• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


„Amit a tervekről hallani, azok csak rontanak a helyzeten” – Interjú dr. Somlai Péter szociológussal

Az új felsőoktatási törvénytervezet árnyékában dr. Somlai Péter szociológussal jártunk utána annak, milyen hatása lehet az intézkedéseknek a társadalomra nézve, lehet-e párhuzamot vonni a brit, szociálisan hátrányos helyzetben lévő fiatalok radikális segélykiáltása és a hazai munkaerőpiacról és oktatásból kiszorult fiatalok problémái között. •

MOHA magazin 2011 ősz / Y generáció / szociológia

2011.11.09.

írta/forrás
Kocsis Andrea

MOHA: A londoni fiatalok zavargása kapcsán merült fel bennünk a kérdés, hogy az ő ellehetetlenült helyzetük párhuzamba állítható-e a hazai Y generáció problémáival, ha még nehezebb helyzetbe hozzák az oktatáspolitikával a huszonéveseket, hosszú távon lehet-e számítani hasonló megmozdulásra akár nálunk is?

Somlai Péter: Nagyon nehéz igennel vagy nemmel válaszolni. Ha azt mondom, hogy ez egy érvényes gondolat és egy jó következtetés, akkor rögtön utána meg lehet kérdezni, hogy miért nincsenek hasonló zavargások Berlinben, Becsében, Budapesten vagy másutt. Emiatt azt gondolhatnánk, hogy ez téves következtetés, de valami mégis van benne. Az Y generáció olyan fiatalokból áll, akiknek nagyon elhúzódik a fiatal kora, ezt a szakirodalomban posztadoleszcenciának nevezzük. A kamaszkor hamarabb kezdődik és sokkal tovább tart. A fiatalok főiskolára, egyetemre járnak, és amikor egy szakot befejeznek, kezdik a következőt: nincs vége a tanulmányoknak, ma az élethosszig tartó tanulás szellemében élünk. Ehhez jön még egy utolsó dolog: az ipari társadalmak Európában átalakultak posztindusztriális társadalmakká, amiben a munkavállalók több mint 70%-a a harmadik szektorban, a szolgáltatásokban dolgozik. Ezekre az országokra nagyon magas munkanélküliség is jellemző, amelyet a gazdasági válság még jobban megnövelt. A legnagyobb arányú munkanélküliség a szakképzetlenek körében van, akiknek még érettségijük sincs. Persze a diplomások munkanélkülisége is évről évre növekszik, vagyis a szociális feszültségek erősödnek, és ez a gyúanyag, ami ilyen lázadásokhoz vezethet. Tehát az előbbi kérdésre válaszolva, a felsorolt országokban ilyen lázadás nem történt, de történhet bármikor, mert mindezekben az országokban a fiatalok, elsősorban a szakképzetlenek, a marginálisak, a leszakadtak száma növekszik, és kétségbeejtő helyzetben vannak. A lázadáshoz sok minden kell. Az pusztán, hogy nincs munkám, kevés. Vannak speciális tényezők, amiket nagyon nehéz előre látni, vagyis nem tudjuk megmondani, hogy pontosan mi az, ami lázadáshoz fog vezetni egy országban. Az viszont általánosan érvényes, hogyha minél többen munkanélküliek, annál nagyobb a szociális feszültség.

MOHA: Azt mondják, az elhúzódó kamaszkor iskolapéldája az egyetemista. Lehet-e megoldás a visszaszorítására az egyetemisták számának csökkentése?

Somlai Péter: Semmiképpen nem jelent megoldást. Akiknek nincs diplomájuk, azok még nehezebben jutnak munkához, tehát a fiatal korosztály munkanélküliségén ez nem fog javítani, csak rontani.

MOHA: Ma már a diploma az új érettségi, munkát szerezni nélküle nehéz, érettségi nélkül pedig alig lehetséges. Ha redukáljuk a hallgatók számát, elképzelhető, hogy keletkezik egy az érettségi és diploma között zsákutcába került fiatal társadalmi réteg?

Somlai Péter: Ez a veszély teljesen fönnáll, és ezt nem lehet ilyen intézkedésekkel kiküszöbölni. Hogy legyen elegendő szakmunkás, azt nem azzal kell elérni, hogy kevesebb fiatalt vesznek fel egyetemekre és főiskolákra. Hanem azzal, hogy a szakmunkásképzést kéne vonzóvá tenni. Mondjuk felsőfokú szakmunkásképzést csinálni.

MOHA: Mi az oka, hogy a zavargások színhelye Nyugat- és nem Kelet-Európa?

Somlai Péter: Itthon másfajta lázadások vannak. Én effajta lázadásnak tartom a Jobbik előretörését. Nem az uralkodó rétegek felé támad, nem az ő autójukat gyújtja fel, hanem a romák ellen fordul. Kelet-Európában valahogy minden mindig másképp van. Nem a leggazdagabbak ellen lázadnak, hanem a legszegényebbek ellen.

MOHA: Az oktatásnak az is a szerepe lenne, hogy lehetőséget biztosítson a társadalmi mobilitásra. Ha csökkentjük a hallgatók számát, ettől is megfosztjuk a szociálisan hátrányos helyzetben lévőket?

Somlai Péter: Ezt az eddigi felsőoktatási politika sem tette lehetővé. Én itt tanítok az egyetemen évek óta egyre több diákot, de csak elvétve találkozok olyannal, akinek a szülei nem középosztálybeliek. A szelekció nagyon korán elkezdődik. A leghátrányosabb helyzetű gyerekek nem is fejezik be az általános iskolát, és aki befejezi, az nem jut középiskolába, aki mégis, az biztos nem jut egyetemre. Én semmi jelét nem látom annak, hogy az új oktatáspolitika tudna ezen bármit is változtatni. Amiket a tervekről hallani, azok csak rontanak a helyzeten.

MOHA: Az „elméleti” képzés a felsőoktatásban is nehéz helyzetben van. Hoffmann Rózsa azt is nyilatkozta, hogy a természettudósok mögött alapvetően megvannak azok az értékek, amiket egy bölcsész elsajátít, de visszafelé ez már nem igaz. Azaz államtitkár asszony egyfajta hierarchiába rendezte a felsőoktatást.

Somlai Péter: Hát igen, ez egy nagyon gyermeteg dolog. Egy felmérés eredményei azt mutatják, hogy azoknál, akik bölcsészdiplomával végeztek, jobb volt az elhelyezkedési arány, mint a műegyetemi diplomások között. Azért, mert a bölcsészdiplomával szerzett nyelvtudás, általános műveltség, tárgyaláskészség, az nagyon sok nagyvállalat számára fontosabb, mint a specializált tudás, úgyhogy én ezen nem is csodálkozom. Jó volna viszont, hogy akik készítik ezeket a felsőoktatási terveket, azok figyelembe vennék ezt, mert úgy látom, nem nagyon akarják.
 

Fotó

SzépségkirálylányRomani Deisgn divatbemutató Szépművészeti MúzeumFridge Fesztivál 2011KendermajálisCareer power bitchGazdag szülőt mindenkinekFejbőrtérképERASMUSMAN