Rock and roll és az önkormányzat
Van-e élet a West-Balkán után? – tette fel a kérdést „A zenés-táncos rendezvények működésének biztonságosabbá tételéről” nevet viselő szabályozás kapcsán hat, az éjszakai életből ismert szakember április 18-án az ELTE-n. A beszélgetést Kiss Ádám, a Hírszerző újságírója moderálta, aki rögtön feltette a „költői” kérdést: „A rock and roll természetes velejárója lenne az önkormányzati viták léte?” 2007-ben a Sirályt zárták be egy rövid időre, majd egy évre rá a Kultiplex ledózerolása következett, és a Gödört is becsukták ideiglenesen, akárcsak tavaly. 2009 a VI. kerületi (választásokig tartó!) csendrendelet bevezetésének az éve volt, amit a kerületről kerületre terjedő 11 óra utáni alkoholstop követett. Utána jött a Rióval és a ZP-vel kapcsolatos botrány, karöltve a minden évben aktuális Sziget-üggyel. És persze a legaktuálisabb, a frissen elbukott Tűzraktér.
40 nap múlva egyre gyakrabban számíthatunk a szórakozóhelyeken villanyfelkapcsolásra és a partizók egyenkénti megszámolására, mint ahogy megtörtént ez harminc darab neonmellényes rendőr közreműködésével április 16-án a Realistic Crew lemezbemutató koncertjén a Merlinben. Mintha a hatvanas-hetvenes években lennénk. A jövő héttől a dohányzástilalom is életbe lép majd.
Így is, úgy is bulizni fogunk
„89 előtt is volt élet. Lényeg, hogy függetlennek kell maradnunk” – jelentette ki optimistán Bárdos Deák Ágnes előadóművész, a Gödör Klub szervezője. Az underground a függetlenséget takarja, a mainstream elkerülését. Amikor a seggünk alá rakott összkomfort helyett szabadnak érezhetjük magunkat. A fiatalok valószínűleg a jövőben is megtalálják azokat a helyeket, ahol gondtalanul bulizhatnak majd. A rendszerváltást követő elmúlt húsz évben megszülettek az alternatív helyszínek, így a kultúra résztvevői választhattak. Kialakult a belváros infrasruktúrája, az EU-s csatlakozás óta a nyugati fiatalok is ide járnak szórakozni. Fővárosunk európai metropolisszá alakult át, bizonyára ezért is zajosabb. „13 éve vettem a centrumban egy lakást 3,5 millió forintért, ami ma már 36 milliót ér. Jó lenne, ha a bohém negyedben csak bohémek laknának. Külföldön ez remekül működik” – foglalt állást Gauder Márk (Szimpla Kert, Az Élő Erzsébetvárosért Egyesület, Bagolyszolgálat). Rényi Pál Dániel, a Magyar Narancs újságírója szerint „a kicsi mutyik által működik egy város, él, fejlődik tovább, csak most éppen intézményesítik magát a korrupciót is”.
Nemzetgazdasági érvek
Budapestet ellepték a rendőrök az utóbbi hónapokban. „Ollóval a kezükben nem szaladgálnak ugyan – mint a korábbi, kádári időkben –, hogy »megcsonkítsák« a hosszú hajúakat lázadásuk szimbólumától, de szíves örömest bezáratják a klubokat. Ha az önkormányzati jegyző nem szereti vagy nem ismeri a Drum and Basst, akkor nem adja majd a nevét a bulihoz, nem lesz engedélye a helynek megszervezni azt. A jóváhagyás a zenei műfajoktól fog függeni, meg van határozva, mit nézhetünk, olvashatunk, hallgathatunk, hogyan szórakozhatunk. Ez 2011 Magyarországa” – így fest sötét jövőt Teleki László, az Egyesület a Kulturált és Biztonságos Szórakoztatásért (EKBSZ) 100 tagú csoportosulásának ügyvezető elnöke, majd cinikusan hozzátette: „a város rengeteg bevételtől el fog esni, hiszen a turizmusból befolyt összeg 70%-a Budapestnek, ennek 30%-a a pesti éjszakai életnek köszönhető”. A jelenlévők közül azért nem látja a helyzetet mindenki ennyire sötéten. A Bárdos Deák Ági-féle nemzetgazdasági érvekkel nem foglalkozó vérbeli underground szárnyat erősítő Berger Dalma zenész, a Roham szervezője sem. „Én akkor is jól fogom érezni magamat, ha újra foglalt házas bulik lesznek. A Facebook korában ez nem okozna gondot.”
