• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Mamahotel és Y generáció

Pán Péter-szindróma, bumeránggyerek, jojógeneráció, mamahotel – csak néhány fogalom, amivel „elveszett és lusta” generációnkat, a 80-asokat illetni szokták. Utánajártunk, mi igaz az otthonról kirobbanthatatlan, ingyenélő egyetemista mítoszából. •

MOHA magazin április-május / kutatás

2011.05.27.

írta/forrás
Kocsis Andrea

A szociológusok a kitolódott kamaszkor problémájaként beszélnek a felnőtt- és tinédzserkor közé beékelődött, önálló stílusjegyekkel bíró életszakaszról, amikor már nem a tizenévesek, de még nem is a felnőttek életét éljük. Hiszen a felnőtté válás nem megy egy csapásra, hanem több szakaszból áll, jogi, anyagi, lakhatási értelemben, az önálló döntésekkel és felelősségvállalással összefüggésben is le lehet válni a szülőkről.

A fészek el nem hagyásának ezen különböző aspektusaira születtek a mindannyiunk által jól ismert szlogenek. A mamahotel meglehetősen pejoratív kifejezése, azokra az otthonlakókra utal, akik nem teljesítették a szülői háztól való leválás feltételét. Bumeránggyereknek nevezzük a visszaköltözőket, Pán Péter-szindrómának hívják a felelősséget vállalni nem képes gyermeki életmódot felnőttkorban. A papírkórság az oktatás elhúzódásával, diplomahalmozással kapcsolatos fogalom, ami szoros összefüggésben áll a felnőtté válás összes dimenziójával, és ez a „betegség” sújtja a visszaeső egyetemistákat is. A szintén beszédes nevű jojógeneráció az általános hátraarcokra utal.

Mamahotel és diplomahalmozók

A mamahotelre vonatkozóan az Eurostat-eredmények szerint a hazai 25–34 éves nők 27,2%-a, a férfiak 42,5%-a lakik a szüleivel. A Kontra Műhelyben végzett saját felmérésem, amely csak az egyetemisták, friss diplomások zárt világából vett mintát (176 fő), azt az eredményt hozta, hogy a felük lakik otthon (további 5% rokonnál), és az általam vizsgált harmincasok 10%-a nem költözött el a szüleitől. Eredményeimben pedig azt az egyharmadot, akiknek van saját vagy részben saját tulajdonú lakása, egyharmad részben a szüleik segítették ingatlanhoz. Papírkórsággal és elhúzódó oktatással kapcsolatban a 2008-as KSH-adatok azt tükrözik, hogy a 90-es évekhez képest két és félszeresre nőtt a felvettek száma, míg a diplomázók aránya a felére csökkent.

Nem lusták

Morális pánikra talán még sincs ok, annak ellenére, hogy a média a témában hajlamos kallódó, elveszett generációról beszélni. Érdemes a szociológiai folyamatokat egészében vizsgálni, mintsem levonni a következtetést, a mai fiatalok lusták. Magyarországon a halogatás nem a szórakozásból adódó „gap year”, ahogy az angol fiataloknál. Nem egyszerűen felelőtlenségről vagy hedonizmusról van szó. Igaz, sajátos életmóddal társul a kitolódott kamaszkor – ahogy az egyetemista lét is –, de az inkább következmény, mint ok. Az említett saját felmérésemben a válaszadók kétharmada nem élvezte ezt a félig függő szituációt. Összesített eredményeim szerint pedig negyedüket aggasztja az önállóság hiánya és kifejezetten elveszettnek érzi magát.

Szülőktől függő egyetemisták

A kitolódott kamaszkor jelenségének számos oka van, a legfontosabb az iskolába járás időbeli elhúzódása, hisz általa még későbbre csúszik az anyagi függetlenedés szakasza, ami a szülőkre ró extraterheket. Ez igaz akkor is, ha fokozatosan elindul a tanulmányok alatt a munkatapasztalat megszerzése. A szülőket azonban láthatóan nem zavarja, hogy nagykorú gyerekük velük lakik, egyrészt az egész család számára ez a legolcsóbb megoldás, másrészt az elvárások is átalakultak. Nyugodt szívvel engedik vissza az iskolapadba a gyereküket egy jobb állás, magasabb pozíció vagy fizetés megszerzése érdekében.

Az első szabad generáció

Más szemszögből közelíti meg a kérdést Tarr Ferenc, a Kontra Műhely egyik alapítója, ő a 80-as korosztály történelmi, társadalmi hátteréhez, a gyökértelenséghez köti az okokat, szerinte mivel ez az első posztszocialista munkavállaló generáció, amely maga alakíthatja át, illetve tulajdonképpen kialakíthatja a saját feltételeit, de épp ebben az úttörő jellegében rejlik a nehézsége. „Bármennyire is úgy tűnik, a 80-as generáció motiválatlan, elveszett, ez csak akkor igaz, ha nem tudunk az új kor adta lehetőségekkel, azaz saját szabadságunkkal mit kezdeni” – írja Tarr Ferenc a 80-as generáció című kötet bevezetőjében.
 

A Kontra Műhely célja egy olyan szellemi közeg és közösség létrehozása, amely aktuális társadalmi problémákkal foglalkozik, művészeti és tudományos módszerekkel dolgozza fel azokat. Eddigi legnagyobb projektjük során a 80-as generáció, azaz a 80-as években született fiatalok kilátásait, helyzetét, motiváltságát vizsgálták. A téma több szempontból is érdekes. Egyrészt ez a korosztály most lép be a munkaerőpiacra, így egyre jelentősebb szerepet játszik a gazdaságban és a társadalmi életben. Másrészt ez a korosztály a rendszerváltozás utáni első, már felnőtt generáció, melynek értékrendjét alapvetően a demokratikus és piacgazdasági keretek határozták meg.
www.kontramuhely.hu
 

Fotó

VOLT fesztivál egy pop9 szemévelBelépőFacebookCareer power bitchMenni vagy nemA város szuperhőseiZSKF Gólyatábor CsopakDivat - 2011 nyár