• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Politikusok vs. vadásztrollok

Gyáva besúgók, szélsőbalos elmebetegek vagy túl sok szabadidővel rendelkező trollok – ilyesmiknek próbálják beállítani a politikusok a plagizálásra vadászó fiatalokat. •

politika / német  / internet / doktori

2011.07.20.

írta/forrás
Sz. Gy.

Egyre több német politikus doktori disszertációjáról derül ki, hogy megírásába fektetett idejük jelentős része a Ctrl+C Ctrl+V gombok nyomkodásából állt, persze anélkül, hogy megjelölték volna a forrást vagy akár kirakták volna az idézőjeleket. A botrányokat rendszerint névtelenségbe burkolózó internetfelhasználók robbantják ki.

A politikusok persze követelik, hogy valamilyen módon derítsék ki, kik állnak a lebuktatások hátterében. De ez tényleg szükséges lenne? Esetleg a kiszivárogtatók lebuktatásával más fénybe kerülne a plagizálás? Aligha, inkább csak arról van szó, hogyha nyilvános lesz a nevük, akkor jóval kevesebben lesznek hajlandók ezt a munkát végezni, a politikusok (vagy leendő politikusok) pedig folytathatják a saját kétes gyakorlatukat – már ami a diploma- meg disszertációírást illeti. Ezért próbálják azt a látszatot kelteni, hogy a névtelen plágiumvadászok megsértik a magánszférájukat, és az internet anonimitása mögé bújva rágalmaznak ártatlan, a népért dolgozó embereket.

A plágiumvadászok besározása persze kézenfekvő, hogyha azt nézzük, mennyire képtelenek kimagyarázni magukat szorult helyzetükből a tetten ért politikusok. Egyik, doktori címét frissen elveszített képviselő például azzal védekezett, miután lebukott, hogy ő csak a Cambridge-ben szokásos hivatkozási kultúrát követte: azaz amolyan Esterházy Péter módra vendégszövegként kezelte az idegen mondatokat – persze csakis a könnyebb olvashatóság kedvéért. Ezen persze a cambridge-i doktoranduszok teljesen kiakadtak, és felhívták a figyelmet arra, hogy ilyen szokás Cambridge-ben sincs, és persze a világ többi egyetemén sem.

Persze nehéz a helyzetük, hiszen mindenképpen el akarják kerülni azt, hogy be kelljen vallaniuk: a tudományos munka kemény, rengeteg időt és energiát felemészt. Ezért egy rendes tudósnak rendszerint nem lenne ideje arra, hogy mellette politikai kampányokon is részt vegyen.

Na de vissza a névtelen plágiumvadászokhoz. A Der Spiegel cikke szerint teljesen rendben van, hogy nem vállalják a nevüket, és a politikusoknak nincs okuk arra kérni (mit kérni, kötelezni) őket, hogy álljanak ki a nyilvánosság elé, hiszen:

– A tudományban sem az számít, hogy ki jön rá valami okosra, hanem sokkal inkább az, hogy mi is az az okosság. Továbbá a tudás nyilvános – nem hiába kerülnek be a doktori disszertációk az egyetemi könyvtárakba meg fel az internetre. Azaz, mindenki foglalkozhat velük.

– A Vroniplag oldal teljesen átláthatóan működik: a kétes szöveghelyeket hosszasan vitatják, nyilvánosan kérdéseket lehet intézni a plágiumvadászokhoz, ráadásul a névtelen vadászok nem követelik a doktori titulusok megvonását, csak sugallják az egyetemeknek, hogy jobb lenne felülvizsgálni a disszertációt.

– Tökmindegy, milyen céllal kezdik cincálni a disszertációkat, a plágium plágium marad.

– Politikusok is elég gyakran használnak fel névtelen bejelentőktől érkező információkat vagy épp ők maguk szivárogtatnak ki névtelenul informaciót más politikusokról. Ha akkor nem zavarja őket, hogy nem kerül nyilvánosságra a forrás kiléte, most mi alapjan követelik, hogy a plágiumvadászok vállalják a nevüket?

– Idáig egy német plágiumvadász neve ismert: Debora Weber-Wulff berlini professzor WiseWoman néven cincálja a plágiumokat. De az igazat megvallva, nem sok különbség van aközött, hogy WiseWomantől vagy Weber-Wulff professzortól kapjuk-e meg az információt.

A Spiegel-cikk szerzője azt mondja: a plágiumvadásznak névtelennek kell maradnia, mert így nem csak az utálóktól kapott levelektől óvja meg magát, de elkerüli azt is, hogy a politikusok csalásai helyett a vadászok kilétére, világnézetére meg mindenféle más – jelen esetben jelentéktelen – tényezőre koncentráljanak. Szóval, ha csalást akartok felderíteni, nyugodtan maradjatok névtelenek. Ez egy fontos üzenet, ami nem csak a németeknek, de minden aktív netezőnek szól, aki egy kritikus pillantást kíván vetni egy képviselő tudományos (vagy „tudományos”) munkájára.
 

Fotó

PaintballHarmadik típusú fesztiválnyárY-generációELTE-ÁJK Gólyatábor 2011 GyöngyösA város szuperhőseiKendermajálisAntwoord a Sound legbetegebb koncertjeGazdag szülőt mindenkinek