Erre a kérdésre ad alternatív válaszokat a Centrális Galériában látható Szubjektív Budapest Tér-Képek című kiállítás, amelyet már mi is beharangoztunk. Nem véletlen a kiállítás címének szójátéka: az OSA Archívum tavasszal kiírt pályázatának éppen az volt a célja, hogy a művészek az elmúlt húsz év megváltozott városfunkcióit térkép-alapú műalkotásokon keresztül mutassák be.
A kiírásra 42 mű érkezett, és ezek közül tizenkét installációt valósítottak meg az OSA Archívum és a Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészeti Kuratóriumának támogatásával. A magántámogatóknak hála, a négy legjobbnak ítélt alkotás különdíjakat is kapott, két tárgynyereményt és két pénzbeli támogatást is átadtak a megnyitón.
Dózsa Imre, a Nav N Go Kft. marketingkommunikációs vezetője adta át a díjakat, aki kitért arra is: számukra, egy navigációs berendezésekkel foglalkozó cég számára külön öröm, hogy ezen a pályázaton a tér-navigáció találkozott a művészettel. Tillmann J. A. filozófus, a MOME professzora beszédében a bennünk lakó szubjektív térképekről beszélt, ahol a domborzatot az érzelmeink alkotják. „A teret csak leképezni, ábrázolni nem lehet” jelentette ki, „és mindez csak az adott kulturális kódoltságon keresztül történhet meg” tette hozzá. A professzor szavai pontosan a kiállítás koncepciójára rímeltek, hiszen megannyi eltérő, szubjektív tér-képet láthattunk a teremben. Az egészen széles köröket megfogó kérdésektől kezdve, nevezetesen, hogy ma mennyire aktuálisak a rendszerváltáskor adott új utcanevek, az egyszemélyes városképekig kreatív és üde munkákkal szegélyezett út vezet végig. A kiállítás rendkívül sokrétű és igen élvezetes, mi pedig példát veszünk a Centrális Galériáról, és egy szubjektív válogatáson át mutatjuk be, hogy miért érdemes ellátogatni az Arany János utca 33-ba.
A közönségkedvenc, és emellett első díjat nyert alkotás Liszkai Tamás, Bart Dániel és Elekes Dóra közös munkája nyomán született meg. A Budapest hangtérképét bemutató érintőképernyős asztalon egy Google Earth-szerű térképen pásztázhatjuk végig a fővárost, és miközben saját lakóhelyünket keressük, belehallgathatunk a város zajaiba. Talán nem véletlen, hogy a sztereotípiák igen erősen uralják a térábrázolást, Budán például jobbára csak iskolák és játszóterek zajait halljuk, míg Pesten a Gárdaavatástól (Hősök tere) kezdve az ószeres óbégatásáig vagy a „Részegek ölik egymást”-ig (Blaha Lujza tér) igen széles skálát zongorázhatunk végig a különböző helyspecifikus hangokból. Külön érdeme a szerkezetnek, hogy ahogy távolodunk a helyszínektől, a hangok is úgy halkulnak el.
