• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Interjú az On The Spot magyar készítőivel

S. Takács András a Spektrum Tv-n futó On The Spot sorozat digitális riportere, aki társával, Cseke Eszterrel már a világ majdnem minden válságövezetét bejárta. Interjú a bolíviai elnökkel, háború Afganisztánban, bujkálás Iránban, kémfilmbe illő sztorik Burmából. Kézi kameráikkal olyan helyekre is eljutnak, ahová a nagy stábok soha. •

Gáza / Izrael / India / dokumentumfilm / ismeretterjesztés / moha magazin február

2011.02.08.

írta/forrás
Halász Áron

Moha: Honnan jött a késztetés és az energia, amivel ilyen fiatalon egy új újságírói forma úttörője lettél?

S. Takács András: A riporterkedés 10 éves korom óta érdekel, akkor láttam egy riportot a tévében az entebbei túszdrámáról, és azt éreztem: na, én is valami ilyesmit szeretnék csinálni, azaz történeteket mesélni a nagyvilágról. A digitális újságírás meg úgy jött – akkor még azt sem tudtam, hogy így hívják, sőt talán még neve sem volt –, hogy a londoni gyakorlatomról szerettem volna egy rövid vizsga-dokumentumfilmet forgatni, de nem volt segítségem, így nem volt kérdés, hogy egyedül csinálom meg: én leszek a riporter, a szerkesztő, a rendező és az operatőr egy személyben, majd a vágó is. Aztán 2008 nyarán a New York Film Academy és az NBC News meghirdette a világon az első digitálisújságíró-képzést, és egy ösztöndíjjal én is ott lehettem, a legtöbbet ott tanultam erről a – Magyarországon akkor még nem létező – műfajról.

Etiópia

Moha: Adrenalinfüggők vagytok vagy a téma elnyom minden félelmet? Melyek voltak a legmegrázóbb, legveszélyesebb élmények vagy épp a legszebbek?

S. Takács András: Mára már biztosan függünk valamennyire az adrenalintól, de a lényeg nem a félelem vagy a veszély, hanem a téma, azaz a történetek, amelyeket el akarunk mesélni a Spektrum nézőinek. És igen, a kíváncsiság meg az érdeklődés legyőzi a félelmet. Tehát jobban izgat, hogy miről beszélgetünk majd az al-Quassam Brigád velünk egykorú tagjaival Gázában, mintsem hogy megijedjünk az álarctól meg az aknavetőtől, és lemondjuk az interjút.

Izrael

Moha: Mi kell ahhoz, hogy valakiből digitális újságíró legyen?

S. Takács András: Természetes érdeklődés, képzettség és koncentráció, hogy egyszerre tudjon figyelni a témára, az alanyra, a kérdéseire, a képre, miközben kamerázik, a hangra és a környezetre, ha esetleg mindez egy harcmezőn történik.

Moha: Tényleg annyira unalmas Gáza, mint ahogy azt nyilatkoztátok egyszer? Milyen irányelvek vezérelnek egy téma és az interjúalanyok kiválasztásánál?

S. Takács András: Amikor azt mondtuk, Gáza a legunalmasabb téma, ironizáltunk, és arra utaltunk, hogy a tévés szerkesztők többsége rögtön elalszik, mihelyst szóba kerül a Gázai övezet, annyi anyagot forgattak már ott. Éppen azért tetszett meg annyira a Spektrumnak az On The Spot első epizódja, pilotja, mert másképpen nyúltunk a témához, és más hangot ütöttünk meg. A témát a nemzetközi sajtót figyelve választjuk, olyan történeteket szeretnénk elmesélni, amelyekre a világ odafigyel, de a magyar nézők valamiért kimaradnak belőlük.

Moha: Hogy megy a felkészülés, a segítők kiválasztása, mennyire spontán egy forgatás?

S. Takács András: Szinte mindig van egy fixerünk, aki fordít, szervez, ismeri a helyi viszonyokat. A legtöbb nemzetközi újságíró így dolgozik terepen, mert egy konfliktuszónában szinte lehetetlen helyismeret és kontaktok nélkül egyedül megállni a lábadon. Mindig előre megvan a film vezérfonala, vannak témák, van egyfajta forgatókönyv, de sokszor csak azért, hogy legyen mit félretenni, mert a helyszínen megtalált valóság még az elképzeltnél is sokkal izgalmasabb.

