mellékesen kikapcsolják az öregedésért felelős gént. Az elegans nevű féreg öregedés DNS-ét már sikerült megtalálni és kiiktatni, amelynek következtében az állat háromszor olyan sokáig él, mint normálisan.
Nanobotok
Miután már minden szervünket kicserélték, génjeinket átprogramozták, 124 évesen, a születésnapi torta felett elmélázhatunk egy pillanatra azon, hogyan lehetne most már tényleg megúszni a halált. És akkor beugorhat, hogy 100 éve elkezdődött valami a nanotechnológiával. Emlékeinkben kutatva felidézzük majd, hogy 1997-ben tervezték az első olyan nanorostát, amellyel el lehetett rejteni az immunrendszerünk elől egy disznó hasnyálmirigyét úgy, hogy közben a pólusain az oxigén, cukor és inzulin átjuthatott. Gyógyszer szállítására alkalmas, nyitható nanopáncélok, vírusdetektorok, kapszulaendoszkópok kísérleti alkalmazása, mesterséges vörös- és fehérvérsejtről szőtt álmok – pergeti a biokémiailag felturbózott agy a történelmet. Aztán kiderül, hogy tényleg álmodunk, és késik a tudomány.
John Spartan
A jövő nagy üzlet, és ezek a kísérleti eredmények reménykedésre adhatnak okot az életelixírre vágyó gazdagoknak, illetve bevételi forrást a jövővel sáfárkodó cégeknek. Az, hogy a remény mennyire megalapozott, és ki mennyit hajlandó fizetni érte, megint más kérdés. Az ügyes temetkezési vállalkozókból verbuválódott, halottak lefagyasztásával foglalkozó arizonai Alcor például potom 25 millióért fagyasztja le azokat a szerencsétleneket, akik elhiszik, hogy valaha felkelnek. A fagyasztás (és maga a halál is, ejh, ezt mindig elfelejtjük) azonban olyan károsodást okoz az agyban, amit helyreállítani nem lehet. Az Alcor szerint azonban a nanotechnológia fejlődésével az agy helyreállítása lehetővé válik majd. Valószínűbb azonban, mire idáig jut a tudomány, annyira felkúszik az átlagos életkor, hogy senki sem akarja magát majd lefagyasztatni, amelynek következtében az ilyen fagyasztócégek tönkremennek, a lefagyasztottakat pedig végre rendesen eltemetik.
