• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Interjú az On The Spot magyar készítőivel

S. Takács András a Spektrum Tv-n futó On The Spot sorozat digitális riportere, aki társával, Cseke Eszterrel már a világ majdnem minden válságövezetét bejárta. Interjú a bolíviai elnökkel, háború Afganisztánban, bujkálás Iránban, kémfilmbe illő sztorik Burmából. Kézi kameráikkal olyan helyekre is eljutnak, ahová a nagy stábok soha. •

Gáza / Izrael / India / dokumentumfilm / ismeretterjesztés / moha magazin február

2011.02.08.

írta/forrás
Halász Áron

Moha: Honnan jött a késztetés és az energia, amivel ilyen fiatalon egy új újságírói forma úttörője lettél?

S. Takács András: A riporterkedés 10 éves korom óta érdekel, akkor láttam egy riportot a tévében az entebbei túszdrámáról, és azt éreztem: na, én is valami ilyesmit szeretnék csinálni, azaz történeteket mesélni a nagyvilágról. A digitális újságírás meg úgy jött – akkor még azt sem tudtam, hogy így hívják, sőt talán még neve sem volt –, hogy a londoni gyakorlatomról szerettem volna egy rövid vizsga-dokumentumfilmet forgatni, de nem volt segítségem, így nem volt kérdés, hogy egyedül csinálom meg: én leszek a riporter, a szerkesztő, a rendező és az operatőr egy személyben, majd a vágó is. Aztán 2008 nyarán a New York Film Academy és az NBC News meghirdette a világon az első digitálisújságíró-képzést, és egy ösztöndíjjal én is ott lehettem, a legtöbbet ott tanultam erről a – Magyarországon akkor még nem létező – műfajról.

Etiópia

Moha: Adrenalinfüggők vagytok vagy a téma elnyom minden félelmet? Melyek voltak a legmegrázóbb, legveszélyesebb élmények vagy épp a legszebbek?

S. Takács András: Mára már biztosan függünk valamennyire az adrenalintól, de a lényeg nem a félelem vagy a veszély, hanem a téma, azaz a történetek, amelyeket el akarunk mesélni a Spektrum nézőinek. És igen, a kíváncsiság meg az érdeklődés legyőzi a félelmet. Tehát jobban izgat, hogy miről beszélgetünk majd az al-Quassam Brigád velünk egykorú tagjaival Gázában, mintsem hogy megijedjünk az álarctól meg az aknavetőtől, és lemondjuk az interjút.

Izrael

Moha: Mi kell ahhoz, hogy valakiből digitális újságíró legyen?

S. Takács András: Természetes érdeklődés, képzettség és koncentráció, hogy egyszerre tudjon figyelni a témára, az alanyra, a kérdéseire, a képre, miközben kamerázik, a hangra és a környezetre, ha esetleg mindez egy harcmezőn történik.

Moha: Tényleg annyira unalmas Gáza, mint ahogy azt nyilatkoztátok egyszer? Milyen irányelvek vezérelnek egy téma és az interjúalanyok kiválasztásánál?

S. Takács András: Amikor azt mondtuk, Gáza a legunalmasabb téma, ironizáltunk, és arra utaltunk, hogy a tévés szerkesztők többsége rögtön elalszik, mihelyst szóba kerül a Gázai övezet, annyi anyagot forgattak már ott. Éppen azért tetszett meg annyira a Spektrumnak az On The Spot első epizódja, pilotja, mert másképpen nyúltunk a témához, és más hangot ütöttünk meg. A témát a nemzetközi sajtót figyelve választjuk, olyan történeteket szeretnénk elmesélni, amelyekre a világ odafigyel, de a magyar nézők valamiért kimaradnak belőlük.

Moha: Hogy megy a felkészülés, a segítők kiválasztása, mennyire spontán egy forgatás?

S. Takács András: Szinte mindig van egy fixerünk, aki fordít, szervez, ismeri a helyi viszonyokat. A legtöbb nemzetközi újságíró így dolgozik terepen, mert egy konfliktuszónában szinte lehetetlen helyismeret és kontaktok nélkül egyedül megállni a lábadon. Mindig előre megvan a film vezérfonala, vannak témák, van egyfajta forgatókönyv, de sokszor csak azért, hogy legyen mit félretenni, mert a helyszínen megtalált valóság még az elképzeltnél is sokkal izgalmasabb.

