Hamid nehezen oldódott fel interjúnk alatt, elmondása szerint azért, mert noha már egy ideje itt él, még mindig elevenen él benne a líbiai szigor. Mohammer Kadhafi rendszerét titkos rendőrök őrizték, akik erélyesen léptek fel a rendszert kritizáló állampolgári hangokkal szemben, ráadásul akár három év börtönbüntetést is kaphatott az, aki a líbiai nemzeti politikai kérdésekről külföldiekkel beszélgetett.
Líbiai barátunkat ezután arról kérdeztük, hogy mi lehetett az elégedetlenség oka, amely a helyzetet pattanásig feszítette az észak-afrikai országban?
Nézd, az országot negyvenkét évig egy nagyon elnyomó, ravasz, excentrikus diktátor vezette, aki a saját népét többször titulálta „visszamaradottnak”, a korrupció virágzik, ez sok mindenki számára nyilvánvaló volt. Sokan féltek nyilvánosan kimondani Kadhafi nevét, ezért inkább csak „a vezérként” emlegették.
Az országban magas a munkanélküliek, a szegények száma, és sok az alultáplált gyermek annak ellenére, hogy a kormány támogatta az alapvető élelmiszereket. A rizst, cukrot, lisztet és az üzemanyagot a piaci áránál kevesebbért adták el a lakosságnak. Megtehették, elegendő pénz származott az olajbevételekből, ami pótolta a kieső bevételeket. E mellett azonban látni lehetett, hogy milyen fényűzően élnek a gazdagok, az állami vezetők pedig elsíbolták az olajbevételek jelentős részét ahelyett, hogy azt fejlesztésekre költötték volna. Hát csoda, hogy végül a felszínre tört az elégedetlenség? (Kérdezi magától értetődő mosollyal az arcán.)
Az országban régóta érezhetőek a társadalmi feszültségek, csak egy szikra hiányzott, amely beindítja a folyamatot. Mivel Líbiában fiatal a társadalom, a lakosság nagyjából a fele 18 év alatti, a közösségi média, a Facebook és a Twitter megfelelő eszköze lehetett ennek. Ez a huszonegyedik századi trend, én is sokat használom a Facebookot, ezen keresztül tartom a kapcsolatot a líbiai barátaimmal és gyakran olvasom a blogokat is.
Ezek szerint ma elegendő lehet egy Facebook-körüzenet magában ahhoz, hogy robbanjon a társadalmi bomba?
A líbiai felkelést az arab világ más demokráciapárti felkelései inspirálták, nyilvánvalóan kellett a lakosság nagyarányú elégedetlensége ahhoz, hogy a felhívás ne találjon üres fülekre. A Facebook ennek csak az eszköze volt, hiszen így nagyon gyorsan sok emberhez eljuthatott az üzenet.
Miben különbözik szerinted a líbiai helyzet a többi országban tapasztalttól?
Líbia abban különbözik Egyiptomtól vagy Tunéziától, hogy itt nem a katonaság őrzi a hatalmat, hanem úgynevezett forradalmi bizottságok. Kadhafi megbízható barátokkal, törzsi vezetőkkel és külföldi zsoldosokkal vette körbe magát, ugyanis habár már lazul, még mindig erős nálunk a törzsi kötelék. Hatalomra kerülése után a líbiai vezető tudatosan gyengítette meg a hadsereg erejét azért, hogy minimalizálja a katonai puccs veszélyét. Érthető, nem akart abba a hibába esni, hogy az általa jól ismert módszerekkel döntse meg valaki a hatalmát. Persze erről, mint sok másról, nem lehet nyilvánosan beszélni Líbiában, ennek ellenére, aki érdeklődően figyeli az eseményeket, látja az összefüggéseket.
Furcsa, hogy a külföldi zsoldosokban jobban megbízik Kadhafi, mint a saját katonáiban.
Így van, ők viszonylag kevesen vannak, de a hűségük megkérdőjelezhetetlen, hiszen jól megfizetik őket a szolgálataikért. A feltétlen hűségen kívül a külföldi zsoldosok másik nagy előnye Kadhafi szempontjából az, hogy olyan parancsokat is teljesítenek, amelyeket a hadsereg esetleg visszautasítana, hiszen ők kérdés nélkül belelőnek a tüntető tömegbe, ha arra kapnak utasítást a felettesüktől.
