A kapolcsi Gástya Árokban vizes padokon, a nyirkos, hűvös estén telt ház várja az előadást. Mindenki megosztja a mellette ülővel a hálózsákját, polifoamját, nejlonzacskóját, hogy élvezhesse a beregszásziak komédiáját, Szigligeti Liliomfiját.
A színpadon a vándorkomédiások ekhós szekerét idézi a fődíszlet (Alekszandr Belozub munkája). A függöny funkcióját is betöltő szekér oldalán városok neveit látjuk, ahol már játszott a társulat: Gyula, Párizs, Bécs, Oslo, Novoszibirszk, Zaporozsje, Tbiliszi. A függönyt elhúzzák, a szereplők és a zenekar felvonulnak; lepattannak a szekér platójáról, és elsöprő dinamikát árasztva belevágnak a darabba. Az előadás három felvonását szünet nélkül tartják meg, tekintettel a hűvösre és az időnként szemerkélő esőre.
A közönséggel egyből interakcióba lépő színészek meg-megmutatják, milyen a színfalak mögötti élet; a közönséget bevonják a színházba.
A zenekar játszik: hol a súgó szerepét, hol épp a jelenethez illő zenét, hol pedig narrál. Máskor a nézők közt sétálva ad szerenádot, miközben a színpadon éppen két jelenet zajlik. A lenyűgöző színpadi zsizsgés kiváló eszköze, hogy bemutassa a vándorszínészek folytonos mozgásban, utazásban való életét.
A nézők reakcióira, a helyszínre, az időjárásra való reflektálás, a rögtönzés végigkíséri a darabot: Vidnyánszky rendezésében a Liliomfi él, igazodik napjainkhoz. A legtöbb esetben az eredetihez hű szövegek kibővülnek, a játék színesedik, és miközben élvezzük az előadást, egyszerre látjuk a színházat élni és működni. A rendezés folyamatos, mintha csak egy próbán lennénk („Gyere beljebb, nem vagy fényben!”), és az öltözőkben megszokott mondatok kavalkádja is jelen van („Mehetek sminkelni?”). A két felvonás közti színpadrendezés bejelentése, a díszlet rámolása is a színház titkaiba engedi belesni a nézőket.
A színjátszók egyéni munkája, a zenekar mutatványa, mindezek egysége, együttjátszása lenyűgöző.
Rácz József mint szerelmes Liliomfi, Sőtér István a bugyuta segéd és statiszta Szellemfi, Kacsur András a hajthatatlan és mindent tudó Szilvai professzor, Kacsur Andrea mint Kamilla „kisasszony”, Mariska az árva – Vas Magdolna, Erzsi, a tűzrőlpattant menyecske szerepében Orosz Melinda, Gyuri a „százkezű” pincér Ferenci Attila, Ivaskovics Viktor a fogadós fiaként Schwartz, Katkó Ferenc az idősebb Schwartzként, Kati – Béres Ildikó, Gizi – Gál Natália, Ferkó – Krémer Sándor, Ica – Orosz Ibolya, Jani – Józan László.
Szigligeti Liliomfija a magyar drámaélet egyik legtöbbet játszott darabja, amely könnyed hangvételével, öniróniájával egyaránt kedvence nézőnek és színésznek.
