Önkéntességgel a begyöpösödés ellen – EVS Live!

Hol helyezkednek el a magyar fiatalok Európa „értéktérképén”?

„Alapvető értékeink kialakulása 18–29 éves korunk közé tehető. Vagyis ennek az időszaknak a tapasztalatai, élményei meghatározóak, és hosszú évtizedekre elkísérnek majd” – fogalmazott Pillók Péter ifjúságkutató, aki előadását egy tavaly végzett, a 15–29 éves korosztályra országosan reprezentatív kutatásra alapozta. Ezt az Európai Unió 28 országában elvégezték, és az eredmények összehasonlításából kiderült, a magyar fiatalok értenek a leginkább egyet azzal az állítással, a mindenkori kormány felelőssége biztosítani, hogy mindenkinek legyen állása. Ezzel szemben sereghajtók vagyunk annak a gondolatnak az elfogadásában, hogy a tehetség- és szorgalombeli különbségeknek ki kell fejeződniük a jövedelmekben. Így Európa értéktérképén nagyjából Bulgáriához és Horvátországhoz állunk közel, ám a paternalista értékrend elfogadása nálunk még ezeknél az országoknál is magasabb.

Szintén elkeserítő eredményt kapunk, ha a fiatalokat nem külföldi társaikkal, hanem a magyar társadalmon belüli idősebb korcsoportokkal hasonlítjuk össze. Ebben az esetben kijelenthető, hogy Magyarországon a fiatalok képviselik leginkább a normaszegés kultúráját, azaz az ő körükben a leginkább elfogadott például kenőpénzt adni vagy elfogadni vagy jegy nélkül utazni a tömegközlekedési eszközökön. Pillók Péter szerint nagy a veszélye az inkonzisztens értékek kialakulásának, hiszen a fiatalok gyakran úgy érezhetik, nincsenek számukra valódi igazodási pontok, értékrendek. Így ha nem vigyázunk, ez a korosztály is gyorsan „hozzáöregszik” majd a szülei generációjához, ami a szocializmusban elsajátított viselkedésnormák továbbélését jelentheti.

Magyar fiatalok külföldön – miért nem utazunk többet?

Ugyancsak a tavalyi, 15–29 évesek között végzett felmérésből derült ki, hogy a korosztály kétharmada még nem tanult hosszabb ideig (legalább 1 hónapig) külföldön, illetve minden második fiatal válaszolta azt, hogy ezt nem is tartja elképzelhetőnek a jövőben. Az okok között legnagyobb arányban (59%-ban) a nyelvtudás hiánya szerepelt, illetve a megkérdezettek fele arra hivatkozott, hogy nem tudná itthagyni a családját, a barátait. Emellett – paradox módon – szintén 59% ért egyet azzal, miszerint Magyarországon egyre kilátástalanabb a fiatalok helyzete. „Itt nem árt hangsúlyozni, hogy ez tavalyi adat, tehát ez az arány válság hatására valószínűleg csak nőtt napjainkra. Ezek a számok arra engednek következtetni, hogy sokan vannak azok a magyar fiatalok, akik bár szívük szerint szívesen látnának világot, mégis belesüllyednek a tanult passzivitásba, mert nem ismerik a kiutazás módjait” – összegzi tapasztalatait az ifjúságkutató.

Ez azért is probléma, mert a projekt végeredményeit vizsgáló online kutatás szerint a kiutazottaknak már csak 12%-a panaszkodott nyelvi nehézségekre a kint töltött idő alatt, tehát a nyelvi korlátok alaptalan félelmet generálnak. Az önkéntesség világát megjárt hazatérők a legfőbb hozadékként a multikulturális Európával szembeni nyitottságra nevelést, a személyes fejlődésük kiteljesedését, illetve a magabiztosságot említették. Ezeket a kutatási eredményeket az Európai Bizottság a jövőbeni programok kialakításánál természetesen figyelembe veszi majd, illetve 2014-től új struktúrában, több pénzt szánnak az európai fiatalok mobilitási programjaira, így az Európai Önkéntes Szolgálatra, az EVS-re és az Erasmusra is.

Mit ér az önkéntesség a munkaerőpiacon?

A nonprofit és a versenyszféra képviselőivel lezajlott kerekasztal-beszélgetésen a szakértők együttesen úgy fogalmaztak, hogy az EVS-programban való részvétel legnagyobb pozitívumai egy fiatal számára az önállóság és a kezdeményezőkészség elsajátítása.

