A Friss kiállítás évről évre bebizonyítja, hogy van potenciál a fiatal magyar képzőművészekben. Bár az idősebb, 19. századi és korábbi festészetet kedvelő és a hagyományos művészi médiumokhoz szokott közönség sokszor értetlenül áll az installációk és videoalkotások előtt, a válogatás minden évben jól tükrözi a művészeket foglalkoztató problémákat.
Idén a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának végzősei mellett korábban végzett 30 év alatti művészek is megjelenhetnek a kiállításon. A klasszikus hordozón, vásznon és papíron megjelenő alkotások mellett a két emeleten látható tárlaton hangsúlyos szerepet kap a videoművészet és az installáció.
A Hétköznapok valósága címmel megrendezett kiállításon szereplő művészeket a kurátorok szerint a jelenleg az utca és a természet kettőssége és a kettő kapcsolódásaként újraszerveződő közösségi létforma foglalkoztatja. A művek általában a mindennapi létezés apró momentumait ragadják meg, kezdve a privát lakókörnyezet megváltozásától egészen a régi nagy városi toposzokig. Kalmár Dorottya fatáblára festett ikonjai, aranyszínű háttérrel az elsőre, míg K. Budha Tamás és Tábori András, vagyis a Grupo Tökmag a galéria falára fújt graffitije a másodikra példa.
A fiatal képzőművészek évről évre újabb technológiákkal kísérleteznek, hogy különleges, újszerű látványvilágot hozzanak létre. Szádeczky-Kardoss Glória textilből készít porcelánkancsót Törött edény című installációjában, Süveges Réka üvegszálas hálókból készít egészen egyedi holografikus képeket.
A harmadik emeleten Szenteleki Dóra installációja fogadja az embert, emez a Földet ért fiktív meteorbecsapódás után az űrlények uralta világon a túlélő sátra, minden a művésznő szerint szükséges felszereléssel. A mű egyfajta ironikus reflexiónak tekinthető a hollywoodi sci-fik világvége-verzióira. A művekben közös, hogy akár hagyományos, akár egyedi technikával készültek, esetleg videoalkotások, rendkívül egyedi a látásmódjuk, általában némi iróniával tekintenek a körülöttük lévő világra, miközben gyakran társadalomkritikát vagy politikai üzenetet fogalmaznak meg.
Ugyan minden, a kiállításon szereplő művész tudása megkérdőjelezhetetlen, és sajnos nem látunk bele a művészetük során végigjárt utakba, némelyik alkotásnál nehéz elképzelni, milyen szelekciós elv alapján került be a válogatásba. A művészetet, festészetet természetesen már régen nem az élethűség vagy aprólékosság alapján ítéljük meg, de bizonyos művek esetében felmerül, hogy át vagyunk verve, ez csak blöff lehet. Ennek ellenére jó látni, hogy a kortárs képzőművészek mennyi irányban próbálkoznak, milyen különböző technikákkal hoznak létre teljesen egyedi műalkotásokat. A válogatás rendkívül színes, szinte nem is találkozunk két hasonló alkotással, mindenki a maga útját járja, ami kifejezetten jó hír a művészetkedvelők számára. A kiállítás szeptember 26-ig tekinthető meg.
