• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Ugródeszka Mexikóba – miért jó a nyári munka az USA-ban

Csánicz Viktória egy amerikai gyerektáborban eltöltött nyár után úgy döntött, nem veszi meg a Magyarországra szóló repülőjegyét a nyár végére. Helyette Mexikóban kötött ki – és egyúttal elhatározta, hogy ott tölti az idei tanévet. Helyzetjelentés a „végtelen tequilamezőkről”. •

diákmunka / USA    / mexikó / külföldi munkavállalás

2011.11.17.

írta/forrás
Péterfi Barbara

Moha: Honnan jött az ötlet, hogy az önmagában is vagány amerikai nyári munka után még emelve a tétet, továbbállj Mexikóba?

Viki: Az ötlet elég véletlenszerűen jött az első amerikai nyaram során. A táborbeli munka közben a legjobb kapcsolatot a spanyolt beszélő kolóniával alakítottam ki, így magától értetődő volt, hogy ha hazaérek Magyarországra, elkezdem tanulni a nyelvüket. Ekkor már viccelődtünk vele, hogy mi lenne, ha Mexikóba mennék tanulni. Az első reakcióm csak egy ironikus „haha” volt. Persze, holnap indulok. Aztán közeledett a második nyár az Egyesült Államokban, ugyanabban a táborban, többé-kevésbé ugyanazzal a csapattal. Éppen a vízumomat intéztem, mikor eszembe jutott: ha úgyis akarok külföldön tanulni, miért menjek Erasmusszal, ha van lehetőségem sokkal egzotikusabbat is választani? Átfutott az agyamon minden egy perc alatt: a nyári fizetésem legalább egy ideig elég lenne, a meghívás pedig még mindig áll Mexikóba, a barátnőm családjához. Hát így történt.

Moha: Miket vittél magaddal a bőröndödben a nagy utazásra?

Viki: Másfél évet nem tudsz egy bőröndbe beletuszkolni, valami úgyis kimarad, így hát alapdolgok jöttek velem, és egy-két érdekes kabala. A legjobb, ami a kezembe került pakolás közben, az az Egyesült Államok eddigi 44 elnöke felsorolva egy újságcikkben. Nem tudom, miért, összehajtottam és elraktam. Azóta velem utaznak, Washingtontól Obamáig az összes elnök, elég jó érzés. Aztán az utam során eddig beszereztem egy koalát egy ausztrál fiútól, egy rajzot a húgomtól és egy spanyolszótárt. Ezek nélkül nem mennék sehova!

Moha: Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy túl meredek a helyzet, egyedül boldogulni egy idegen földrészen?

Viki: Hogy meredek-e? Mexikóban minden egyes lépted meredek lehet, ha nem tudod, mit csinálsz, így nekem is nagyon sokat segít a család, akiknél élek. Az emberek füttyögnek utánad az utcán, ha európai vagy és nem kiemelkedően csúnya vagy kövér. Bár az eddigi tapasztalatom az, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap, tehát füttyögni füttyögnek, de egyik sem erőszakos. Ugyanis soha nem tudhatják, hogy egy európainak kinéző lány kinek a hozzátartozója itt. Lehetnék például valami híres drogbáró barátnője, ebben az esetben ha hozzám érnének, az egy kolumbiai nyakkendővel érne fel számukra. Persze nem vagyok drogbáró barátnője, de hál’ Istennek ezt ők nem tudják.

Moha: Felidéznél egy-két sztorit, amiket feltétlenül emlegetni fogsz még az unokáidnak is?

Viki: Rengeteg van, pedig még csak az időm egyharmada telt el! Ez köszönhető annak, hogy mindennap körülbelül 2-3 élettörténetet hallgatok meg, hiszen mindenki beszélgetést kezdeményez velem, akit csak megszólítok. Mert hát elég világos, hogy nem vagyok idevalósi.

Moha: Közép-európai szemmel mennyire más az élet Mexikóban? Neked például hogyan telnek a mindennapjaid?

