A hivatalos álláspontok
„A leghosszabb kerekasztal sem szokott ma Magyarországon egy óránál tovább tartani” – jelentette ki 120 percnyi beszélgetés után Szőcs Géza kulturális államtitkár, aki a kormány képviseletében érkezett, és annak közvetítői szerepét hangsúlyozta. A politikus költő elárulta ugyanis, hogy az államnak semmilyen beleszólása nincsen az önkormányzatok gazdasági döntéseibe, de a felek közötti közvetítő szerepet felvállalva fog küzdeni a Tűzraktér megmaradásáért. Először is további türelmi időt kért a VI. kerülettől, hogy a felek leülhessenek együtt tárgyalni. Szőcs hangsúlyozta, hogy a Tűzraktér spontán, ösztönös és önkéntes alapon szerveződik, ami által hitelessé is válik, és ahol igazi értékek halmozódnak fel.
A jelenlegi helyzetben a független kulturális központnak március végéig el kell hagynia az épületet, ha nem tesz le 54 millió forintot az önkormányzat asztalára. A Hegedű utca 3. szám alatti egykori iskola használatbavételi jogára a VI. kerületi önkormányzat pályázatot írt ki egy magasabb bevételt hozó együttműködés reményében. Az ingatlan bérleti díja 120 ezer forint + áfáról havi hárommillióra ugrik a következő időszakban, amely a civil csoportosulás pénztárcáját terhelné, ha egyáltalán ők nyernék el a pályázatot. Simonffy Márta kultúráért felelős alpolgármester ezt az összeget „lojálisnak” nevezte, tekintve azt a tényt, hogy hány személyre vonatkoznak a költségek. A műemlék épületet továbbra is kulturális és oktatási célra kívánja felhasználni Terézváros, csupán legalizálni szeretnék a tartózkodási jogot. Az alpolgármester asszony hangsúlyozta ugyanis, hogy az Art Sector Egyesület 2008-ban ideiglenes használatba vételre kapta meg az engedélyt, ráadásul nem inkubátor intézmény létrehozására, hanem alkalmi rendezvények lebonyolítására. Simonffy Márta véleménye szerint sem a környékbeli üzletek, sem a lakók nem állnak pozitívan a jelenlegi koncepcióhoz. Kiss József, a szomszédos középfokú kollégium igazgatója ezt határozottan megerősítette, közhelyeknek nevezve az elhangzott ellenérveket.
Gödör, Sirály, Keleti Blokk, A38 – miért van szükség a Tűzraktérre?
A főváros underground helyszíneinek képviselői is megjelentek a kerekasztal-beszélgetésen és felszólaltak a kulturális központ védelmében. Filep Ákos, a Gödör Klub vezetője erkölcstelennek ítélte a pályázati kiírást. Szerinte egy diszkóra is rámondhatja az önkormányzat, hogy kulturális célú, ha éppen úgy tartja kedve. Szalai-Szabó István – a Sirály képviseletében – szerint „ha Terézváros felkarolná az ilyen helyeket, nagyon jól járna velük, hiszen a következő művészgeneráció szocializációs és találkozópontjaként egyaránt funkcionálhatnának”. A Tűzraktér ráadásul nemcsak szórakozóhely és alkotóház, hanem oktatási helyszín is, a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek, az ELTE-nek vagy a MOME-nak is vannak kihelyezett kurzusai az épületben. Sugár János, a Képzőművészeti Egyetem Intermédia Tanszékének egyik alapítója elmondta, számos tanítványa alkot a központban, akiknek máshol nem lenne lehetőségük dolgozni, ugyanis nem tudnák megfizetni azt. Sugár János, Márton Gergő, az A38 fiatal igazgatója, és Tolnai Csaba, a Keleti Blokk képviselője gazdasági szempontokat is hangoztatott, miszerint értékeket nem lehet csak forintban mérni, azaz a Tűzraktér működése sokkal több hasznot termel az önkormányzatnak havi 120 ezer forintnál. „Csak az anyagi javakat képes az önkormányzat komolyan venni, fogalmuk sincs arról, hogyan lehet kreatív módon megélni a várost” – mondta Sugár.
Abszurd és paradox: az épület a benne zajló tevékenység miatt értékelődött fel
Az urbanisták is hasonló szempontokkal érveltek. A vita során többen hangsúlyozták, hogy a VI. kerület híres turisztikai központ, a külföldiek kedvelt látogatóhelye, Budapest ütőere. Perczel Anna, az ÓVÁS! egyesület elnöke az Almássy tér környéki ingatlanok értékcsökkenését említette intő példaként. A szabadidőközpont bezárása után sokkal kisebb az élet a környező utcákban, kevesebb a fejlesztés, ezáltal a gazdasági haszon is, ugyanis sem a pestieknek, sem a turistáknak nem lesz okuk ide jönni és pénzt költeni. Landwehr Klára a Király utca Design utca Klaszter nevében a multikulturális negyed bezárt üzleteinek helyén létrehozható művészi műhelyek létesítését vetette fel, amit a „Szeretem Budapestet Mozgalom” vezetője, Bojár Iván András érdekképviseletre kihegyezett beszédével is alátámasztott. A szóban forgó környék a kulturális és közösségi élet fontos szereplője és szervezője – vetette közbe ezt már Schönberger Ádám, a Marom Klub Egyesület igazgatója és a Negyed6Negyed7 Fesztivál főszervezője, aki a „magyar kultúra legnagyobb projektjének” nevezte a Tűzrakteret. Szerinte ez a botrányos helyzet az önkormányzat kultúrával való szembefordulásaként is felfogható.
Annak abszurditására, hogy a Tűzraktér ügyében csupán gazdasági szempontokat képes hangoztatni az önkormányzat, Polyák Levente (Kortárs Építészeti Központ) világított rá a legjobban. Polyák kiemelte, hogy pár évvel ezelőtt a Hegedű utca 3. szám alatt található épület nem ért sokkal többet annál, mint amennyit az Art Sector fizetett érte. Éppen az itt zajló programok értékelték fel a helyszínt, amit az önkormányzat szeretne most kihasználni kulturális városfejlesztés ürügyén. A KÉK vezetője utalt a magyar pályázati kultúra visszásságaira is. Egészen pontosan arra, hogy nem szabad hagyni, hogyha a kiírt tendert első körben nem nyeri el senki, akkor második és harmadik körös pályáztatás nélkül „odadobja” valakinek az önkormányzat. Elgondolása szerint az intézmények hálózatba lépésére lenne szükség, amely nemcsak egy izgalmas miliőt biztosítana a város számára, hanem hírnevet is hozna, hiszen, mint mondja: „Az ilyen helyek, mint a Tűzraktér, teszik Budapestet civilizálttá, nagyvonalúvá és versenyképessé.”
Mit tehetünk mi, a nagyközönség? Demonstráljunk, adományozzunk, írjuk alá az internetes petíciót, csatlakozzunk önkéntesnek, vagyis védjük meg a Tűzrakteret! Március 25-én 15 órától a Hegedű utca 3. előtt utcai felvonulás, zsonglőrök, kiállítás és koncertek várják a szimpatizánsokat – reméljük, nem utoljára.
