• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Agyelszívás, német-amerikai összeborulás, mobilitás

Németország újraegyesítésének 20. évfordulóján dr. Jackson Janesszel, a Johns Hopkins Egyetem tanárával, az ottani német intézet vezetőjével beszélgettünk az amerikai–német kapcsolatokról, az Erasmus-generációról, az egységesedő Európáról, és hogy a kormánynak foglalkoznia kéne az agyelszívás jelenségével. •

politika / USA    / Németország / interjú / európai unió / Erasmus

2010.11.08.

írta/forrás
Papp Zsuzsanna

MOHA: Miért fontos az USA-ban Németországgal foglalkozni?

Jackson Janes: Mindig is volt egy különleges kapcsolat, összefonódás Németország és az USA között, mely 300 évre nyúlik vissza, sok amerikainak német ősei vannak. A 20. században a viszonyt hullámhegyek és hullámvölgyek dominálták: a két világháború és a holokauszt, Nyugat-Németország a hidegháború egyik fontos frontja volt, és sehol a világon nem volt annyi amerikai, mint a Német Szövetségi Köztársaságban 1945 és 1994 között. A kapcsolat a jövő miatt is fontos, mert Németország meghatározó szerepet játszott és fog játszani az EU-ban és Amerikának nagyon fontos, hogy az EU milyen irányba megy. Ezért van szükségünk egy szoros kapcsolatra Németországgal. Lehetne érvelni, hogy ennyi erővel Anglia és Franciaország is fontos. Lehetne. De ahol én dolgozom, ott számunkra fontos, hogy átfogó és átlátható kapcsolatunk legyen Németországgal.

MOHA: Húsz évvel ezelőtt, Németország újraegyesítésekor sokan féltek attól, hogy az ország újra erős lehet. Ez egy racionális félelem volt így visszatekintve?

Jackson Janes: Angliában, Franciaországban és itt, Magyarországon is a történelmi események miatt többen tartottak egy megerősödő Németországtól, hogy az ország újra kiszámíthatatlan lesz és a történelmi tapasztalatok megismétlődhetnek. Amerikában ez nem volt annyira érezhető, egy lehetséges német újraegyesülést mindig nagyra értékeltek, még ha nem is volt kézzelfogható közelségben. És amikor 1990 októberében tényleg megtörtént az újraegyesülés, akkor Amerikában azt gondoltuk, hogy OK, akkor most egész Európában megtörténhet az egyesülés és egy egységes és szabad Európa vált elérhetővé. Ez egy katalizátor volt. Láthattuk, hogy Prágában, itt Budapesten, az összes kelet-európai országban és végül Oroszországban is létrejött a változás.

MOHA: Az újraegyesülésre emlékező előadásában azt mondta, hogy Európa súlypontja az utóbbi időben keletre tolódott. Mit gondol, ez a súlyponteltolódás a felsőoktatásra is érvényes lehet?

Jackson Janes: Azt gondolom, hogy ez is be fog következni, a határok egyre nyitottabbá válnak, az összeköttetések, átfonódások egyre inkább határokon átívelők lesznek. És főleg az önök generációjában, önök ezt úgy tudják kihasználni, mint semelyik másik generáció korábban.

MOHA: Igen, mi vagyunk az Erasmus-generáció.

Jackson Janes: Pontosan. És nemcsak a diákok, hanem a közös tapasztalatok cseréjéről is szó van. Európának közösen kell bizonyos problémákat megoldani. Angolul van egy kifejezés, a „best practicism”, és ma már nemcsak Nyugat-Európában, hanem egész Európában sor kerülhet a tapasztalatok cseréjére, hogy megtaláljuk ezeket a lehető legjobb megoldásokat, módszereket.

MOHA: Európa ezáltal egyre egységesebbé is válik.

Jackson Janes: Nem, azért az még messze nem. Európában még két különböző szinten zajlanak a dolgok: Brüsszel és Strasbourg szintjén és a nemzetek szintjén. A következő 5-10 év kihívása, hogy az együttműködéseket nemcsak gazdasági, hanem politikai szinten is meg tudják-e oldani. Én ebben szkeptikus vagyok, azt gondolom, hogy a szuverenitásérzést, a függetlenséget még mindig meg akarják őrizni az országok. Az egyensúlyozás európai és nemzeti között, ez az, ami a mai Európát igazán meghatározza. Mi Amerikában ezzel tisztában vagyunk, és ezért egyszerre figyelünk Brüsszelre, az európai szintre, és egyszerre a fővárosokra, Budapestre, Berlinre, Párizsra.

