„Professzor doktor? Így hívják önt Németországban?” – kérdezte Fritz Strack német egyetemi tanártól egy amerikai utazási iroda munkatársa, miközben alig bírta visszatartani a nevetését. És valljuk be, tényleg van benne valami vicces, amikor valaki minden nemesi meg doktori rangját felsorolja, amikor bemutatkozik. Strack ennek az élménynek a hatására érezte úgy (először), hogy változásra van szükség a doktori címek használata terén.
A doktorpöffeszkedés távolról sem csak Németországra jellemző. Ha Bécsben járunk, feltűnhet, hogy az utcák, terek neve előtt is megtalálható a Dr. (vagy dr.) előtag (pl. Doktor-Karl-Renner-Ring). Mi magunk is gyakran megtapasztaltuk Magyarországon, hogy egy-egy ismerősünk a Facebook-profiljára is kiteszi ezt a két varázsbetűt, csak hogy éreztesse velünk, mennyire jobb nálunk. Pedig lehet, hogy csak a jogi karnak lett elege belőle, és nem akarta a kilencedik évben is az épületben látni, inkább hozzávágott egy diplomát. A doktori cím ugyanis nem árulja el viselőjéről, hogy megérdemelten hordja-e.
Ami igazán kínos
Doktoraink hiúsága akkor lesz igazán kínos, amikor újabb meg újabb plágiumesetek kerülnek nyilvánosságra. Most még csak Németországban, de hamarosan talán a világ más pontjain, sőt akár kishazánkban is sikerrel járhatnának a plágiumvadászok.
Mindenesetre Németországban a doktori cím megszerzése valami olyasmi, mint a lovaggá üttetés – a dr. iszonyatosan jól néz ki a neved előtt, akárcsak a Sir, és bizonyos munkákhoz vagy fizetésekhez szinte elengedhetetlen. Menő politikus vagy egy nagyvállalat kirakatfigurája szinte nem is lehetsz nélküle.
Éppen ezért a doktorátusok száma az egekbe szállt. Rengetegen doktoráltak társadalom-, jog- és politikatudományból. (De beszámoltunk már arról is, hogy világszerte a kamudiploma-gyárak több doktori címet adományoznak, mint a rendes egyetemek.) És persze ezeknek a doktoroknak a nagy része sose végzett rendes kutatást, sőt sok esetben még a disszertációját is a copy-paste módszerrel dobta össze. És hogy miért asszisztáltak mindebben az oktatók? Azért, mert alig kellett foglalkozniuk ezekkel a tanítványokkal. Nem volt se fogadóóra, se konzultáció (vagy legalábbis nem sok), miközben a sikeresen ledoktorált hallgató mégiscsak növeli a nála végzettek számát, ezzel pedig növeli az oktató rangját, elismertségét.
Likvidálunk
Na de kérdés, mivel lehetne ezeket a karrierdoktorokat megállítani. Strack Spiegelben írt cikke szerint egész egyszerűen meg lehetne ezt tenni. El kellene venni a kamu doktorátusok vonzerejét. Ennek érdekében elérné, hogy a doktori képzések olyan titulust adjanak a végzősöknek, amelynek a megfelelő területen van presztízse: a kutatásban. Ehhez egyrészt véget vetne annak a szokásnak, hogy a dr., prof. és más hasonló előtagok megjelenhessenek az útlevelekben vagy igazolványokban. Mert ha nem lehet vele felvágni, akkor talán megszerezni sem akarják már annyian.
Meg persze elbánna az orvosokkal is: az orvosoknak nem, csak az orvos kutatóknak adna dr.-t. És elérné, hogy az orvosi végzettségű politikusok se kérkedjenek a doktori címükkel: akármilyen címet is kapnának ezek, azt ajánlja, hogy csak akkor használják, ha tényleg olyan munkát végeznek, amire a címet kapták. Tehát, ha csak nem gyógyítani kívánnak a parlamentben, jobb, ha mellőzik a dr., Md. vagy bármi más címek használatát, hiszen a két tevékenységnek az égvilágon semmi köze nincs egymáshoz.
Ha ez a felfogás horgonyt ver az emberek fejében, akkor talán lehetőség van változásra, és akkor a doktori címet tényleg arra fogják használni, amire való, azaz kutatásra. A haszonlesők kihullásával pedig jobb képzést kapnak azok, akik tényleg komolyan gondolják azt, hogy a tudomány szolgálatába állnak.
Már csak az a kérdés, mi történik azokkal, akik azért kezdték el a PhD-jukat, mert nem tudták, mihez kezdjenek diplomázás után, dolgozni még nem akartak, és úgy látták, egy doktori képzés a vele járó havi ösztöndíjjal éppen jó lesz ahhoz, hogy állja a következő pár év sörözéseinek költségeit. Mert ugye ilyeneket is ismerünk.