Viki: Mexikóban az élet: laza. Hogy egy példát említsek, volt olyan szerencsém, hogy együtt táncolhattam halottak napján a temetőben az itteniekkel. Elég bizarrnak tűnik, és az is tulajdonképpen. Viszont ha számításba vesszük, hogy itt 27 fok volt november elsején, és nem szomorúan temetik a halottat, hanem „fiestá”-val, érthető, hogy miért szól a salsa még a temetőben is. Ha pedig az általános állapotokra vagy kíváncsi, akkor elmondható, hogy a mexikói minimálbér körülbelül a negyede az otthoninak. Bármilyen elektronikai eszköz azonban ugyanannyi, mint Európában. A tequila viszont olcsó, aminek nagyon örül az ember egyetemista lánya. Erről jut eszembe. Itt is egyetemre járok, egy másfélszer akkora városban, mint Budapest. Mivel az Egyesült Államokból tulajdonképpen az itteni félév közepén érkeztem, ezért egyelőre csak spanyolt tanulok, de a következő félévre már beiratkoztam, nemzetközi tanulmányokat fogok tanulni, csakúgy, mint otthon. Illetve már felvettük a kapcsolatot az ELTE-vel, ahova otthon járok, talán ki tudunk alakítani egy csereprogramot. Ezekkel foglalkozok jelenleg, de persze megszámlálhatatlan mennyiségű „fiesta” is van a környező városban, Cholulában, ami a környék buliközpontja. Például ma este Tiesto érkezik. Nyilván én is ott leszek.

Moha: Dolgozol is?

Viki: Dolgozni akármikor tudnék. Itt bármelyik bár ölni tudna európai személyzetért, az angoltudás pedig elég lenne irodai munkához vagy akármi máshoz. De hogy őszinte legyek – mivel a munkák alulfizetettek –, amíg az amerikai nyári táborban megkeresett pénzem kitart, nem akarok dolgozni. Sok munka kevés pénzért, ez Mexikóban átlagos sajnos.

Moha: Ezek után már csak egy dologra vagyok kíváncsi...egy ilyen kaland után mi az, ami visszacsábíthat Magyarországra?

Viki: Hogy miért érdemes hazamenni, azt nem tudnám megmondani. Talán azért, mert a Borároson finom a törökök baklavája. Vagy talán azért, mert a Parlament éjszakai látképe felülmúlhatatlan, a Margitsziget pedig egy szerelem. Aztán a magyar barátok sem jönnek sűrűn Mexikóba, kicsit messze van egy röpke hosszú hétvégéhez. Annyi biztos, jövő szeptemberben mindenképpen visszamegyek – persze egy újabb, Egyesült Államokban töltött nyár után.
 

Work and Travel

Bár még csak november van, ez a „Work and Travel” irodáknál – mint amilyen a sokak által ismert Campleaders vagy CCUSA – már javában a 2012-es nyári programokra való jelentkezési időszakot jelenti. Ha rendelkezel érvényes felsőoktatási hallgatói jogviszonnyal, és alapszinten beszélsz angolul, akkor előtted is nyitva áll a lehetőség, hogy egy amerikai gyerektáborban eltöltött dolgos nyár után nyakadba vedd Las Vegast vagy a New York-i Central Parkban lógasd a lábad.

A körülbelül 9 hétnyi munkádért cserébe a közvetítő irodák átlagban 1200-1300 dolláros fizetést biztosítanak, és általában könnyű fizikai munkákat kell végezni, mint például közös helyiségek takarítása, konyhai kisegítő feladatok vagy a tábor mosodájának üzemeltetése. Egy tradicionális amerikai gyerektábor életébe belekóstolni – azaz részt venni egy baseballedzésen, együtt ugrálni az amerikai gyerekekkel a tóba vagy megkóstolni a hamisítatlan cheeseburgerüket – már önmagában is autentikus élmény, de a kaland java csak a munkaidő lejárta utána következik. Ha már az amerikai kontinensen jársz, merj nagyot álmodni: lehetőségeidnek csak a képzeleted, illetve – kisebb mértékben – a pénztárcád szabhat határt.

http://www.campleaders.com/hu/index
http://www.ccusa.hu/

Fotó

Trash refreshZSKF Gólyatábor CsopakAntwoord a Sound legbetegebb koncertjeGazdag szülőt mindenkinekBetyárdűlőA város szuperhőseiTöbb technót a ParlamentbeELTE-ÁJK Gólyatábor 2011 Gyöngyös