• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Nincs bölcsész-munkanélküliség

Mire jó a bölcsészdiploma? Hol szerezhetnek az egyetemisták vezetői képességeket? Mi a baj a bolognai képzéssel? És miért marad le Magyarország mindig a globális egyetemi ranglistákról? Ezekről kérdeztük az ELTE BTK dékánját. •

ELTE / felsőoktatás / felsőoktatási törvény / felsőoktatási intézmény

2010.11.15.

írta/forrás
bsk

MOHA: Idén ünnepeljük az ókori és keleti nyelvek oktatásának századik évfordulóját az ELTE BTK-n. Mit gondol, mi a szerepük ma ezeknek a képzéseknek?

Dezső Tamás: Elsőként Werner Heisenberget idézném, aki Nobel-díjas fizikusként azt mondta, azon az egyetemen, ahol nincsen jó asszirológiaoktatás, jó atomfizika sem lehet. Itt az ELTE bölcsész karon rengeteg olyan kis szak van, amelyet német nyelvterületen orchidea szaknak neveznek, a szakjainknak közel egyharmada ilyen. Ezek igazi tudósképzések, de persze mindegyikkel el lehet helyezkedni. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon egy olyan kis országnak, mint Magyarország, szüksége van-e arra, hogy ilyen számban képezzen tudósokat, de a jelentkezők száma alapján azt mondhatjuk, hogy igény van ezekre a képzésekre. Meglepő, hogy mennyien jelentkeznek az ókori és keleti nyelvekre. Sajnos most már többen vannak, mint a klasszika-filológiára jelentkezők. Pedig azt senki nem kérdezi meg, hogy miért kellene latin szak. Ezek a képzések a mi zsidó-keresztény kultúrkörünk számára is nagyon fontosak, és ezek révén lehet a hallgatóknak képük arról, hogyan indult a civilizációnk története. Ne feledjük, hogy az ókori keleti civilizáció történelmébe illeszkedik bele a Biblia is.

MOHA: Említette, hogy a keleti és ókori szakokat végzők mind el tudnak helyezkedni a diplomájukkal. Akikből nem lesz kutató, azok mihez kezdenek?

Dezső Tamás: Nem szűkíteném le ezekre a szakokra a választ. A bölcsész kar egészére az a jellemző, hogy a hallgatók kétharmada a kutatóképzést választja. Egy BA-évfolyam végzőseinek csak kis része dönt úgy, hogy a tanári mesterképzésre megy tovább. A BA-képzés után a hallgatók választhatnak, hogy merre folytatnák a tanulmányaikat. Ha valaki mondjuk a történelem majorja mellé felvesz egy japán minort, akkor 4-5 mesterszakra tud jelentkezni a karon belül. Aki jól teljesít, annak az elhelyezkedéssel sem lesz gondja. A Miskolci Egyetem dékánja megnézte a munkaügyi központban, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében mennyi a bejegyzett diplomás munkanélküliek között a bölcsészek aránya. Másfél százalék volt. Megnézte a szegedi dékán is, neki Csongrádban egy százalék volt az eredmény. Szóval nem mondanám, hogy tömeges bölcsész-munkanélküliség lenne. Itt inkább az a kérdés, hogy mire képez a bölcsészdiploma. Sokan mondják, hogy a bölcsészek közt sok a pályaelhagyó. De a bölcsészpálya nem egy kötött pálya, nem szűkíthető le egyszerűen tanárképzésre. Egy kollégám szokta mondani, hogy míg Nagy-Britanniában hatvan éve a GDP hatvan százalékát az ipar adta, addig azt most a kreatív iparágak adják. Ez felvevőpiaca a bölcsészeknek. A humán végzettségű ember olyan, aki jártas egy témában, jól tud írni, olvasni, fogalmazni, és általában két idegen nyelven beszél. Ez egy olyan portfólió, amivel könnyen el lehet helyezkedni. Nemrég egy konferencia keretében fejvadászokat hívtunk az egyetemre, akik hosszasan sorolták, hogy milyen képességre van szükség egy-egy munkához. Amikor rákérdeztünk, hogy ezekhez milyen diploma kell, akkor azt mondták: teljesen mindegy. Szóval tele van a közbeszéd sztereotípiákkal, de ha közelről megnézzük őket, akkor azt látjuk, hogy nem működnek. De hozzáteszem, hogy nem is tudunk célzottan a munkaerőpiacra képezni. Az túl sok időt venne igénybe. Jogszabályban van rögzítve, két év kell ahhoz, hogy egy szakot elindíthassunk. Ezalatt az idő alatt lehet akkreditáltatni a képzést is, ami magában szintén egy-másfél év lenne. A középiskolásoknak ugyanis időben tudniuk kell, hogy mik a bemeneti követelmények és milyen érettségit kell majd tenniük. Utána három év az alapképzés, két év a mester. Ez összesen hét év. Mondja meg nekem valaki, hogy hét év múlva mire lesz szükség a munkaerőpiacon. Én abban hiszek, hogy az egyetemek adnak egy komoly képzést gondolkodásban, világlátásban, erkölcsben. A munkáltató ezután megkapja a végzett egyetemistát mint nyersanyagot, aki ott helyben részt vesz azokon a képzéseken, amelyek beillesztik a munkakörbe. Nincs bankegyetem, nincs biztosítóegyetem, a szükséges képességeket legtöbben a munkahelyen szerzik meg. Persze más a helyzet az orvosokkal vagy az informatikusokkal. Őket lehet piacra képezni, de a humán területen dolgozóknál sokkal képlékenyebbek az elvárások.

