2002-ben alakult meg az első Szimpla, pár házzal arrébb a mostanitól. Olyan helyre vágytunk, ahonnan akkor megyünk haza, amikor akarunk – mesélte a kezdet kezdetét Gauder Márk üzletvezető, akinek a vállalkozása nagyon hamar kinőtte magát. 2004-ben költöztek át a mostani helyre, melyet ma hungarikumként, országimázsként hirdetnek, választások előtt mégis mindig csendrendeletekkel fenyegetik. A 2005-ben egy kiürült 10 000 négyzetméteres Tűzoltó utcai gyártelepen indult Tűzraktér is gyorsan behozta az árát: az alkotói, civil, közösségi igényeket kielégítő társulathoz először vendéglátás kapcsolódott, majd amikor az élet forintosítható értéket adott az épületnek, a tulajdonos jó pénzért eladta. Innen költöztek a Terézvárosba, ahonnan most az önkormányzat rakja ki őket éppen. (Az aktuális helyzetről olvasd el keretes írásunkat!)
Ha egy ház romosnak is tűnik, a működéshez szükséges infrastruktúra megteremtése és a használat is növeli az ingatlan és környéke értékét – mondta Hatvani Ádám, a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) tagja. Erre volt jó példa a régi West- Balkán, mely először a Kopaszi-gáton, majd a Corvin sétány helyén volt előhasznosító – hozott példát Ongjerth Dániel, a kulturális és vendéglátóhelynek otthont adó Fogasház vezetője.
fotó: romkocsmak.hu
Édes Balázs, a KÉK közgazdász tagja szerint a romkocsmák születése nem kizárólag sikertörténet. Korrupció és városrombolás mentén alakultak ki ezek az újfajta közösségi terek – vázolt egy negatívabb történetet. A híres és többször veszélybe került Szimpla üzletvezetője szerint ettől függetlenül Budapest metropolisszá vált, így megállíthatatlan a belváros kiterjedése és a szórakoztató funkciók bővülése. Az Élő Erzsébetvárosért Egyesület alapítójaként Gauder úgy látja, már az is „csodálatos eredmény”, hogy az önkormányzat képviselője lejön a Szimplába és beszélgetni tudnak.
A városvezetők végre eldönthetnék, hogy saját rendezési terveik szerint is üzleti és turistanegyed mellett teszik le a voksukat – adta ki Gauder a követendő irányt. Hatvani hozzátette, hogy míg máshol erőlködések árán sem sikerül ilyen pezsgő negyedet létrehozni, itt „az emberek maguktól csinálták meg”. Éppen ezért szimbolikus a Tűzraktér ellen folyó önkormányzati hadjárat, hiszen ha az egyik hely veszélybe kerül, akkor a másik is bármikor becsukható – fejtette ki Simor Ágnes, a Hegedű utcai ház kulturális vezetője.
A közgazdász szerint a kulturális intézményekkel az a probléma, hogy nem termelnek annyi pénzt, mint egy kocsma. Ongjerth szerint önkormányzati bérlemény esetén a hiányzó hivatalos szolgáltatást helyettesítő civil tevékenységeket beárazva csökkenthetőek lennének a bérleti költségek. Végső soron ezzel a lakosság is megkapja például a gyerekprogramokat, a kiállításokat, koncerteket. Simor a Tűzraktér példáját említette, ahol az önkormányzat irreális pénzügyi igényei ellenére, felújításokkal együtt olyan 5 éves együttműködési tervet adtak be, melyben alsó áron is minimum 3 millió forintnyi értéket szolgáltatnak programjaikkal a városlakóknak.
A következő 10 évben a Szimpla vezetője szerint megállíthatatlan, hogy hajnalban is tele legyen az utca, mint Barcelonában, az építész viszont úgy látja, a mai irracionális hivatali működés mellett elképzelhetetlen egy kultúrnegyed kiépülése. Simor Ágnes körbejárható, együttműködő résztvevőkre alapuló, látható arculatú negyedet szeretne, Édes Balázs autonóm civil szervezetek közösségi házára vágyik, Ongjerth Dániel pedig sok önkéntes munkát látna szívesen.
A romkocsmák 9 évéről szóló fotókiállítás 2011. május 5. és 31. között tekinthető meg a Szimpla Kert emeleti zöld szobájában.
Mi lesz a Tűzraktérrel?
Május 6-ra szól az önkormányzat kiköltözésünkről szóló határozata. Jóhiszemű birtokosként a Tűzraktér közössége marad a házban. A házban élő és dolgozó több mint 300 alkotót megviselte a bizonytalanság. „Hetente tartunk alkotóházi gyűlést – mondta Simor –, az alkotók heti tájékoztatása mellett sokakkal naponta beszélgetünk. Jelenleg az önkormányzat elutasító döntésének következtében egy megerősödő alkotóházat látunk, ahol belső, közösségi programok indulnak jövő héttől, például kertészkedés és a ház szépítése. Az alkotókkal együtt gondolkodunk a városba kihelyezett kulturális akciókon is." A Tűzraktér állásfoglalása szerint jóhiszemű birtokosként csupán annyi dolguk van, hogy házon belül maradjanak. A jogi kifejezés Simor szerint azt jelenti, hogy ők, akik szerződések alapján használták az épületet és a kulturális tevékenységen kívül sok pénzt fektettek a ház fenntartásába, valamint ingyenes programokkal látták el a lakosságot, nem tehetőek ki ilyen módszerekkel. A polgári törvénykönyv alapján, ha azt szeretnék, hogy menjünk, levelezniük kell velünk – fejtette ki a kultúrház vezetője, rámutatva, hogy hatalmi fellépéssel nem lakoltathatók ki.
