Délután ötkor a gördeszkások, fél héttől a Hősök terén a biciklisek versenye indult útjára. Fél hétkor a központi helyszín, a Tűzraktér békésen sugározta magából az utcai kultúrát, a tornateremből felhallatszó vad gördeszkázás hangjai ellenére is.
A szuperhősjelmez-verseny nem vonzott tömegeket, de néhányakat egészen magával ragadott. A hét után érkező városi biciklis verseny (alleycat) résztvevői közt felbukkant egy pókemberjelmezes. Az érdekes szabásmintán élcelődők később megtudhatták, hogy gyerekméretet öltött magára a magas fiatalember, azért feszül, vág be, s a többi. Később feltűntek még Macskanők, illetve Batmanek, de néhányan csak Superman-jeles pólót mertek felvenni. A beöltözetlen többséget a Street Fashion Budapest munkatársai fotózták lelkesen. „Városi divat” – mondták.
Dudás Dóra, a rendezvény egyik szervezője elmondta, ők nem akarták definiálni, kik a városi szuperhősök, inkább egy olyan találkozó létrehozására törekedtek, ahol meg tudnak jelenni a BMX-esek, a gördeszkások, a városi biciklisek és a street art képviselői, azokkal együtt, akik a városi divatot „követik”. Dudás Dóra szerint az este nyolc után telt házas Tűzrakteret főként ezen szubkultúrák képviselői töltötték meg.
Nyolctól Hajdú Gergő beszélgetett a Színes Város projekt vezetőivel, a graffitis Nikonnal és Sugár Jánossal (képzőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense). A szórólapokon meghirdetettel ellentétben György Péter (esztéta, közíró, ELTE-BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet) bokatörés miatt nem tudott megjelenni, csalódást okozva azoknak, akik egy szép kis György–Sugár ütközetre vágytak. A közönségből így is lelkesedést váltott ki a felhozatal, egy Hulk koktélt szürcsölgető lány Sugár János első mondatánál bejelentette a körülötte ülőknek, hogy ő imádja ezt a cuki pasit. Sugár radikálisan hangsúlyozta véleményét, kritizálva a Színes Város projekt „stréberkedő, Vasarelyvel takarozó” városszépítési terveit, melyek szerinte lefekszenek a városvezetés cenzurális kultúrpolitikájának.
„A filctollal mászkálók is városlakók, inkább az az önkormányzati képviselő nem városlakó, aki újfajta realitást szavaz meg a városházán” – mondta Sugár, aki szerint a legális falak „rezervátumának” nincs értelme, mert kizáró megoldás. A vandalizmusért már perelt képzőművész felvetette a kérdést, hogy ha a kommersz marketing is használhatja a városfelületet, akkor maguk a városlakók miért nem.
A rendezvény különösen sikeres része az udvaron kilenctől megrendezett slam poetry verseny volt. Sokan most hallották először az egyébként már összeszokott városi költőket, akik nagyrészt városi szuperhősök és városi szubkultúratémákra írott versekkel készültek. A mezőny széles skálán mozgott előadói és költői szinten is. Az első fordulókban TG fanatikus szónoklata és Ponza inkább rapszövegnek hangzó költeményei között Indiana és Id hozták a magabiztos slam szövegeket. Szabó Marci és Woody nem arattak kitörő sikert, ellenben a pécsi Aldo egy csapásra mindenki kedvence lett. A második fordulóban Ponza nyíltan rappermúltjára alapozva próbálta magához édesgetni a közönséget – főleg a kiválasztott zsűrit. Sokkal rosszabbul járt a következő körre angol nyelvű verssel készült Woody. Az ő előadása végképp értetlenségbe ütközött, sőt megalapozta Aldo győzelmét, aki egy hunglish verset vágott ki riposztnak.
Az eredményhirdetések után a jelmezverseny résztvevői helyett egy pöttyös és egy csíkos „utcai” ruhás lány kapta a pezsgőt, a szuperhősök a gangon és a pultnál voltak, amikor nyereményért lehetett volna sorba állni. A „bulizik a bérház” hangulatot csak erősítette a divatbemutató a lépcsőházon keresztül az emeletről levonuló modellekkel.
A hivatalos program végeztével a Hegedű utcában, közvetlenül a Tűzraktér előtt és a templom mellett is kialakultak alternatív csoportok, sőt bulik. A szóbeszéd szerint legjobban öltözött Macskanő (fekete álarc és neccharisnya) hiún végignézte egy fotós róla készült képeit, majd elégedetten biciklire pattant és elkarikázott.