Egy állásközvetítő cég képviselője szerint: „Pár papír, diploma vagy nyelvvizsga önmagában már nem elég a munkaerőpiacon való boldoguláshoz, speciális képességek is szükségesek, amelyeket az önkéntesség során el lehet sajátítani.” A volt önkéntesek legnagyobb előnye álláskereséskor tehát – friss nyelvtudásuk mellett – nyitottságuk és a talpraesettségük lehet. Egy idegen országban eltöltött periódus sokat segíthet például az első munkahelyre való beilleszkedés során, hiszen a multinacionális cégekben ma már gyakran más kultúrából származó emberekkel kell együtt dolgozni.

A beszélgetés közben felmerült az a provokatív kritika, miszerint az EVS egyre inkább elitista programmá válik, abban az értelemben, hogy csak az egyébként is jól szituált egyetemisták számára érhető el. Erre a Compass Egyesület – akik maguk is önkéntesek kiküldésével foglalkoznak – vezetője a következőképp reagált: „Nyilvánvaló, hogy szociálisan hátrányos helyzetű embereket nem lehet akárhova kidobni a nagyvilágba. Szociológusok, pszichológusok előzetes bevonása nélkül ez óriási felelőtlenség lenne!” Ugyanakkor hozzátette, a hátrányos helyzetű fiatalok számára kézenfekvő lehet a rövid távú, azaz a 2 héttől 2 hónapig terjedő projektekben való részvétel – a közeljövőben például egy ilyen program keretében megy ki Portugáliába 4 hátrányos helyzetű magyar fiatal, 1-1 személyes mentor kíséretében.

„Mielőtt bárki belevágna egy EVS-projektbe, ajánlott előtte kipróbálnia hazai önkénteskedést, hiszen egy ilyen utazás óriási megpróbáltatás a személyiségünk számára. Általánosan elmondható, hogy mire hazatérünk az EVS-misszióból, egy sajátos személyiségfejlődésen megyünk keresztül, mely otthonról nem elképzelhető. Hiszen otthon mindannyiunkat egy, a családunkból és a barátainkból szőtt biztonsági háló vesz körül” – zárta a szekciót a Compass Egyesület.

Csatolj YouthPasst a diplomád mellé!

A YouthPass tanúsítvány a Fiatalok Lendületben Program keretében folyó nemformális tanulás elismerésére és elismertetésére szolgál, és azért vezették be, hogy az önkéntes programokban való részvétel igazolható legyen és a projektek során zajló tanulás eredményei láthatóvá váljanak. Bár fontos tudni, hogy ez a tanúsítvány nem helyettesít semmilyen képesítésről szóló bizonyítványt, oklevelet. Ám egy állásinterjún az önéletrajz nagyon hasznos kiegészítő melléklete lehet, hiszen a multicégek többségénél ismerik: ez tanúsítja számukra, hogy volt önkéntesként ismered a Magyarországon kívüli munkamorált is.

„Autista gyerekeknek építettünk konyhakertet Indiában…”

Akiket az eddigiek nem győztek meg az önkéntesmunkával kapcsolatban, azok is szájtátva hallgatták a nemrég hazatért EVS-esek élménybeszámolóit, melyek az Önkéntes Szolgálat rendezvényét zárták. „Ez itt a Taj Mahal; ez a keskeny hegyi út pedig oda vezet, ahol a dalai láma él…” – magyarázott Tasnády-Sáhy Péter, miközben a projektoron felvillantak indiai önkéntes évének képei. Péter élményeiből könyvet is írt, amely „Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes naplója” címmel jelent meg. „A Kelet valósága teljesen más, mint amit az ember előzetesen várna. Ami ma itt kereskedelmi forgalomban van mint keleti kultúra, azzal én ott nem találkoztam. A híres indiai halottégető gátakon a hiedelmekkel ellentétben például nincsen kellemetlen szag, hanem finom szantálillat lengi be a levegőt. Mi önkéntesként autista gyerekeknek építettünk konyhakertet, illetve indiai őslakos törzseknek segítettünk az első iskolájukat felépíteni.” Egy biztos: akár a harmadik világban, akár Európában teljesít önkéntes szolgálatot valaki, olyan élményekkel gazdagodik, amelyek egy életre nyomot hagynak benne.