„Minden arra utal, hogy itt bizony szórakozó- és kulturálisnegyed van kialakulóban”

Moha: Hogyan kezdődött 2009-ben a Negyed6Negyed7?

Schönberger Ádám: A Marom Egyesülettel már 8-9 éve csináltunk Hanuka fesztiválokat és ezeken a rendezvényeken mindig sok jazz zenekar játszott. Tavaly az egyik szponzorunkkal beszélgetve jött fel, hogy mi lenne, ha legközelebb egy több székhelyű jazz fesztivált szerveznénk – ez volt az eredeti ötlet, amit aztán továbbgondolva létrejött a Negyed6Negyed7. Elkezdtünk azon gondolkodni, hogy ma már a VI. és VII. kerületben tényleg meglehet csinálni azt, hogy csak átugrasz az egyik helyről a másikba. Mindegyiknek megvan a maga külön atmoszférája és ha jobban körülnézel, nem csak szórakozóhelyek vannak a negyedben, hanem ezernyi más dolog is. Tavaly az az ötlet inspirálta a fesztivált, hogy a helyek közösen csináljanak egy olyan rendezvényt, ami magára a területre asszociál. Végül eszméletlenül sokan csatlakoztak és egy végeláthatatlan programfolyamot sikerült összehoznunk. Ez így túl sok volt, viszont azt tök jól megmutatta, hogy az együttműködés lehetséges és működik.

Moha: Legutóbb mik voltak az alapvető céljai a fesztiválnak?

Schönberger Ádám: Idén arra gondoltunk, hogy szervezni kellene egy olyan kampányt, ami sok ember figyelmét hívja fel a VI. és a VII. kerület bizonyos negyedeinek helyzetére. Ez a belváros, viszont este egy sötét kis utcán már nem igazán kellemes végigsétálni. Nem azt mondom, hogy újítsuk fel az egészet és legyen belőle egy kirakat zsidó negyed, mint máshol, hanem hogy próbáljuk meg normális környezetté tenni. Elsősorban őrizzük meg a negyedben megtalálható épített értékeket és hagyományokat. Azt gondoljuk, hogy ezzel a figyelemfelhívással mind gazdaságilag, mind kulturálisan fel lehetne lendíteni a területet és előbb-utóbb be tudna indulni egy alulról szerveződő – közben a politikával is kapcsolatban álló – kerületi vagy civil mozgalom. 2010-ben abszolút erre próbáltuk kihegyezni az egész fesztivált.

Moha: Hogyan merült fel a negyeden végigvezető hangséta ötlete?

Schönberger Ádám: Azon gondolkodtunk, hogy hogyan tudnánk minél több embernek elmesélni hogy valójában hol is van, amikor a negyedben jár. Közhelyesen fogalmazva: milyen jó lenne, ha a házak beszélni tudnának. Így jött az audio guide ötlet, amihez pedig kapóra jött Perczel Anna Védtelen örökség című könyve. Leültünk vele kidolgozni ezt az elképzelést, aminek első körben idén a Negyed6Negyed7-re egy 28 házas audio túra lett a végleges formája. Végigmehettél a negyeden és megtudhattál különböző információkat a számokkal megjelölt házakról és az utcákról. Ehhez fel lehetett hívni egy normál díjas telefonszámot, vagy okostelefonra letölteni a Pocket Guide alkalmazását. A Pocket Guide egy magyar start-up cég és ez az első negyedre koncentráló, tematikus túrájuk nekik is.

Moha: Elérhető maradt ez az alkalmazás?

Schönberger Ádám: Igen, sőt, szeretnénk az ötletet továbbfejleszteni egy angol nyelvű túrával és bővíteni a házak számát körülbelül ötvenre. Szerintem nagyon sok mindent meg lehet tudni belőle és fontos lehet azoknak az embereknek, akik vagy itt laknak, vagy valamilyen szempontból kötődnek ezekhez a helyszínekhez. Több esetben például, mikor le akarnak bontani egy házat, nincs megfelelő eszköz a civil tiltakozásra. „Dehát kérem, ez egy nagyon szép ház” – valami ilyesmit lehet elsőre mondani. Ha ismered a ház történetét, akkor tudsz érvelni is a felújítás mellett. Persze nem az a célunk, hogy siránkozzunk azon, ami már elmúlt. Szeretnénk minél inkább tudatosítani az emberekben hogy hol is laknak – ha tisztában vannak vele, akkor nehezebb megszüntetni és könnyebb újítani.

Moha: Mit gondolsz az új beépítésekről?

Schönberger Ádám: Szerintem fontos felmutatnia valamilyen koncepciót annak, aki hozzá akar nyúlni a városképhez. Az elmúlt években – főként a VI. és a VII. kerületben – megfigyelhető volt hogy sok a környezetével egyáltalán nem harmonizáló beépítés történt, szerintem ezt meg kellene akadályozni. Nem azt mondom, hogy nem szabad új házakat építeni vagy romosakat lebontani, de legyen valami elképzelés a dolog mögött. Ez a gondolat a kampányunk elemi részét képezte idén. Ami még nagyon fontos és lesz egy ilyen típusú audio túra is, hogy itt alakult ki Budapest szórakozónegyede.

