• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Matisyahu-matiné a SYMA-csarnokban

Gyenge közepes koncertet adott tegnap a SYMA-csarnokban Matisyahu. A rég várt ortodox rock-reggae sztár bulija több sebből vérzett, lássuk, mik voltak ezek. •

koncert / kritika / zene

2010.09.06.

írta/forrás
Gallai József

Jó gondolat volt a Zsidó Nyári Fesztivál szervezői részéről, hogy Matisyahut, az alternatív vallási párbeszéd emblematikus figuráját hívják meg fő fellépőként, de a brooklyni haszid reggae sztárban lévő patront mégsem voltak képesek ellőni. Ideális esetben a koncert a budapesti élet fontos eseményévé válik, mindenki erről beszél koncert után, az alternatív zenei élet szövetébe és a köztudatba kerülve a fesztivál és a zsidó kultúra reklámja is megvan. Hát nem ez történt.

Hogy a rossz helyszín, a vasárnap kora esti időpont, a fellépő Matisyahu hakniszagú hozzáállása vagy a közönség egyenként volt-e az oka a koncert bénaságának, vagy mindezek együttesen fejtették ki rossz hatásukat, azt nem tudni. Mindenesetre nagy mellényúlás volt a buli, fájó szívvel kijelenthetjük, hogy ennél sokkal-sokkal többet vártunk.

Aki eddig nem foglalkozott a zsidó vallással, nem valószínű, hogy ezek után bármilyen késztetést érezne arra, hogy jobban megismerje azt. Persze lehet, hogy a szervezők célja nem is kultúrájuk minél szélesebb körű megismertetése és népszerűsítése volt, hanem egyszerűen csak szervezni egy örömünnepet, mulatni egy jót. Erre enged következtetni maga a helyszínválasztás is. Ahelyett, hogy valamelyik jól bejáratott, világszínvonalú klubba szervezték volna a koncertet, sikerült megtalálniuk a mindentől távol eső, tökéletesen jellegtelen SYMA-csarnokot. Azt a rendezvényközpontot, amit már akkor le kellett volna dózerolni, amikor megépült, ami még egy szalagavató hangulatos levezénylésére is alkalmatlan. Nemhogy egy ilyen spirituális töltetű koncert megrendezésére. Miután sikerült átjutni az erősen túlbiztosított kapukon (rendőrök, fémkereső, motozás stb.), kiderült, hogy itt nem sok jóra számíthatunk. A bulinak otthont adó hatalmas konzervdobozban a szomjas tömeget mindössze két apró stand szolgálta ki, melyeket mintha az utcáról berángatott perecárus üzemeltetett volna, ruhatár szóba se jött.

A hangzásra viszont nem lehetett panasz. A rettegett visszhangokat megúszta a közönség, és bár kicsit halk volt, szépen szólt a koncert. Néha még gatyaszaggató basszusokra is futotta. Matisyahu azonban valami egészen mást hozott, mint amit a változatos korszerkezetű, összetételű, de abszolút pozitív közönség várt volna. A „Live at Stubb’s”-on szocializálódott 3-400 fős „keménymag” szinte térden csúszott egy kis ugráltatásért, egy kis törődésért a frontembertől, de ő valószínűleg a zuhany alatt énekelve többet foglalkozik a hallgatósággal, mint a SYMA-csarnokban. Nem volt több energia ebben a koncertben, mint egy zenekari próbában. Néhány olyan számtól eltekintve, amit természeténél fogva nem lehet elrontani (Chop ’em down, King without a crown, Jerusalem), a legtöbbjét dubstepes puttyogásba, végtelenségbe nyúló dubfutamokba és hamar unalmassá váló kántálásba ültette át. Ennek is meg lett volna a helye, csak nem itt, nem ebben a formában. Egy gandzsafüstös klubkoncerten talán. Itt viszont se egy jófajta body surf, se ugráltatás, se énekeltetés, semmi kommunikáció nem történt a közönség felé. Ha az ember szemét becsukva el tudott vonatkoztatni az atmoszféra teljes hiányától, akkor el lehetett kapni jobb pillanatokat, de ezen a helyszínen egy matinékoncert, haknifellépés lett belőle. Hogy ez azért volt-e, mert szegény Matisyahu betegséggel küzd (ez esetben innen is jobbulást kívánunk), talán előző nap elcsapta a gyomrát a rabbival töltött vacsorán, talán túlságosan becuccolt koncert előtt, vagy csak a sztárallűrjei nem engedték, hogy ekkora közönség előtt kitegyen magáért, azt nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy annál többet érdemelt volna a hallgatóság, mint hogy néhány alibi ugrálással meglóbálja a ciceszének bojtjait.

Ha Matisyahu és zenekara azt nyújotta volna, amit videoklipjei, koncertfotói és a beszámolók sugallnak, az év egyik legemlékezetesebb koncertje is lehetett volna. Elfogultságom miatt mindig arra lyukadok ki, hogy a rossz helyszínválasztás ölte meg Matisyahu koncertjét. Bebizonyosodott, hogy tesiterembe szervezett koncertből spiritualitást kicsikarni nem lehet, ilyen helyszínre expón kívül mást szervezni hülyeség. Remélem, ezt a szervezők is így látják.
 

Fotó

BetyárdűlőKendermajálisY-generációCareer power bitchGazdag szülőt mindenkinekPaintballBelépőHarmadik típusú fesztiválnyár