A rendszerváltás utáni generáció nyakába addig soha nem látott mennyiségben szakadtak a lehetőségek, viszont ezzel együtt elvesztek a kapaszkodók, a minták, hogyan is kellene kezelni a nagy szabadságot. A számtalan impulzus kritikátlan befogadása közben egy teljes generáció szokott rá az élmények már-már függő keresésére, hajszolására.
Hétköznapi élmények
A két szociológuslány nem tudományos, de alapos munkájából az derült ki, hogy nagy részünk kimondottan fut az élmények után. Ez tipikus generációs tünet: a frusztráció, az önkeresés, a közösségkeresés, amely szorosan összefügg a kitolódott kamaszkor jelenségével. A sztereotípiákkal ellentétben a lányok által megkérdezett, éjjelente a szabadban bulizó fiataloknak nem a parti jutott eszébe egyből az élmény szó hallatán, hanem az egészen hétköznapi dolgok. De végül is, akkor mi okoz számunkra élményt?
„Élmény, amikor kicsit elfeledkezel magadról, amikor a pillanat befolyásolása alá kerülsz” – válaszolta az egyik alany. Azaz tudományos szakkifejezéssel élve: a flow. Nincs egy az egybe fordítása: tömören az örömhöz vezető felfokozott állapot sodrása, melynek elérésével egy másik világba szállunk. Mindez oda-vissza hatás eredménye, így az élmény érkezhet kívülről és belülről is.
Kívül-belül
Az Erzsébet téren sörözgetők közül sokan a társaságot, a közösséget említették, barátokat, a családot vagy éppen – nem túl meglepően – a szerelmet. De ezzel ellentétben vannak, akik pont azt élvezik, ha kizökkenhetnek a mindennapokból, a különössel vagy kirívóval találkozhatnak. Volt, akinek az jelentett élményt, ha más szemszögből láthatja a megszokott dolgokat, például ugyanazon az utcán halad naponta, mégis egyszer hirtelen észrevesz valamit, amit addig soha. Apróságok, az élmény fogalmához legjobban passzoló típus viszont az extrémitás. Ám nagyon kevesen jelölték meg ezt fő forrásként. Az adrenalinfüggők, a száguldozók, a veszélykeresők, nem igazán jellemzőek a budapesti éjszakában.
Élményt okoz az is, ha visszajelzést kapunk. Egy lány azt a pillanatot nevezte meg élményként, amikor visszahallotta a nevét egy eredményhirdetésen. Nem kell részletezni, milyen felemelő érzés is, amikor azt hisszük, mi vagyunk a bajnokok, és méterekkel a föld felett röpködünk, önértékelésünk pedig hirtelen az egekbe száll. Szintén az ego körül forog az alkotás folyamata mint élmény. Mind a folyamata, mind a vége. Legyen az gitárszóló, akadozó kamaszvers vagy éppen egy cikk.
A kérdés az, hogy ezekben a mindannyiunk által ismert hétköznapi szituációkban mi a titok? Mi az, amitől ezek a pillanatok mások a többinél? Miért emlékszünk még évtizedekkel később is egy vadidegennel folytatott beszélgetésre a váci gyorsról? A lányok szerint a szabadság, a változás, a produktum és az azonosulás azok a tényezők, amelyeket élményként élünk át. A hagyományos flow-szemlélet a pillanat feletti uralmat tekinti élménynek, de a válaszok nem kevés hányada a kontrollvesztést, az énből való kilépést tartja örömforrásnak. Korenyák Zsófi és Pataki Teréz a 80-asokat vizsgálták, de nem tűnnek nagyon generációhoz kötöttnek a feleletek. Hogy látjátok, számotokra mi okoz élményt?
