• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Disney és a Nickelodeon is érdeklődik

Ritter Ottó animációsfilm-rendező a hazai lehetőségekhez képest ritka karriert futott be szakmájában. Interjúnkban elmeséli, hogyan lett egy erasmusos projektből interaktív mesejáték, és hogyan talált rá a Nickelodeon és a Disney. •

animáció / MOME / karrier / interjú / moha magazin február

2011.02.23.

írta/forrás
Lebhardt Olivér

A Magyar Televízió 2-es csatornája a tervek szerint gyermek- és ifjúsági csatorna lesz a jövőben. Azt csak remélni tudjuk, hogy nem a kölyökidő éled újjá, hanem a magyar animáció. Szétnéztünk, mire számíthatunk, ha hazai rajzfilmekkel töltené ki a műsoridőt az m2. A Cartoon Forum nemzetközi animációs vásár bemutatóján legsikeresebb magyarral, Ritter Ottóval beszélgettünk arról, milyen ma az élete egy diplomás animációsfilm-rendezőnek Magyarországon.

MOHA: A Frakk és a Mézga család óta nem volt számottevő animációs sorozat a tévében, mégis, hogy nem haltok éhen?

Ritter Ottó: Nekem szerencsém volt, már a Kisképző után rögtön elhívtak az akkori Varga Stúdióba, ami most a Baestarts. Elsősorban külföldi megrendelésekre dolgozunk. Például mi csináltuk az angolok számára a Mr. Bean sorozatot, de az egyetem alatt rajzoltam az FHM-nek és más magazinoknak is. Főleg ilyen viccesebb illusztrációkat készítettem. Épp most jöttem haza Indiából, ahol art direktorként egy egész estés, kézzel rajzolt tündérmesén dolgoztam. Az igaz azonban, hogy az animátorvilágban ma nagyon nehéz, saját produkciók szinte egyáltalán nincsenek.

MOHA: Hogyan tudott elkészülni így a Cartoon Forumon bemutatott Rejtekes vagy angol nevén Hush-Hush Wood interaktív mesejáték?

Ritter Ottó: Az egész akkor kezdődött, amikor 2005-ben Erasmusszal Görögországban voltam négy hónapot. A görög képzőn gyerekkönyvgrafikákat kellett csinálnunk. Ott csináltam a rejtekes dolgokat. 2007-ben ezt fejlesztettem tovább interaktív mesejátékká. A Studio Baestarts minden évben bejön az Iparra, és megfinanszíroz néhány érdekesebb diplomamunkát. Ez akkor elkészült, de három évig nem történt vele semmi, felkerült a polcra, míg 2010-ben bemutattuk a Cartoon Forumon. Egy rendes rajzfilmsorozatot szeretnénk belőle gyártani, amihez tartozna interaktív internetes kiegészítő játék is. Azóta érdeklődött a Disney és a Nickelodeon is iránta, csakhogy az nagyon sok idő, akár évek eltelhetnek, mire ezek a nagy cégek döntenek egy-egy produkció sorsáról.

MOHA: Mire készüljön fel szerinted az, aki erre a pályára adja a fejét?

Ritter Ottó: A 2D és a kézi animáció ma már egyre kevésbé működik, egyszerűen azért, mert minden kézzel gyártott dolog nagyon drága. A flash, a 3D és a webes dolgok irányába megyünk, hiszen ezek látványosabbak és nagyon olcsók. A képzés is ennek megfelelően alakul át. Ma már nem követelik meg az akadémikus rajztudást. Sokkal inkább arra kíváncsiak, hogyan oldasz meg kreatívan egy feladatot, amit aztán le kell tudnod képezni gépi tudásra.

MOHA: Rendben, de a mindenkit foglalkoztató kérdés: hogyan lesz ebből karrier, kenyér az asztalon, ne adj’ isten saját animációs film vagy sorozat?

Ritter Ottó: Nagyon jól működnek az ösztöndíjak, ezt ki kell használni, az alkotó munkát jól lehet belőle finanszírozni. Igaz, az elhelyezkedés itthon már nehezebb, de ha rátalálsz valamilyen specifikus webes dologra, és megtanulod a programok használatát hozzá, a helyzeted megint könnyebb lesz. Rengetegen keresnek flashanimátort, természetesen nem egész estés filmekre kell gondolni, hanem mondjuk bannerekre. Be kell magad dolgozni, aztán ha van arra késztetésed, úgy is csinálsz majd valamit.
 

 

Fotó

Antwoord a Sound legbetegebb koncertjeBelépőTanár lett TanzániábanKötélruha és bringaszoknya ELTE-ÁJK Gólyatábor 2011 GyöngyösKalap és szaxiFacebookERASMUSMAN