A Kontra Műhely korábban is foglalkozott a fiatalok oktatásának hiányosságaiból, a korosztály és a munkaerőpiac sajátosságaiból fakadó problémákkal. 2009-ben a „Munka” című workshop keretei között a munka fogalmának lehetséges értelmezéseit dolgozták fel a kreatív alkotó szempontjából. A „80-as generáció” tudományos és művészeti programsorozat is több tekintetben szólt a korosztály munkaerő-piaci megjelenéséről. Ehhez kapcsolódik most a Kontra Műhely Fiatal művész vagy? Azabaj?! című projektje. A gyorsfelmérés elkészítésével az volt a céljuk, hogy a szakma, a döntéshozók és a közvélemény figyelmét felhívják a művészeti képzés és az alkotói életpálya nehézségeire.
A megkérdezett fiatal művészek közvetlenül a művészeti felsőoktatást, közvetve a finanszírozási rendszert kritizálták. A válaszok azon problémák köré csoportosultak, hogy a képzések gyakorlatiatlanok, nem állnak kapcsolatban a munkaerőpiaccal, inkább belterjesek, és az oktatók nem naprakészek, s így nem motiválják a fiatal művészeket.
Néhány jellemző idézet a kérdőívekből: „Már lediplomáztam, és sajnos sok mindent most utólag kell megtanulnom magamtól” – írja egyikük. „Minden kézzelfogható tudásomat külföldön, nemzetközi képzéseken, workshopokon szereztem; a tanári támogatás egyáltalán nem volt jellemző, a konzultációs lehetőségek csekélyek, a tanárok tudása gyakran elavult” – panaszkodik egy másik válaszoló. „A szakma a szakmával beszélget. (…) Ezzel teljesen elzárkóztak a mai közönségtől…” – világít rá egy művész.
Ahogy már kiderült, a leglényegesebb hiányosság a megélhetési feltételek elősegítésében tapasztalható. Nem kapnak önmaguk menedzseléséhez szükséges ismereteket, és a pályán sem indítják el őket. A válaszadók több mint háromnegyede sosem részesült pályázati támogatásban, ez is azt mutatja, hogy a pályázati rendszer defektes, és a lehetőségek sem nyilvánvalóak mindenki számára. A megkérdezettek 15%-a dolgozik csak teljes egészében a szakmájában, a többiek pályaelhagyók vagy részben azok. Riasztó adatnak tűnik az is, hogy a fiatal művészek megélhetésre havonta átlagban 60 000 forintot fordítanak. „Nincs mit ennem, nincs képesítésem, rutinom más munkára, kubikosnak vagy szórólaposnak mehetnék, de ott sincs épp felvétel” – panaszkodik a megélhetési problémákra az egyik válaszoló. Aki teheti, a diploma után (vagy még megszerzése közben) külföldre utazik, és a DLA-képzés is időhúzó mentsvárnak tűnik.
A fiatal művészek igazán támogatnák a különböző művészeti ágak közötti párbeszéd előmozdítását, például különféle összművészeti projektek révén. Javaslataik szerint a képzés piacorientáltságán kellene javítani, és a hallgató-oktató kapcsolaton. Ez nem újdonság, hiszen a legtöbb képzés diákjai szintén az előbbire panaszkodnak. Természetesen fontos, hogy megfelelő elméleti alapjaink legyenek, de ha nem tanuljuk meg azokat a gyakorlatban alkalmazni, akkor legfeljebb az erkölcsi győzelemmel kell megelégednünk. Abból megélni pedig nehézkes. A kortárs kultúrának – főleg mostanság – túl sok harcot kell ahhoz megvívnia, hogy pályakezdő katonái már az oktatásban elhasaljanak.
A Kontra Műhely, a fiatal művészek és társadalomkutatók együttműködésének elősegítésére létrejött szellemi közösség szándéka, hogy építő jellegű megoldások születhessenek a ténylegesen érintettek, a fiatal művészek véleményére alapozva. A teljes kutatást és esszét, illetve a korábbi munkákat mind megtaláljátok a honlapon, illetve a kontrások Facebook-oldalán.