MOHA: A vezetői képességek elsajátítására nem lehetne valamifajta lehetőség az egyetemi képzésen belül?

Dezső Tamás: Aki a hallgatói önkormányzatban dolgozik, az fölvérteződik vezetői képességekkel. Nézze csak meg, hány politikusnak van HÖK-ös múltja. Rendszerszerű vezetői képzések ugyanakkor nincsenek. Ez a képesség fokozatosan fejlődik ki az emberben, én is először vezetőoktató lettem, utána dékánhelyettes, majd dékán. A szakmai tudás nem garantálja, hogy valaki érteni fog a külkapcsolatokhoz vagy a gazdasági ügyekhez, az élet írja ezeket a történeteket, nincs olyan, hogy vezetőképző. Ugyanakkor tervbe van véve – bár első körben megbukott – egy felsőoktatás-menedzsment mester szak. Ez olyan képesítést adna, amelynek révén, aki elvégzi, irányítási készségekben is jártas lesz a felsőoktatásban.

MOHA: Nyáron azt lehetett olvasni, hogy a jövőben egyre nagyobb számú államilag támogatott hallgatót irányítanának a vidéki egyetemek felé. Mit gondol erről a tervről?

Dezső Tamás: Ez költségvetési kérdés. A válaszomat ezért a humán és reál oktatás közti különbséggel kezdeném. Majdnem minden kormánynak van egy olyan elképzelése, hogy a humán képzéseket visszaszorítaná, és helyettük a matematikai, természettudományi, műszaki és informatikai (MTMI) képzésekre helyezné a hangsúlyt. Emiatt 2009-ről 2010-re 350-nel csökkentették az államilag támogatott bölcsészhallgatók számát, 2011-re pedig további százzal fogják. El tudom fogadni, hogy van az országvezetésnek egy olyan koncepciója, hogy nem kell annyi bölcsész, de ezzel az a baj, hogy ha valaki a fejébe veszi, hogy bölcsész lesz, az nem fog hirtelen a mérnökpálya iránt érdeklődni. Lehet irányítani a számokat, de az nem fogja a társadalom érdeklődését más irányba fordítani. Azzal pedig, hogy nem engedünk be a humán képzésekbe pár olyan jelentkezőt, akinek a pontszáma 350 körül van, helyette viszont felveszünk ugyanannyi kisebb pontszámú hallgatót a természettudományi képzésekre, ezzel nem feltétlenül teszünk jót. A kérdésre térve: belátom, hogy a vidéki felsőoktatási intézmények túlélése stratégiai kérdés. A helyi kultúra, a művelődés és a munkaerőpiac szempontjából is fontos szerepet játszanak. Tönkretételük rossz hatással lenne a társadalomra. Eddig sem az volt a jellemző, hogy mindenkinek, aki a fővárosban akart tanulni, sikerült is ezt a tervét valóra váltani. Az angol szakra például 427 pont volt a költségterítéses ponthatár az ELTE-n, más egyetemeken viszont négyszáz alatti ponthatárral is be lehetett jutni az államilag támogatott képzésre. Hogy ebben milyen változások lesznek most, az kiderül az új felsőoktatási törvény koncepciójából.

MOHA: A bolognai képzés kapcsán előkerült az a probléma, hogy sok hallgató nem képes befejezni a Bachelor-képzését a megadott három év alatt, és sok helyütt nem tudták megtölteni a meghirdetett mester szakokat.

