Elsőre nehéz elgondolni, mit szeretnek az emberek ezekben a kifejezetten buta, leginkább hörögni és harapni akaró emberszabásúakban. De van rájuk igény, hiszen nem is bírjuk már számon tartani, mennyi zombifilm született az elmúlt időben, és akkor még nem is beszéltünk a könyvekről, videojátékokról és a tudományos publikációkról. A zombik és más szörnyszülöttek a 17. és 18. században jöttek divatba, amikor egyre nagyobb lett az érdeklődés az emberi test titkai iránt, köszönhetően az orvostudomány fejlődésének és persze az egyre akkurátusabb boncolási technikáknak. Ekkor jegyezte le például a tetszhalott állapotot az orvostudomány, Edgar Allen Poe szeme előtt már körvonalazódni látszott egy történet arról, milyen is lehet egy élve eltemetett ember. Hasonlóan az élő és halott közti sávban mozog a Mary Shelley Frankensteinjében megjelenő és szép karriert befutó, ember alkotta szörnyszülött is. A regények viszont ritkán szolgáltak a mai értelemben vett horrorzombikkal, ezért Seth Grahame-Smith egy hiánypótló ötlettel állt elő, amikor Büszkeség és balítélet meg a zombik című könyvében felturbózta Jane Austen klasszikusát, ezzel is tudtunkra adva, hogy a viktoriánus polgárság érzelmileg mennyire zombi volt.
A filmes élőhalottak idén lesznek kilencvenévesek: az első zombiszerű lény a Dr. Caligari kabinetje című német expresszionista filmben tűnt fel 1920-ban, bár sokak szerint az igazi premiert az amerikai Fehér zombi jelentette 1932-ből, Lugosi Béla főszereplésével. A mai zombikultusz George A. Romero rendezőhöz köthető (ő rendezte többek közt Az élőhalottak éjszakája és A holtak hajnala című zombiklasszikusokat): a hatvanas évek végétől neki köszönhetően jelentek meg a tömegben vonuló, harapdálós, mindenkit megfertőző élőhalottak. Őt követően a zombik feltűntek vígjátékokban, videoklipekben, de még családi drámában is, mégis képesek a mai napig újat nyújtani. Nemrég mutatták be például Bruce LaBruce rendező tabudöntögető filmjét a Locarno filmfesztiválon: az L.A. Zombie egy meleg zombi érzelmi életével ismerteti meg a nézőket.
A zombik felületes ismerője eddig azt hihette, hogy az élőhalottak maximum annyiban kapcsolódnak az intellektushoz, hogy előszeretettel ropogtatnak emberi agyakat. De mint minden tévhitet, ezt is jobb minél előbb megcáfolni – vélhették azok a filozófusok, akik saját tanulmányokkal járultak hozzá Richard Greene és K. Silem Mohammad élőhalottakról szóló kötetéhez. Ezekből kiderül, hogy Arisztotelész a zombik megértésének a kulcsa: a Nikomakhoszi etika olvasása nélkül szinte lehetetlen érdemben beszélni az élőhalottakról. Emellett megtudjuk, hogy Heideggerhez inkább a vámpírok illenek, Spinoza egy igazi zombifan, Descartes cogito ergo sum-ja, viszont zombikra alkalmazva számos problémát okozhat. De nem az övéké az első találkozás a holtak és a filozófusok között, a zombik ugyanis már régóta segítségére vannak az emberiségnek, ha arról van szó, hogyan lehetne elgondolni a különbséget ember és gép, élő és élettelen lények között. Mint metafizikai probléma David Chalmers ausztrál filozófus gondolatkísérletéből lehet ismerős a filozófusoknak: saját zombi ikertestvére példáján mutatja be, milyen lenne egy ember, aki úgy öltözik és úgy is viselkedik, mint mi, csak éppen belül a fejében minden sötét, nincsenek gondolatai, nincsenek érzései, de még azt sem tudja, milyen is zombinak lenni. Chalmers szerint elképzelhető egy ilyen kreatúra léte, és nagyon jól lehet rajta kísérletezni, ha az öntudatról vagy a test-lélek problematikáról van szó.
Akik pedig azt hiszik, hogy csak a humán tudósok hülyültek meg, azoknak egy ragyogó példával tudunk szolgálni a matematika világából. Az Infectious Disease Modelling Research Progress című tanulmánykötet szerzői matematikailag modelleznek különféle betegségeket, hogy ezzel mutassanak irányt az egyes járványok kezelésének. Egyik fejezete arra keresi a választ, mi történik akkor, ha zombik támadnak a civilizációra. A tanulmány szerzői hollywoodi filmek alapján rekonstruálnak egy zombitámadást, és arra a következtetésre jutnak, hogy a fertőzöttek karanténba zárása és gyógymódok kikísérletezése révén esetleg sor kerülhet zombik és emberek békés együttélésére, a legbiztosabb megoldás mégis egy gyors és kegyetlen csapás a zombipopulációra, csak ez képes teljes biztonsággal megelőzni a társadalom egészének zombivá válását.
Ha még ezek után vannak emberek, akik menőbbnek találják a vámpírokat, tőlük csak annyit tudunk kérni, hogy legyenek türelemmel, ugyanis a napokban szivárgott ki a hír, hogy az NBC amerikai tévécsatorna egy Zombies vs. Vampires című új sorozattal készül kedveskedni a nézőknek. A sorozat egy olyan világot ábrázol, amelyben a zombik a társadalom részét képezik, szabadon járnak-kelnek a városban, csak a főhőstől kell tartaniuk, aki egy zombibűnözésre szakosodott zsaru, és mellesleg titokban vámpír. Itt talán kiderül, melyikük a jobb.
