A Társadalomelméleti Kollégium a Corvinus Egyetem egyik legrégebben működő szakkollégiuma, mely nemcsak a világ vizsgálatát, hanem megváltoztatását tűzte ki célul. A Weird Meetup egy beszélgetéssorozat, melyet már végzett ELTE-s hallgatók indítottak januárban. Úgy tűnik, a hitelválság átlépte az egyetemisták ingerküszöbét, ugyanis a két csapat a hét két egymás utáni napján ugyanezt a témát vette napirendre.
A TEK Ki fizet a végén? című vitaestjén Homolya Dániel, az MNB vezető közgazdasági elemzője, Sebők Miklós, az MTA Politikatudományi Intézetének tagja és Szép Péter, a Deloitte partnere vett részt, a „Hiteles történeteken” Levendovics Gábor, a Budapest Bank munkatársa magánemberként, Hermész Triszmegisztosz, a Kiszámoló blog szerzője és Mihálovits András, a Jazzy rádión futó Millásreggeli műsorvezetője vezette a vitát. Utóbbit Hudecz Bálint szervező a „megrázó” szóval jellemezte, mely a Weird Meetupok hosszúságát és interaktivitását tekintve is rekordot döntött. A beszélgetés zsúfolt termében kétségbeesett és tanácstalan egyének támadtak, vagdalkoztak, vitatkoztak és hallgattak egymás mellett meg ellen másfél órán át.
Hülye a devizaadós vagy gonoszak a bankok?
2007-ben, amikor Magyarországon divat lett kölcsönökbe bocsátkozni, az Egyesült Államokban már nagyban dúlt a hitelválság. Ebben az időben a forint árfolyama olyannyira rossz volt, hogy még egy közgazdasághoz sem értő ember is jobbnak látta volna a hitelét (a mellékesen mondva 1998 és 2009 között semmit nem változó árfolyamú) svájci frankban felvenni. „Háromszor kérdeztem meg legalább a bankomban, hogy lesz-e esély az árfolyamváltozásra. Mindenki az arcomba vigyorgott, és a vállamra veregetett, hogy nyugodjak meg, nem fog történni semmi” – meséli elkeseredetten a Weird Meetup egyik résztvevője. Ez mégsem lett így.
Levendovics Gábor, a Budapest Bank munkatársa elmondta, hogy vállalatuk 10%-a, azaz 260 ember foglalkozik jelenleg a lakossági hitelek behajtásával. Szerinte az állam 2004 óta folyamatosan ösztönözte a bankokat, hogy szórják ki a pénzüket, hitelezzenek, ezzel nyereséget termelve. Grafikonon mutatta be, hogy míg az autóhitelek, az áruhitelek és a vállalati hitelek mennyisége stagnált az említett periódusban, addig a szabad felhasználású kölcsönök száma az egekbe szökött. „Ezekre az ügyintézők rábeszélték az embereket a jobb kamat miatt. Ha te bulimiás vagy, és eléd raknak egy tál finom kaját, azt mondva, hogy zabálj, akkor te biztosan zabálni fogsz” – vázolja fel Levendovics a pillanatnyi szomorú helyzet előidéző okát.
A Társadalomelméleti Kollégium rendezvénye máshonnan indított: „elsőre mindenkiben joggal merül föl a banki szféra felelősségének kérdése, ami annak idején kapott a svájci frank rendkívül alacsony árfolyamából adódó lehetőségen” – szólt az állítás. Homolya Dániel a Magyar Nemzeti Banktól ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „Túlzottan abba az irányba megyünk el, hogy a pénzügyi intézetek rosszak.” Ezzel már részben körvonalazódik is álláspontja, majd a pénzügyi stabilitás fogalmának egyfajta definiálására tett kísérletet, kiemelve a pénzforgalom megfelelő működésének fontosságát.
Sebők Miklós ezzel szemben nem a pénzügyi stabilitás, hanem a politikai gazdaságtan szempontjából közelített, vázolva a közelmúlt szerinte fontos állomásait: 2009-ben szerinte közpolitikai rezsimváltás történt, ezt követte a banki magatartáskódex hatályba lépése 2010 elején, majd jött a Kósa Lajos- és Rogán Antal-féle törvénymódosító csomag, ami – bár némileg megköti a bankok kezét – jelentős változást nem hozott.
A devizahitelezés féktelen elszabadulása közben a folyamat szereplői ujjal mutogatnak egymásra, az viszont sokszor elkerüli a figyelmünket, hogy a bankszektor háza táján sem minden felhőtlen – fogalmaztak a Ki fizet a végén? résztvevői. Ezt alátámasztandó Szép Péter az egyik -meg nem nevezett- hazai bankra hivatkozott, mely az elmúlt öt napban naponta 1 milliárd forintot veszített, mindezt 26 milliárd forintos éves nettó jövedelem mellett. Míg korábban a túlzott hitelezési hajlandósággal volt baj, most a hitelezési képesség a nagyobb korlát – mondja.
„A hitel nem ajándék, üzlet Önnek is, nekünk is” – hivatkozik egy hazai szlogenre Homolya, aki próbálja azt a megközelítést promótálni, hogy a hitel nem kényszer, hanem lehetőség. „Ha tovább nyújtózkodunk, mint ameddig a takarónk ér, vállalnunk kell a következményeket is” – mondja az elemző.