Ki a városból
Jeszenszky Zsolt, a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (Mahasz) munkatársa és a Magyar Lemezlovas-egyesület elnöke szerint egyetlen megaklubot kellene kettő óra után nyitva tartani, azt is a Hajógyári-szigeten, ahol senki nem hallja a zenét. A külvárosi infrastruktúrát azonban szinte lehetetlen praktikus módon kialakítani. A turisták egyértelmű célpontja a belváros. Ha kitennénk a bulihelyeket a városból, az húsz évvel ezelőttre dobná vissza az underground történetét. Szerencsére akad még pár üresen álló gyár vagy laktanya a főváros perifériáján, de a szervezők nem nagyon fognak merni új helyeket nyitni.
Diszkótörvény után
Ha majd nem lesznek találkozási terek, húgytól bűzlő utcák és és külföldi tőkétől szagló főváros, mert félnek a nagyszámú tömegektől, akkor közösen vonjuk majd magunkat felelősségre, együtt próbálunk megoldást találni – hangzik el a konferencián. Az EKBSZ addig is 48 órás utcai partit szervez, mivel a „veszélyes” helyek ez idő alatt zárva tartanak. Ha nem szívesen lázadsz, és megegyezésre törekszel a lakók és a bulihelyek között, akkor csatlakozz a Csendkirály elnevezésű, kulturált szórakozást elősegítő társadalmi kampányhoz, amely suttogós sörtúrákra invitál Rogán Antal V. kerületi polgármester közreműködésével.
Ez vajon a Tűzraktér történetének vége? (sajtóközlemény)
A terézvárosi képviselő-testület április 28-i ülésén született határozata alapján az önkormányzat közpénzen alkotóházat működtetne a Tűzraktér Független Kulturális Központ és Alkotóház helyén. Az önkormányzat reményei szerint a Tűzraktérnek távoznia kell. A kerületi önkormányzat üzemeltetésbe adja az ingatlant a Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt.-nek, mely jelenleg az Eötvös10 kulturális színteret üzemelteti. Az erre vonatkozó indítványt Simonffy Márta alpolgármester nyújtotta be, a képviselők csak az ülésen kapták kézhez. A döntést megelőzően márciusban az önkormányzat pályázatot írt ki az épület üzemeltetésére, mely március 28-án sikertelenül zárult a jelentkezők hiánya miatt. A pályázatot akkor az önkormányzat pénzhiánnyal indokolta, és 3 millió Ft/hó bérleti díjat kért az ingatlan használatáért, valamint kiürítésre kötelezte az alkotóházat, melyet most viszont maga is üzemeltetni szeretne. Többször is hangsúlyozták, hogy nincs pénz a hely ingatlanhasználattal való támogatására. A Tűzraktér (Art Sector Alapítvány) a sikertelen pályázat után részletes működési koncepciót nyújtott be az önkormányzathoz, melyben többek között ajánlatot tett havi 1,5 millió forint bérleti díj megfizetésére (felét pénzben, felét felújítás formájában), kötelezettséget vállalt a közüzemi díjak megfizetésére, az épület állagmegóvására, valamint minden, az önkormányzat részéről felmerülő működéssel kapcsolatos gyakorlati igény kielégítésére. Mindemellett mintegy 2,7 millió forint értékű közhasznú kulturális szolgáltató csomagot, amely színházi előadásokat, oktatást stb. tartalmazott.
A Pro Urbe Budapest díjjal kitüntetett intézmény így folytatni tudta volna eddigi kulturális tevékenységét, az önkormányzat pedig a kulturális nyereségen és az ingatlan sorsának megnyugtató rendezésén túl konkrét anyagi bevételt is szerzett volna, 5 év alatt negyedmilliárd forinttal gyarapította volna a Terézvárosi Önkormányzatot. A logika és értelem szabályait követve ez mindkét fél számára megfelelő megoldás. A történet itt nyugvópontra juthatott volna, minden tekintetben tisztázott körülmények között, ahol mindenki nyertesként jön ki. Ám nem ez történt.