Libanon

Moha: Objektívek vagytok vagy átjönnek a riportokban a saját gondolatok, ítéletek?

S. Takács András: Szubjektívek vagyunk, de pártatlanok. Ítélkezni nem szeretnénk. A legtöbb ember amúgy is ítélkezik eleget, még mielőtt megismerné vagy megértené azt, amiről vagy akiről kimondja az ítéletet. A lényeg, hogy a mi nézőink először megismerjék az adott történetet, megpróbálják megérteni, és utána gondoljanak róla valamit. Legyen szó a női körülmetélésről vagy a indiai halálkultuszról, amiről a februári adás szól.

Moha: Hogy tudtok ilyen gyorsan alkalmazkodni az új helyek szülte helyzetekhez, és közben fenntartani a családhoz, barátokhoz, barátnőkhöz fűződő kapcsolataitokat?

S. Takács András: Az első létszükségletünk, a másodikba igyekszünk beletanulni. A munkánk lényege, hogy ledobhatnak minket bárhol a világon egy-egy kamerával és egy laptoppal, egy-két napon belül látnunk kell, hogy mi az, ami az adott helyszín története, és kik a legfontosabb szereplői. Amikor meg hazaérünk egy-egy forgatásról, lélekben még néha napokig a forgatási helyszínünkön vagyunk, és igazából csak néhány nappal később érünk haza Budapestre, addig zúg a fejünk.

Moha: Talán hülyén hangzik, de sosem sokallt még be egyikőtök sem?

S. Takács András:: Nem. Volt, hogy féltünk, volt, hogy egy-egy helyzetbe valamiért mégsem mentünk bele, de besokallásról még nem beszélhetünk.

Moha: Mit gondoltok, meddig lehet ezt csinálni? Mikor jöhet el az a pillanat, amikor úgy érzed, hogy készen vagy, megcsináltad, amit szerettél volna, most már ideje a letelepedésnek, nyugalomnak. Vagy van még hová továbblépni?

S. Takács András: Amikor eljön, szólunk majd! Továbblépni meg természetesen van hova, a műfajon belül is rengeteg fejlődési lehetőség van, és szeretnénk is, ha a munkánk és a filmjeink egyre profibbak lennének, a műfaj pedig tényleg sok formát és történetet tartogat még a számunkra.

Kabul

Moha: Hogy látod a magyar médiaoktatást és a későbbi karrierlehetőségeket? Mit tanácsolsz a mai egyetemistáknak?

S. Takács András: Próbáljanak ne csak a meglévő keretek között gondolkodni, és ne adják fel az álmaikat, már ha vannak! Különböző médiaszakokon azt látjuk, hogy ennek az ellenkezőjére ösztönzik a hallgatókat. És nem rossz szándékból, hanem mert azt akarják, hogy legyen munkájuk a diákjaiknak. Csakhogy így aligha fog az itthoni médiában bármi is megváltozni. Ha nem ezen rágódnak, hanem külföldi szakirodalmat, nemzetközi lapokat olvasnak, illetve nem csak a magyar tévét nézik, és akarják majd folytatni, akkor talán.

Februári műsorok: http://onthespot.spektrumtv.hu/

Facebook: http://www.facebook.com/onthespot.spektrum
 

András 11 évesen a Pesti Est Junior újságírója volt, 16 évesen Ifjúsági Sajtódíjat kapott a „Találkozás egy fiatalemberrel” című interjúkötetéért és a Népszabadság külföldi és oktatási rovatában végzett munkájáért, majd 21 évesen Junior Príma díjban részesült. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett, a BBC-nél és a CNN-nél volt gyakornok, ekkor készítette díjnyertes „A gyakornok – 20 évesen a BBC-nél” című filmjét. Az ennél korábbi, „New York– Budapest” című dokuban két fiatal kivándorlás utáni lehetőségeit elemzi, később pedig Stinggel és Bill Clintonnal is sikerült interjút készítenie.

Fotó

Menni vagy nemCareer power bitchHarmadik típusú fesztiválnyárRomani Deisgn divatbemutató Szépművészeti MúzeumERASMUSMANFridge Fesztivál 2011Külker Gólyatábor 2011. BalatonlelleKötélruha és bringaszoknya