• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Szöllősi Géza preparátor és a szuperédiség

Szöllősi Géza képzőművész szembesít azzal, hogy a pornográfia nem több, mint hús összerakva. Kitömött állatai sokkolnak, hiszen miközben hihetetlenül cukik, halottak. A moziba járók őt a Taxidermiából ismerhetik. •

interjú / művészet / kiállítás / roham magazin / MOHA magazin november

2010.11.20.

írta/forrás
Lebhardt Olivér

Moha: Gondolom, mindenki a Taxidermiáról kérdez?

Szöllősi Géza: Igen, és eléggé unalmas is már, túl sokat kellett erről beszélnem. Ráadásul a Taxidermia látványvilágát (értelemszerűen a rendezőn kívül) sokan alakították: Asztalos Adrien díszlettervező, a KGB CGI stúdió, Pohármok Iván maszkmester, Patkús Júlia jellmeztervező. Magam végül a vizuális koncepció és design kreditet kaptam.
Az irodalmi anyag is nagyon erős volt. Szóval ez a film nélkülem is az lett volna, ami. Másként volt ez az Ópium forgatásánál. Az oda tervezett látványelemek és szerkezetek nagyban befolyásolták az egész filmet.

Moha: Maradjunk mégis a taxidermiánál, de kisbetűvel, azaz az állatpreparálásnál. Egyáltalán, hol lehet ezt megtanulni technikailag?

Szöllősi Géza: Egy átlagnézőnek bonyolultnak tűnhet, de ez teljesen egyszerű, össze kell csak varrogatni a szőrt meg a bőrt. Nem egy nagy tudomány, ha valaki manuálisan képzett. A kis képzőn, az iparművészeti egyetemen ezeket a készségeket minden szakon el kell sajátítani. Ami meg a konzerválást illeti, az még egyszerűbb. Bemész a boltba, megveszed a formalint, és bele rakod, amit konzerválni szeretnél. Ez évszázadok óta így működik.

Moha: Hogyan jött az ötlet, hogy hússal és állati bőrökkel dolgozz?

Szöllősi Géza: Az egyetemen az volt a feladat, úgy csináljunk önarcképet, hogy nem vagyunk rajta. A többiek optikai trükkökkel vagy valamilyen szimbolikus tárggyal próbálták kiváltani magukat. Ekkor én csináltam már síkban húsból önarcképet, tudod, a reneszánszban gyümölcsökkel volt ilyen. Arra jöttem rá, hogy meg lehet ezt csinálni térben is.

Az önarckép egy hálás dolog, mert azt minden technikával lehet csinálni. De egy önarckép az mindig a művészt és a projektet szimbolizálja, ezen túl többet nem nagyon. Technikailag adódott, hogy fejeket tudtam csinálni disznóhúsból. Néztem még, hogy mit lehet, és nem tudtam mást, csak nemi szerveket, mert egy egész testet nem lehet felépíteni a bonyolultsága miatt. És ha fejed és nemi szerveid vannak, akkor tematikusan besodródsz a pornográfia területére.

Ha már ott vagy, felvetődik a kérdés, mit lehet ebből kihozni. Ekkor kezdtem el a Szerelmeim sorozatot. Ez konkrét és félkonkrét, ahogy a művészetben lenni szokott. Mindegyik hús egy-egy valós személy gipszmintája alapján készült. Mintha megőriznél egy fotót egy elment kedvesről. Ezek a szobrok ilyen emlékek.

Moha: Az eredmény meglehetősen sokkoló és megbotránkoztató lett végül.

Szöllősi Géza: A munkák formái számos dolgot felvetnek, hiszen ezek úgy néznek ki, mint a halott testből levágott darabok. Ez nagyon működik, az emberek nem tudják úgy szemlélni, mint valaminek a képmását, nem tudnak távolságot tartani, ahogy például egy festménynél. Persze itt is tudod az agyaddal, hogy az nem egy igazi ember, mert hallottad, meg ha megnézed közelről, akkor látod. A hús anyaga miatt azonban nem tudsz elvonatkoztatni. A kettősség konfliktust okoz és beindítja az agyad. A pornográfia tényleg csak ennyi, hogy összevarrok két pacalformát? Aztán ez mélyebb kérdésekhez is elvezet, szembesülünk azzal, hogy még mindig félünk a testtől, miközben istenítjük is azt.

Moha: Mégis sokan a munkáid láttán arra gondolnak, biztosan beteg vagy!

Szöllősi Géza: Tök érdekes volt, hogy azonnal bele keveredett az én személyiségem is a történetbe. Mikor nézel egy képet, nem gondolkozol el azon, hogy otthon a festő gatyában fest – ez senkit nem érdekel. Ezeket a szobrokat látva azonban azt gondolják, hogy én ezeket otthon biztos meg... Ezért csináltam egy olyan sorozatot, ahol ezt a dolgot le is játszom egy fotó erejéig, amennyire a fotó valósága megengedi, és az mindig nagyon valódi tud lenni. De, amit mondani akartam, ártatlan vagyok a kérdésben, én ezt nem akartam, hanem ez lett belőle. A technika generálja a témát, a téma meg visszagenerálja a technikát.

Moha: Ahogyan a bundát, úgy az állatpreparátumokat is a mi generációnkból a legtöbben ízléstelennek tartják. Gyors közvélemény-kutatás után kiderült, hogy a kollégák jobban irtóznak a My Pets sorozattól, mint a disznóbelsőségből varrt nemi szervektől.

Szöllősi Géza: A hagyományos taxidermiában az állat bőrét az állat eredeti formájának megfelelő modellre húzzák vissza. A My Pets sorozatban az volt a művészi kísérlet, hogy mi van akkor, ha nem ugyanarra húzod, hanem valami másra. Így készültek a tehéngömbfejek. Amikor ez megtörtént, láttam, hogy ez jó, mert egyáltalán nem tehén, de mégis élő, sőt „szuperédi”. Szuperédi, miközben van benne valami kegyetlenség és mélységes szomorúság. Ezt nem én tettem hozzá, hanem a technika sajátja, nevezetesen, hogy ezek halott állatok. Persze sokan csak a megbotránkozásig jutnak vagy a szomorúságig a kimúlt állat felett. Pedig mihelyt eljutsz a szuperédiség szintjére, a kettősség elkezd működni.

Szöllősi Géza aktuális kiállítása november 27-ig megtekinthető a Roham Bárban! (Budapest, VIII.ker, Vas utca 16.)

 

Fotó

Harmadik típusú fesztiválnyárDIY - Így készült a 3D MOHA logóAz új szépségideál az androgünPaintballA város szuperhőseiFejbőrtérképTanár lett TanzániábanZSKF Gólyatábor Csopak