Libanon

Moha: Objektívek vagytok vagy átjönnek a riportokban a saját gondolatok, ítéletek?

S. Takács András: Szubjektívek vagyunk, de pártatlanok. Ítélkezni nem szeretnénk. A legtöbb ember amúgy is ítélkezik eleget, még mielőtt megismerné vagy megértené azt, amiről vagy akiről kimondja az ítéletet. A lényeg, hogy a mi nézőink először megismerjék az adott történetet, megpróbálják megérteni, és utána gondoljanak róla valamit. Legyen szó a női körülmetélésről vagy a indiai halálkultuszról, amiről a februári adás szól.

Moha: Hogy tudtok ilyen gyorsan alkalmazkodni az új helyek szülte helyzetekhez, és közben fenntartani a családhoz, barátokhoz, barátnőkhöz fűződő kapcsolataitokat?

S. Takács András: Az első létszükségletünk, a másodikba igyekszünk beletanulni. A munkánk lényege, hogy ledobhatnak minket bárhol a világon egy-egy kamerával és egy laptoppal, egy-két napon belül látnunk kell, hogy mi az, ami az adott helyszín története, és kik a legfontosabb szereplői. Amikor meg hazaérünk egy-egy forgatásról, lélekben még néha napokig a forgatási helyszínünkön vagyunk, és igazából csak néhány nappal később érünk haza Budapestre, addig zúg a fejünk.

Moha: Talán hülyén hangzik, de sosem sokallt még be egyikőtök sem?

S. Takács András:: Nem. Volt, hogy féltünk, volt, hogy egy-egy helyzetbe valamiért mégsem mentünk bele, de besokallásról még nem beszélhetünk.

Moha: Mit gondoltok, meddig lehet ezt csinálni? Mikor jöhet el az a pillanat, amikor úgy érzed, hogy készen vagy, megcsináltad, amit szerettél volna, most már ideje a letelepedésnek, nyugalomnak. Vagy van még hová továbblépni?

S. Takács András: Amikor eljön, szólunk majd! Továbblépni meg természetesen van hova, a műfajon belül is rengeteg fejlődési lehetőség van, és szeretnénk is, ha a munkánk és a filmjeink egyre profibbak lennének, a műfaj pedig tényleg sok formát és történetet tartogat még a számunkra.

Kabul

Moha: Hogy látod a magyar médiaoktatást és a későbbi karrierlehetőségeket? Mit tanácsolsz a mai egyetemistáknak?

S. Takács András: Próbáljanak ne csak a meglévő keretek között gondolkodni, és ne adják fel az álmaikat, már ha vannak! Különböző médiaszakokon azt látjuk, hogy ennek az ellenkezőjére ösztönzik a hallgatókat. És nem rossz szándékból, hanem mert azt akarják, hogy legyen munkájuk a diákjaiknak. Csakhogy így aligha fog az itthoni médiában bármi is megváltozni. Ha nem ezen rágódnak, hanem külföldi szakirodalmat, nemzetközi lapokat olvasnak, illetve nem csak a magyar tévét nézik, és akarják majd folytatni, akkor talán.

Februári műsorok: http://onthespot.spektrumtv.hu/

Facebook: http://www.facebook.com/onthespot.spektrum
 

András 11 évesen a Pesti Est Junior újságírója volt, 16 évesen Ifjúsági Sajtódíjat kapott a „Találkozás egy fiatalemberrel” című interjúkötetéért és a Népszabadság külföldi és oktatási rovatában végzett munkájáért, majd 21 évesen Junior Príma díjban részesült. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett, a BBC-nél és a CNN-nél volt gyakornok, ekkor készítette díjnyertes „A gyakornok – 20 évesen a BBC-nél” című filmjét. Az ennél korábbi, „New York– Budapest” című dokuban két fiatal kivándorlás utáni lehetőségeit elemzi, később pedig Stinggel és Bill Clintonnal is sikerült interjút készítenie.

Fotó

DIY - Így készült a 3D MOHA logóKülker Gólyatábor 2011. BalatonlelleAz elegáns frissességELTE-ÁJK Gólyatábor 2011 GyöngyösKötélruha és bringaszoknya Fridge Fesztivál 2011Kalap és szaxiKendermajális