Tóth Olga elismert szociológusként gyermekkori álmát valósította meg azzal, hogy megírta élete első regényét. A Csupasz nyulak című alkotás az Ulpius-ház gondozásában jelent meg, melyből két lánytestvér életútján keresztül kaphatunk képet arról, milyen is volt a hatvanas évek Magyarországában nőnek lenni. Az írónő súlyos kérdéseket feszeget könnyen fogyasztható stílusban, igazi feminista irodalom. Tóth Olgát a könyvről és annak néhány társadalmi aktualitásáról faggattuk.
Moha: Szociológusként, tudósként honnan jött az ötlet, hogy ír egy regényt?
Tóth Olga: Tulajdonképpen ez régi vágyam volt, fiatal koromban az volt az elképzelésem, hogy én majd szépirodalmat fogok írni, de amikor egyetemre kerültem, másfelé sodort az élet. Gyakorlatilag most felelevenítettem egy kamaszkori álmom.
Moha: Mennyi az önéletrajzi ihletettség a könyvben?
Tóth Olga: Valamennyi biztosan van. A hatvanas évek végén játszódik a történet, én is abban az időben voltam általános iskolás, így sokat merítettem a saját életemből. A témaválasztáshoz azonban nagyban hozzájárult, hogy az elmúlt évtizedekben a nők helyzetével és a családi élet változásaival foglalkoztam, ez a kutatási területem. Így belekerült a regénybe sok életrajzi elem, de sok minden más is, amit a világról tudok és gondolok.
Moha: A Csupasz nyulak egy speciális történelmi atmoszférában játszódik. Mi az aktualitása és az üzenete a mai fiatal nőknek?
Tóth Olga: Azt gondolom, hogy önmagában is érdekes az a történelmi helyzet, amelyben játszódik a regény. Akkoriban hatalmas botránynak számított, ha valaki váratlanul teherbe esett és lányanyaként megszülte a gyerekét. De ez csak az egyik olvasata a történetnek. Sok olyan témát is feszegetek, amelyek időtlenek, minden korban és társadalomban fontosak. Ilyen például az anya és a lányai közötti viszony, a felnőtté válás, a nővé válás kérdése. Az egyik főszereplő egy kamasz, aki nagyon keserves utakon éppen kezd ráébredni saját nőiségére, a másik főhős pedig egy huszonéves fiatal lány, aki akarata ellenére éppen azt tanulja, milyen anyává válni. Az egész történet közege pedig egy kívülről nagyon rendben lévő család, ahol a szeretetnek és az egymásra figyelésnek nem nagyon jut hely, és ahol mindenki borzasztóan magányos.
Moha: A könyv összes szereplője valamilyen módon szembesül az abortusz kérdésével. A téma jelenleg is aktuális, az elmúlt hetekben élénk társadalmi vita kezdődött el az új abortuszellenes kampány kapcsán. Önnek mi a véleménye a terhességmegszakítás-szabályozásról?
Tóth Olga: Azt gondolom, a regény már önmagában egy állásfoglalás a kérdésben. Az egyik főhős csak azért születik meg, mert a Ratkó-korszakban tiltott volt a művi terhességmegszakítás. Őt senki nem akarja igazán a családjában, és ezt a tudtára is adják minden lehetséges alkalommal. Azt gondolom, hogy amikor erőszakos politikai eszközökkel kényszerítenek arra családokat, nőket, hogy gyerekeket hozzanak világra, növelheti ugyan a népesség számát – bár kutatóként hozzáteszem, hogy nem olyan nagy mértékben, ahogy ezt sokan remélik –, de emberi sorsokat is tönkretehet. Én aggódom emiatt az elképzelés miatt, mert nem látom semmiféle pozitív hatását.
Moha: A nők ma egy nagyon nagy fogyasztói csoportot is képviselnek, számos irodalmi mű és médiatermék épül az igényeinkre, e tekintetben nagyon nagy a verseny. Milyen nőképet lát ezekben megjelenni?
Tóth Olga: Szociológusként foglalkoztam ezzel a kérdéssel, elemeztem a Nők Lapjában megjelenő nőképet. Azt mondhatom, hogy mindez sajnos nagyon egysíkú: egy szép, fiatal, városi, fogyasztásorientált csoportot céloz meg. Léteznek azonban kicsit öregebbek és a kicsit csúnyábbak is, nem jó, hogy a média kimetsz egy szűk réteget és csak velük foglalkozik. A Nők Lapja ráadásul e tekintetben még nem is a legszélsőségesebb, de tény, hogy ők is kerülik a nehezebb témákat.
Moha: A Csupasz nyulak hol helyezkedik el a kortárs női irodalom palettáján? Kinek ajánlja saját regényét?
Tóth Olga: A nőknek szóló irodalomnak két nagyon markáns vonulata létezik. Van egy könnyen fogyasztható, általában romantikus témájú, egzotikus tájakra vivő szelete, amelynek elsődleges célja, hogy kikapcsolódást biztosítson, megnyugtasson, ellazítson. A másik vonulat pedig egy magát nagyon komolyan vevő, a magas irodalomhoz sorolható irány, ezen könyveknek nehezebb a nyelvezete, nehezebben emészthetőek, így kevesebben is olvassák őket. Hogy hol az én regényem helye? Írás közben és utólag is sokszor feltettem ezt a kérdést, a válasz az lehet, hogy valahol a kettő között. Azt gondolom, hogy a művem egy nagyon kiérlelt, végiggondolt, gondosan felépített irodalmi szöveg, eközben nagyon jól olvasható. Ugyanakkor nem egy strandolvasmány. Senkinek sem ajánlanám, hogy vigye ki a partra, és ott kezdjen bele, mert a témája annál sokkal súlyosabb. Nagyon szeretném, ha minél többekhez eljutna ez a könyv, és nem ijednének meg a komoly témától, mert a benne ábrázolt gondokkal, élethelyzetekkel nagyon sokan néznek szembe. A regény segíthet belátni, hogy másoknak is vannak hasonló bajai, mint nekünk, nem vagyunk egyedül a kérdéseinkkel.