Az önkormányzat egyszeri egyeztetés után nem folytatta a tárgyalásokat a Tűzraktérrel, miközben a megegyezési szándék látszatát fenntartotta. Telefonon folyamatos visszahívást és visszajelzést ígérgetett, ám semmilyen módon nem reagált a tárgyalásokra.
Az önkormányzat hátsó szándéka csak akkor vált egyértelművé, amikor a testületi ülésen az egyeztetés nélküli, tökéletesen előkészítetlen, sem gazdasági, sem kulturális terveket nem tartalmazó előterjesztés benyújtásra került.
A testületi ülésen többször, egyértelműen feltett lényegi kérdések teljes mértékben megválaszolatlanok maradtak. Miért vállalja az önkormányzat egy intézmény saját költségvetésből való fenntartását a jelenlegi szűkös anyagi helyzetben, ha van olyan elismert szervezet, amely 1,5 millió forintos bérleti díjat fizetne, és amely jelenleg is a helyszínen működik, méghozzá sikeresen? Hogyan lett pénz az intézmény üzemeltetésére és az ingatlan karbantartására, ha egy hónapja még pénzhiánnyal indokolt pályázatot írtak ki? Volt, hogy életveszélyesként aposztrofálták az épületet (ezt később ők maguk is elvetették), ezek után hova tűnt a műemlék épület felújításának igénye? Milyen formában kívánja működtetni a Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. az alkotóházat ilyen irányú tapasztalatok, kulturális koncepció és mindennemű gazdasági terv hiányában? Miért utasították el indoklás nélkül a Tűzraktér ajánlatát?
Hassay Zsófia polgármester kijelentette, hogy a fenti kérdésekre nem tudja a választ, azokat nem áll módjában megválaszolni sem neki, sem az előterjesztő Simonffy Mártának. A helyszínen jelenlevő alkotók átadták petíciójukat az önkormányzatnak, melyből néhány mondatot idézünk:
„Minden olyan kezdeményezést, amely az alapítvány és az alkotóház szétválasztására irányul, erkölcsileg és szakmailag is elutasítunk. Kérjük a Tisztelt Képviselőket, hogy ilyen célzatú előterjesztéshez, amely az eddigi alkotómunka teljes ellehetetlenítéséhez vezet, ne adják szavazatukat!”
A képviselők ezután 12 igen, 3 nem szavazattal elfogadták Simonffy Márta alpolgármester javaslatát. Annak ellenére, hogy az összes, egykor felsorolt érv, mely a Tűzraktér bezárását volt hivatott alátámasztani, sorra megdőlt.
A döntés egyértelműen azt jelenti, hogy Terézváros vezetése a szakmaiság és a gazdasági racionalitás helyett irracionális személyes indulatoknak engedett. Mindezt a tények tudatos elferdítésével, mantraként ismételgetett valótlanságokkal próbálta indokolni. Az alapítvány a jó hírnév megsértése okán fontolóra veszi, hogy pert indít Simonffy Márta ellen.
Nem tudjuk, mit szólnak a terézvárosi polgárok ahhoz, hogy nagyságrendileg évi 30-40 millió forint közpénzbe fog az a bizonytalan formában megvalósuló alkotóház kerülni, amely színvonalasan működhetne és évi 18 millió forint bevételt hozhatna Tűzraktérként. Nem tudjuk, hogy az előterjesztésben szereplő számok alapján mely művészek engedhetik meg a 2000 Ft/nm-es bérleti díjat. Érthetetlen, hogy miközben Szőcs Géza kulturális államtitkár, aki elismerését fejezte ki a Tűzraktér munkája iránt és ellentétként egy nagy, minősíthetetlen semminek nevezte éppen a Terézvárosi Kulturális Közhasznú Nonprofit Zrt. által működtetett Eötvös10-et, mégis az azt vezető Bökönyi Anikó kezelésébe adják az ingatlant. Terveik szerint a benne működő alkotókat mintegy adható-vehető módon, szívesen átveszik.