MOHA: Az USA és Németország még mindig egyik vágyott célja európai, magyar diákoknak, hogy ott tanulhassanak, később ott kereshessenek munkát. Az USA még mindig a tudományos élet központja. Mit gondol, ez fog változni India és Kína előretörésével?

Jackson Janes: Talán hosszabb idő múlva. Az amerikai-európai összefonódások sokkal szélesebb körűek. Kína érdekessé vált, de a politikai jellegű megszorítások még mindig megvannak. Ha a kínai kormány jobban lehetővé tenné, hogy a kínai diákok külföldön tanuljanak, több ezer kínai diák jönne az USA-ba tanulni. És én ezt nagyon jónak tartom. Több ezer kínai diák tanul Németország egyetemein is. Hogy ez fordítva is működne-e, jó kérdés. A nyelv és sok más paraméter is számít Kínában. India egy másik kérdés, ott az angol is könnyebben megy. Kérdés, hogy India tud-e olyan színvonalú kutatási, tanulási vagy szakképzési lehetőségeket kínálni, amelyek az európai diákoknak csábítóak. Ez egy projekt, amit szerintem India szívesen megvalósítana, de azt gondolom, ez még eltart egy darabig. Van néhány közös kezdeményezés, de egyelőre ezek a kapcsolatok még egyirányúak, Európa felé.

MOHA: Mit gondol az agyelszívásról?

Jackson Janes: Ezt ugye főleg akkor használják, mikor valaki kimegy külföldre tanulni és ott is marad. Amerika eléggé nagy mágnes, és ezt nehezményezik az emberek. Hogy ez a következő évtizedben is meghatározó jelenség lesz, az a mától függ. Az egyetemek és kutatóközpontok költséges dolgok, szorosan összefüggenek a gazdasági befektetésekkel, a pénzzel. De azt gondolom, hogy valamiféle izgalmas változás történt az elmúlt 10 évben, legalábbis Németországból nézve. Most az a kezdeményezés, hogy Németországból Ausztráliába és a világ más országaiba, Dél-Amerikába menjenek a német diákok. Én ezt nagyon egészségesnek tartom, és nem kell feltétlen az agyelszívásnak megtörténnie. Minden attól függ, hogy az adott ország teret enged-e annak, hogy valaki azt mondja, OK, elmegyek egy évre Brazíliába, de utána szeretnék visszajönni és folytatni a kutatási irányomat.

MOHA: És ez működik? Egy év után visszamennek?

Jackson Janes: Ez kissé aszimmetrikus volt az elmúlt években, mert egyelőre Amerikában vannak a topegyetemek és top kutatási lehetőségek. Kérdés, hogy Európán belül mennyire tud kibontakozni egy belső mobilitás, például, hogy egy budapesti diák azt mondja, egy évet akar Darmstadtban tanulni, mert az ottani műszaki egyetem a legjobb, hogy utána itthon jobban tudja a munkáját végezni.

MOHA: De sok egyetemista gondolkodik abban, hogy külföldre menne inkább dolgozni, mert ott jobbak a lehetőségek. A MOHA 2009-es felmérése szerint a megkérdezett hallgatók kb 27%-a szeretne hosszabb távon, azaz nem csak 1-2 féléves csereprogram erejéig külföldön dolgozni.

Jackson Janes: Ez egy felhívás a magyar kormány és az egyetemek számára, hogy elgondolkozzon, miért akarnak ilyen sokan elmenni. Az egyetemeknek beszélgetést kellene kezdeményezniük veletek, hogy miért akartok elmenni. Azt gondolom, hogy a kormány felelőssége ezt megválaszolni.
 

Fotó

SzépségkirálylányVizsgadivatFejbőrtérképPaintballFridge Fesztivál 2011Gazdag szülőt mindenkinekAntwoord a Sound legbetegebb koncertjeRomani Divatbemutató szeptember 21.