Dezső Tamás: a problémának rengeteg oka van, de abból nem lehet következtetést levonni a rendszer egészére nézve, hogy az első két évfolyam ütemezetten végez-e vagy sem. A bajok között egyrészt meg kell említeni, hogy nem volt hatástanulmány, és menet közben derült ki, hogy a hallgatók mit kezdenek a minor és major szakokkal. Másrészt nálunk a bölcsész karon nagy a mobilitás, százával mennek a hallgatók külföldre egy-egy szemeszterre. Egy Erasmus-félév után pedig könnyen csúszhatnak a tanulmányaikkal. Végül nálunk a hallgatók kilencven százaléka államilag támogatott. Nekik az állam finanszíroz még plusz két félévet az egyetemen. Az új koncepció is azt tartalmazza, hogy plusz két félévet állami támogatottként eltölthetnek az egyetemeken. Tehát semmi nem motiválta őket arra, hogy az időkereten belül maradjanak.

MOHA: A nemzetközi egyetemi rangsorokon Magyarország soha nem képes bekerülni a top 200-ba. Ennek mi lehet az oka?

Dezső Tamás: Ha megnézi a sanghaji vagy a Webometrics-listákat, az első, amit vizsgálnak, a láthatóság és a gazdagság, és csak azt követik azok a részek, amelyek a tudományos teljesítményt cizellálják, ezért nemhogy a legjobb kétszázba, de az első háromszázba sem került magyar egyetem. A Times viszont 2009-ben publikált egy listát, ahol a karokat hasonlították össze. Itt az ELTE TTK 175. volt a természettudományi karok között, az ELTE BTK pedig 213. a világ bölcsész karai között. Ennek a ranglistának fontos része volt az ismertség, amin lehet javítani PR-ral, kommunikációval. Gazdagságban viszont nem tudunk versenyre kelni. A posztkommunista országokban a vezető egyetemek éves költségvetése átlagban 30 milliárd forint körül van, Nyugat-Európa nagy részében ez 50 és 130 milliárd között mozog, míg Angliában és egyes távol-keleti egyetemeken, például Szingapúrban vagy Sanghajban elérheti a 300 milliárdot is. Utánuk következnek még az amerikai egyetemek, ahol a határ a csillagos ég. Olyan költségvetési szakadék van, amit nem fogunk tudni átlépni. Másrészt nem mi tematizáljuk azt a diskurzust, ami a kutatási irányokat megszabja, hanem ők. A felzárkózás ezért nagyon nehéz. De nemrég az Európai Unió létrehozott egy projektet CHERPA néven, mivel a francia és a német egyetemek is rosszul szerepeltek a globális egyetemi rangsorokon. A projekt célja, hogy egy olyan listát hozzon létre, amelyben az európai szemlélet nagyobb szerepet kap, mint a pénz és a láthatóság. De lehet mérni az egyetemeket más módszerekkel is, például az internetes jelenlétük alapján: nemrég megjelent egy publikáció, amelyből például az derül ki, hogy az ELTE az internetes hivatkozások alapján a nyolcadik leghíresebb egyetem Közép-Európában.

MOHA: Mi az, amivel Magyarország pénz hiányában ki tudna tűnni és felkelthetné a külföldi hallgatók érdeklődését is?

Dezső Tamás: Nekem annyiból szerencsés a helyzetem, hogy a bölcsészettudományi képzések esetében kevésbé áthidalhatatlan a távolság, mint mondjuk a természettudományi területeken. Lehet, hogy kevesebb könyv van a könyvtárainkban, mint mondjuk az Egyesült Államokban, de szorgalommal könnyen ki lehet tűnni. Az elmaradottság sokkal fájdalmasabb, ha arról van szó, hogy hány klinikája van egy orvosi egyetemnek vagy hány kutatóintézete van egy természettudományi karnak. Az ELTE BTK-n most évfolyamonként 50-60 fizetős külföldi hallgatónk van. Ma még sokan azért jönnek hozzánk tanulni, mert tetszik nekik a város és kapnak EU-s vízumot, az egyetem színvonala csak másodlagos nekik. De tervbe vannak véve, hogy indítunk olyan programokat, amelyekre nagyobb nyugati egyetemekről várunk vendéghallgatókat. Olyan féléves részképzésekre gondolunk, mint például monarchiatanulmányok vagy diktatúratanulmányok, amelyek érdekesek lehetnek egy Harvardon tanuló egyetemista számára is, aki kíváncsi arra, hogy mit tud mondani egy kelet-európai oktató a témában felmerülő kérdésekről.

Fotó

Harmadik típusú fesztiválnyárBetyárdűlőTrash refreshPont Ott Parti - ArcokY-generációBelépőEgy hely nem elégDIY - Így készült a 3D MOHA logó