Az embereket nem érdeklik a pénzügyek
Hermész Triszmegisztosz, a Kiszámoló blog szerzője szerint a gyerekeket már négyéves kortól takarékosságra kell nevelni. „Az USA-ban egy húszéves fiatal már gyűjt a nyugdíjára, és kötvényben tartja a pénzét. Nálunk viszont olyanokat kell elmagyarázni, hogy a saját lakásban is van rezsi, nem csak az albérletben” – fejti ki tapasztalatait. A szülők példamutatási feladatára Mihálovits András, a Millásreggeli műsorvezetője is kitér, majd megkérdezi, hogy a közönségből hányan csinálnak családi költségvetést otthon. A mindössze néhány felemelt kéz láttán így elemzi a lesújtó, hazai helyzetet: „Az embereket alapvetően nem érdeklik a pénzügyek Magyarországon. Arra törekednek, hogy bűnbakot találjanak. Ez lehet a kormány, a bankok, de akár a szomszéd is, aki rábeszélt minket a kölcsönre. A felelősség viszont nemcsak az államé és a szolgáltatóké, hanem a miénk is.” Abszurd költői kérdésként fogalmazódik meg benne, hogy vajon hányan olvasták végig a hitelszerződéseket és hányan kérdeztek vissza az ismeretlen kifejezésekre. Szerinte a szocializmus negyven évig tartó vasfüggönye miatt a magyaroknak nem tanították meg, hogyan kell viszonyulni a kapitalista hitelrendszerhez. „Akkoriban egy bank meg egy biztosító volt, és az »állambácsi« mindent megoldott, mint ahogy ezt mostanában is gyakran halljuk” – mondja cinikusan Mihálovits.
A TEK beszélgetésén szóba kerültek a kormány végtörlesztéssel kapcsolatos intézkedései is. Sebők Miklós úgy látja, hogy a kormány ezzel a politikai gesztussal szinte nulla anyagi ráfordítással akarja megoldani a problémát, a lakosság feje fölött pedig olyan újraelosztási harc folyik, ami mindkét fél számára hátrányos lesz. „Nem elég csak a jelenbeli látványos mutatókon enyhíteni és az utód nyakába varrni a devizahiteleseket” – állítja. Ezt lezárva pedig egy kérdést szegezett a hallgatóságnak: „Az önkormányzati hitelezés irracionális elszabadulását még sikerült fékeznie az államnak, de mi van a lakossággal, amely ugyanúgy képtelen az adósságtörlesztésre?”
Létezik-e tudatos hitelfelvétel?
A Weird Meetup legértelmesebb kérdéseként az hangzott el: van-e szükségünk előre elkölthető pénzre, amit csak utólag kereshetünk meg? Levendovics Gábor szerint a 0%-os THM-es hitel felvétele (avagy a pluszráfizetés nélküli kölcsön) bizonyos esetekben nem rossz döntés. Mondjuk, amikor elromlik a hűtőnk, és csak részletre vagyunk képesek vásárolni egyet. A tudatos hitelfelvétel másik pozitív példájaként a behajtó egy szántó megvásárlását említi, amit a felparcellázást követően többszörös áron adhatunk el, ezáltal fizetve vissza a pénzt a banknak. Hermész Triszmegisztosz – ahogy blogjában is – arra helyezi a hangsúlyt, hogy mire kell ilyenkor odafigyelni. Először is definiálja a kamatot. „A kamat az, amikor fizetsz valakinek, hogy a pénzét használod. Egy tízmilliós hitel 9%-os havi kamata 80-90 ezer forint is lehet, amibe kevesen gondolnak bele. Az eladósodást tekintve utólag nem is tűnik olyan soknak az az albérleti díj… ” – mondja. Pénzügyi tanácsadó munkájáról elárulja, hogyha valódi tanácsot ad, mindenhonnan elküldik úgy, hogy még az útiköltséget is saját zsebből kell állnia, ha pedig a jutalékokra hajt, igazságtalanul csap be egyeseket. A kerekasztal harmadik tagja, Mihálovits András ismét a tudatlanságot említi. „Durva az, amikor az embereknek el kell magyarázni, hogy ne írják rá alkoholos filctollal a PIN kódjukat a bankkártyára” – érvel korábbi kijelentései mellett. Meséli, hogy találkozott olyan alakkal is, aki kiakadt, hogy a hitelét forintban számolták le, és egy deka svájci frankot nem látott.
Lehetőségek tárháza a hitelkárosultak előtt
„Nem hitelválságot menedzselünk, hanem eliminálunk betéteket” – fogalmazott a corvinusos beszélgetésen Szép Péter, aki szerint éppen a legjobb hiteleseket engedjük el. Alternatívaként a takarékszövetkezeti hitelezés tűnik fel, mely – ha csak mikroszinten is, de – akár jó is lehet. Sebők szerint azonban a várt hitelezések mintegy 65%-a még mindig külföldi bankok kezében van. „Még mindig előreláthatatlan azonban, hogy a bankok, a kormány és a lakosság jelenlegi körtáncából ki hogyan fog kijózanodni” – mondja. Továbbra is fennmarad a kérdés: hányan fognak élni az Otthonvédelmi Akcióterv lehetőségével, kinél oltanak majd villanyt és ki az, akinek az ócsai „szociális negyed” jelenti a végső menedéket.
A következő Weird Meetup novemberben várható, szintén a Fogasházban.
Hogy mit jelent a szó? „Egy 2010-ben publikált tanulmány szerint a WEIRD emberek látásmódja meglehetősen különbözik a világ többi részén élőkétől. Ennek oka, hogy a nyugati (western), iparosodott (industrialized), gazdag (rich) és demokratikus (democratic) társadalmakban felnőtt emberek nemcsak a szociális interakciókban viselkednek eltérően, hanem fizikai környezetüket is másként fogják fel” – állítják a szervezők. Hogy vajon mi, magyar fiatalok beletartozunk-e ebbe a WEIRD-társadalomba, vitatható, de mindenesetre szeretnénk beletartozni, az egyszer biztos.
