• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Hogyan legyünk munkanélküliek?

Jó esetben sosem tapasztaljuk meg, milyen munkanélkülinek lenni, de nem árt tisztában lennünk azzal, mit kell, mit lehet ilyenkor tenni. Fiatal álláskeresőket kérdeztünk tapasztalataikról. •

munka / munkaerőpiac / munkakeresés / MOHA magazin április-május

2011.05.17.

írta/forrás
Endrődy Szabolcs

Első nekifutás: internet

Laci (26) kétdiplomás, friss munkanélküliként szerette volna megtudni, hogy melyek a lehetőségei, hogyan fog támogatáshoz, segélyhez jutni a munkakeresés során. „A google-ba beírva a >>munkanélküli segély<< kifejezést a http://munkanelkuli.com/ oldalra vetődtem. Az oldal hivatalosnak és informatívnak tűnt, ám mivel eddig online területen dolgoztam, hamar rájöttem, hogy ez csak egy ügyes vállalkozás. A rajta lévő információk tökéletesen keresőoptimalizáltak, de az emberek számára áttekinthetetlenek, nem vezetnek sehová, szó szerint átvett szövegek törvényekből, cikkekből” – mesélte Laci. „Mivel a téma sokakat érint, feltehetőleg az oldal sikeres – a relevánsnak tűnő linkek valójában véletlenszerű keresőhirdetéseket takarnak, így a munkanélküliek információéhsége közvetlenül pénzt termel az oldal üzemeltetőinek.”

Telefonos segítség

Laci másodszorra telefonon próbált informálódni. „A tudakozót hívtam, gondolván, hogy biztos van egy központi információs vonal munkanélküliek számára. Nincs. De a tudakozóban egy segítőkész operátorhoz kapcsoltak. Először a Munkaügyi Központ központi számát kereste, de nem találta, majd a 14. kerületi kirendeltségét – szintén sikertelenül. Végül talált egy-egy telefonszámot diplomások és fiatal álláskeresők számára. „Reggel 9-től délután 2-ig hívtam őket, folyamatosan foglaltat jelzett. „De hát ez nem az ő hibájuk, rengeteg munkanélküli van” – mentegetném őket, de vajon nem a széles körű tájékoztatás lenne egy ilyen szervezet elsődleges feladata?”

A hivatal

Márton (28) a Diplomás és Pályakezdő Álláskeresők Közvetítő Irodájába ment segítségért. „Az iroda eldugott helyen van, de tele munkakeresőkkel. A high-tech sorszámkiadó automata be van kapcsolva, működik, használják is: celluxszal rá van ragasztva egy felirat, hogy sorszámot csak a pultnál lehet igényelni. A váróterem másik érdekessége 4 db érintőképernyős infoterminál, ezek segítségével kedvünkre válogathatunk az állásajánlatok közt, igaz, nagyjából üres az adatbázis. Egyórás várakozás után bejutottam az ügyfélfogadásra, ahol mindössze egy újabb időpontot kaptam, és tájékoztatást, hogy mivel készüljek. Ezt miért nem lehetett telefonon elintézni?”

„A következő alkalommal pozitív élmény ért: a referens segítőkészsége. Papírok hosszas átvizsgálása után kiszámolta a segélyemet. Több mint három év munkaviszony után 30 000 forint körüli összeg lesz. Persze sejtettem előre, hogy megélni nem fogok a segélyből. Nem is ezért kerestem fel az irodát, hanem az egyéb lehetőségekért, az álláskeresésben nyújtott támogatásért, a tanfolyamokért. Mikor azonban a referensemet arról kérdeztem, milyen lehetőségek vannak, egy másik hölgyhöz irányított, róla rövidesen kiderült, jelenleg az átszervezés miatt mással foglalkozik, az ügyben nem tud segítséget nyújtani.”

Nem nagyon iparkodtak

Zsófi (26) magyar–német szakot végzett az ELTE-n, külföldi ösztöndíjról hazatérve látogatott el a hivatalba segítség reményében. „Jogosult voltam segélyre, amit meg is kaptam. Álláskeresőnek hívtak, nem munkanélkülinek, ami a tényeken nem változtatott: nem volt állásom, és nem is nagyon iparkodtak segíteni e téren. Kb. másfél hónap múlva kellett visszamennem 3-4 igazolt álláskeresési kísérlettel. Az interneten is írtam kiadóknak, és mindenhonnan kedvesen visszaírtak, hogy épp most küldtek el embereket, semmi esély, hogy újat fel tudjanak venni. Az ilyen bejegyzéseket is elfogadták aláírás, pecsét nélkül. Ezek után kaptam 3 állásajánlatot mélyen alatta a képzettségemnek, nem is mentem el megnézni őket. Nem volt semmilyen tanfolyam, pedig szívesen mentem volna. A szomszéd asztalnál egy fiatal anyuka ápolónak szerette volna átképeztetni magát, de a referens kérlelhetetlenül elutasította kérelmét. Pedig tudtommal a képzett ápolókból hiány van az országban” – számolt be a 26 éves lány.

Átszervezés

Igazságtalan lenne azt állítani, hogy nincsenek pozitív példák, amelyek megkönnyítik az álláskeresők életét. Számos működő állami, önkormányzati vagy civil kezdeményezés létezik, amely hatékony támogatást nyújt – mindenki számára, aki hall róla, és éppen befér a keretbe. A fenti beszámolók szerint ugyanakkor sok, a munkanélküliek segítésébe fektetett pénz és energia nem éri el a célját. A tájékoztatás hiányos vagy éppen kaotikus, a felajánlott lehetőségek korlátozottak, a rendelkezésre álló eszközök nincsenek kihasználva. Jó hír lehet, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat jelenleg átszervezés alatt áll, így elképzelhető, hogy a jövőben orvosolják ezeket a problémákat.
 

Fotó

Romani Deisgn divatbemutató Szépművészeti MúzeumA város szuperhőseiAz új szépségideál az androgünKendoAntwoord a Sound legbetegebb koncertjeDivat - 2011 nyárAz elegáns frissességKalap és szaxi