A módosítások közt szerepel, hogy az egyetemi felvételit két tárgyból tett emelt szintű érettségihez tervezik kötni. Ha a felvételiző pontszáma nem volna elegendő az általa megjelölt felsőoktatási intézménybe való bekerüléshez, akkor az elégséges pontszám alapján átirányítható lenne más hasonló szakon képző felsőoktatási intézménybe – akkor is, ha azt nem jelölte meg. Azt, hogy a gyakorlatban miképpen lehetne a sikertelen felvételizők tömegeit koordinálni és feltölteni velük a be nem telt helyeket más intézményekben, elképzelni is nehéz. Az intézmények felvételi keretszámait és ponthatárait „stratégiai célokat követve” állapítanák meg. Hogy melyek lesznek ezek a stratégiai célok, lassan körvonalazódnak. Dux László felsőoktatási helyettes államtitkár korábban a Népszabadságnak azt nyilatkozta, hogy a piac, azaz a hallgatók döntése helyett a minisztérium döntené el, hol mennyi államilag finanszírozott hely lesz. Ezzel a szabad piaci versenyből adódó aszimmetriákat köszöbölné ki a minisztérium, és a vidéki egyetemeket támogatná.
A legnagyobb hallgatói felzúdulást mégis a tantárgyfelvétel és a felvehető vizsgaalkalmak kettőre való csökkentése váltotta ki. Ha a kurzus teljesítése négy nekifutásra sem jön össze, a hallgató búcsút mondhat tanulmányainak. A Facebook-csoport hozzászólói leginkább a különböző karok-szakok tárgyainak különböző teljesíthetőségét kárhoztatják: „Egy humán képzésen még abszolválható is a dolog (nálunk például az ELTE PPK-n most is csak 4 vizsgaalkalom van, bár egy tárgyat háromszor lehet felvenni, ha nem sikerül negyedszerre, akkor viszlát van), de (...) mérnökképzési területen sokszor ennyi sem elég, ezért lenne fontos ezt intézményi hatáskörben meghagyni.” Valaki pedig azok példáját hozza fel, akik szakterületükön példásan teljesítenek, majd egy „tölteléktárgyon” hasalnak el. Láttunk már karón varjút.
A törvénytervezet egy másik pontja is arra enged következtetni, hogy az állam bekeményítene: „az állam alkotmányos kötelezettsége azonban nem terjed addig, hogy köteles volna mindenki számára az oktatás minden szintjén és valamennyi világnézet keretében állami, illetve önkormányzati iskolákban garantálni a tanuláshoz való jog érvényesítését” – szól az idézet az index cikkében. E megfogalmazás felveti a kérdést, hogy melyek az elfogadott világnézetek, és melyek azok, amelyeket az állam nemkívánatosnak vagy éppen nem támogatandónak nyilvánít, és ezzel megfosztja az intézményt a létjogosultságtól. A tervezet elfogadása nyomán tehát központilag meghatározott világnézeti iránymutatást kaphat az egyszeri magyar, amelyet már a felsőoktatásban is belédiktálják.
A hozzászólások áradatából kevés kivétellel mindenki azon az állásponton van, hogy pillanatnyilag nagyon rosszak a hallgatóság kilátásai. Márton nevű felhasználó ezt írta: „...abban van ráció, hogy gátat kell szabni a magyar diplomanyomó gépezetnek. Nem lehet csak diplomásokból álló társadalmat nevelni. (...) Persze szép gondolat, hogy nemzetünk egyre több értelmiségit kreál, de attól tartok, pusztán egyre hülyébbeket. Szeretnék én is részt venni a felsőoktatásban, és nem tartom problémának, ha buktatással emelnék a diploma értékét.” Gábor költségtérítéses oktatásban vesz részt: „(...) ha költségtérítéses vagyok, és kifizetem a taníttatásom költségeit, akkor miért ne járhatnék akár 10 évig is egyetemre? Nem az állam pénzéből menne.” A folytatást így vizionálja: „Mi lesz a következő? Államilag előírt kötelező tanterv, mint az általános iskolákban? Mondjuk ha nálunk a Közgázon nem Orbán gazdaságpolitikáját oktatják majd, akkor nem kap az egyetem pénzt?”
A hallgatók tanulmányi és vizsgaszabályzatba, illetve a térítési és juttatási szabályzat kérdéseibe való beleszólását korlátozó kitételek azonban már magasabb szinten is ellenérzéseket váltottak ki. Az eddigi egyetértési jog helyett csak véleményezési jogot kapnának a hallgatóság képviselői. Keresztes Péter, a BME HÖK elnöke október 22-én tartott ünnepi beszédében ez ellen kemény hangot ütött meg: „Aki a magyar ifjúság ellen tesz, az a haza ellen tesz. Aki a fiatal értelmiségiek ellen cselekszik, az az ifjúság ellen cselekszik.” Az intézményi autonómiától teljes mértékben megfosztó tervezet összeállítóinak szándéka mögött egyéni sérelmeket is gyanít. „(...) a törekvések támogatói 1956 óta nem látott módon sáros csizmájukkal tapossák a demokráciát. (...) Kérjük Orbán Viktor miniszterelnök urat egykori diákvezetőként is, hogy a hallgatók jogait és szerepét az intézmény vezetésében védje meg.”
A további, finanszírozást és egyetemi vállalkozási tevékenységet taglaló fejezetekkel kapcsolatban egyelőre még nem foglalt senki sem állást.
A „Tiltakozunk a felsőoktatási törvény egyoldalú módosítása ellen” nevű Facebook-oldal egyelőre majdnem húszezer tagot számlál, de biztosak lehetünk abban, hogy ez a szám még jócskán növekedni fog. Az oldal létrehozói főként azt nehezményezik, hogy az állam nem tartja fontosnak érdemben kikérni a hallgatói képviseletek véleményét, az eddigi egyetértési jogot véleményezési jogra redukálná, gyakorlatilag megfosztva ezzel a hallgatóságot az ügyeikbe való minden beleszólástól.
Szervezett demonstráció már többször szóba került a Facebook-oldal üzenőfalán, azonban az oldal üzemeltetői azt nyilatkozták ugyanitt: „ Ahogy több információnk van a koncepcióval kapcsolatban, mozdulni fogunk!”