Moha: Mit gondolsz a csendrendeletekkel kapcsolatban, mi lehetne a megoldás?

Schönberger Ádám: Szerintem minden városban, ha tetszik, ha nem, valamilyen oknál fogva egy adott ponton kialakul „a” szórakozónegyed, Budapesten történetesen a VI. és VII. kerület vált azzá. Egy évek során kialakult rendszer szerint lényegében egyre több és több szórakozóhely nyílt, ez így is van rendben. Berlinben ott a Prenzlauer Berg, Hamburgban a St.Pauli, Párizsban a Mare – ezeknek mind megvan a maguk története. Egy városnak ugyanúgy van teste, története, élete, mint nekünk embereknek. Furcsa dolog leállítani egy folyamatot és azt mondani, hogy mostantól márpedig maradjatok csendben. Minden arra utal, hogy itt bizony szórakozó- és emellett kulturálisnegyed van kialakulóban. Hiszen ha megnézed nem kevés hely vállalt most be jazz koncerteket, beszélgetéseket, színházi előadásokat. A Tűzraktér, a Sirály, a Spinoza Ház, a Fogasház – tovább is sorolhatnám – fontos független kulturális terek. Az alapvetően szórakozóhelyek között is sokan jazz zenével rukkoltak elő, mint például az Anker vagy a Lámpás. Többről van itt szó, minthogy fiatalok szét szeretnék rúgni a ház oldalát vagy hangoskodni akarnak a kerületben. Itt egy Budapest kultúráját nagyban befolyásoló folyamat indult el. Természetesen a lakók és az idősebb emberek szempontjából érthető az elégedetlenség – és jellemzően idősebb emberek laknak itt. Ezért is történtek a csendrendeletes sztorik, nyilván a szavazat mennyiség szempontjából nem elhanyagolható, hogy egy nyugdíjas éppen miért és hova húzza be az ikszet. Nagyon egyértelmű volt az előző években, hogy mire is megy ki ez a dolog. Viszont ha egy koncepcióval rendelkező önkormányzat gondoskodna a területről, megoldható lenne a probléma. Egyértelművé kellene tenni, hogy ez Budapest kulturális- és szórakozónegyede és lesznek kellemetlenségek, amiket be kell vállalni. Így a dolgok maguktól összeállhatnának és katalizálhatnák a budapesti kultúrát.

Moha: Mit értesz ez alatt?

Schönberger Ádám: Ez jellemzően egy független tér, nem egy top-down szerveződés ahol kinevezett fesztivál-és színházigazgatók hozzák létre a kultúrát. Ha végignézel az idén résztvevő helyszíneken, még a legkisebb étteremnek is megvan a maga külön filozófiája. Nem azon versengenek, hogy egy óra alatt ki adja el a legtöbb piát, hanem hogy ki mit kínál kulturális szinten. Mutatni kell valamit. Ha a dolgot a teljes kontextusában nézzük, mindehhez képest egy csendrendelet bagatell dolog. Érthető, még egyszer mondom, én is ott lakom és néha zavar, ha üvöltöznek a házamban. De ezt meg lehetne oldani és ez egy fontos lépése lenne annak, amit mi elkezdtünk a Negyed6Negyed7-tel: párbeszédnek kellene kialakulnia azok között az aktív emberek között, akik gondolnak valamit a negyed történetének előre haladásáról. Ha a helyek tulajdonosai, a civil szervezetek működtetői – mint például a KÉK vagy az Óvás! – és a politikai szereplők találkoznának, abból szerintem egy nagyon érdekes tervet lehetne összehozni. Most ráadásul mindenki új, van lehetőség tiszta lappal kezdeni. Van esély rá, hogy egy konstruktív vita vagy fejlesztés keretében megvalósítsa azokat a fontos dolgokat, amik adják magukat a kerületben.

Moha: Mi a helyzet a tervekhez szükséges anyagi támogatással?

Schönberger Ádám: Van egy folyamatos pénztelenségre való hivatkozás az önkormányzatok részéről, de azt gondolom, hogyha az összes szereplővel leülünk és bevonunk mindenkit, akkor pénz nélkül is előre lehet jutni. Ezt a fesztivált se milliókból hoztuk össze. A klasszikus szponzoráció egy alternatíváját jelentheti az, amikor az emberek összefognak és keveseket beletéve csinálnak valami nagyot. Szerintem ebben óriási lehetőségek vannak – ha mindenki valamelyest bevonódik a közös tervezésbe, akkor csodákat lehetne tenni. Erre most van egy lehetőség és tényleg nem is kell hozzá sok pénz, csak sok türelem és energia befektetés.

Moha: Több program is épült az emberek aktív jelenlétére, ezek működtek?

Schönberger Ádám: Igen, mert pont egy olyan témáról beszélünk, ami az emberek bőrére megy. Az, hogy milyen az a hely, ahol laksz, nem olyan elvont dolog. Egy utca kinézete, egy tűzfal lefestése, egy ház lebontása vagy felújítása – ezek mind kézzelfogható dolgok. Ami praktikus, arról van értelme beszélni.