MOHA: A magyar sportolók mennyire nyitottak a sportpszichológusi segítségre? Önként keresnek fel titeket, vagy az edzők "zavarják" őket?
Gyömbér Noémi: Hazánkban a mentális felkészülés egyre nagyobb hangsúlyt kap, komoly fejlődésen megy keresztül. A fejlődés útjába állhat viszont, ha egy edző úgy reagál a felkínált lehetőségre, hogy az „én sportolóm nem hülye”. Ez szerencsére nem gyakori eset, és egyre többen ismerik meg a sportpszichológia jótékony hatását. Hiszen az élsportban, amikor a fizikai és a technikai felkészülés már nagyon magas szinten zajlik, gyakran a mentális nüanszok döntik el az érmek elosztását. Szóval évről évre egyre többen keresnek fel minket.
MOHA: Az egyre növekvő keresletet ki tudja szolgálni a szakma? Hány sportszakpszichológus dolgozik ma Magyarországon?
Gyömbér Noémi: A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán, a Pszichológia Tanszéken dr. Lénárt Ágota vezetésével indult sportszakpszichológus képzés. Jelenleg több mint negyven szakképzett sportpszichológus áll a magyar versenyzők és edzők rendelkezésére, Európában ez a szám szinte egyedülálló.
MOHA: Melyek a leggyakrabban használt technikák?
Gyömbér Noémi: Több alapvető pszichológiai módszert is alkalmazunk egyszerre. A negatív gondolati minták pozitívba történő átfordításától kezdve a relaxációs technikákon keresztül egészen a pszichoterápiás módszerekig, természetesen a sportoló szükségleteihez igazítva. A sportpszichológia sajátos módszere a mentális tréning, amikor a képzelet erejét kiaknázva gyakoroljuk a mozdulatokat, mozdulatsorokat, több esetben pontos versenyforgatókönyveket kialakítva. Ez egy nagyon kreatív, nyitott tudományág.
MOHA: A használt technikák mennyiben függnek az adott sportágtól és mennyiben az adott személytől? Használhatóak ugyanazok a technikák egy vízilabdázó és egy birkózó felkészítésekor?
Gyömbér Noémi: Az alapvető technikák egyetemesek. A felkészítést azonban mindig az adott sportág szükségleteihez igazítjuk, kihasználva annak sajátosságait, például a küzdősportokban a ringek sarkait. A mentális felkészülés mindig egy közös munka: a sportoló, a pszichológus és optimális esetben az edző tanácsai, meglátásai is hatással vannak az alkalmazott módszerekre.
MOHA: Csapatsportok esetén közös vagy egyéni pszichés felkészítés zajlik?
Gyömbér Noémi: A csapatok világa összetettebb, hiszen a közös csapatépítő foglalkozásokon túl lehetőség van a párhuzamos egyéni fejlesztésre is. A csapat felkészítését időben el kell kezdeni, hiszen az úgynevezett „tűzoltó” munka nem vezet valós változásokhoz. Kiélezett időszakokban, például rájátszás idején különösen szükség van ezekre a közös együttlétekre. Ezekben a mentálisan megterhelő helyzetekben az egymással való harmonikus kapcsolat és az egymásért küzdés érzésének megteremtése a legfontosabb.
MOHA: Mikor lesz igazán hatékony a mentális felkészítés?
Gyömbér Noémi: A jó felkészüléshez rendszeres, heti találkozások kellenek. A közös munka alapköveit a sportoló visszajelzései és a bizalmi kapcsolat jelentik, így az edzésen és a versenyeken tapasztalt fejlődést újra be tudjuk építeni, a módszereket tovább tudjuk csiszolni. A sportoló a közös munka során megtanulja kizárni a zavaró ingereket, kezelni a káros szorongást, kialakítja a saját optimális működési zónáját, fejleszti az önbizalmát. Emellett olyan egyéb területek, problémák is előkerülhetnek, melyeket a sportoló a versenyzéstől függetlenül szeretne megoldani. A jó felkészítés hatására egy idő után „önjáróvá” válhatnak, és már csak megerősítésre, néha útbaigazításra van szükségük. Ilyenek a bajnokok.
MOHA: A felkészítő munkátok mikor ér véget?
Gyömbér Noémi: Sokan gondolják azt, hogy a sportpszichológiai munka a döntővel együtt ér véget, holott itt egy más típusú munka kezdődik el. Egy kudarcot természetesen fel kell dolgozni, de a sikert is ugyanúgy. Sok sportoló olyannyira hozzászokott a kudarcokhoz, hogy a megélt sikert néha csodának vagy véletlennek tekinti, és nem a saját képességei eredményének. Más esetben viszont a hirtelen jött siker hatására a sportoló egyre távolabb kerül a realitástól, képességeit túlértékeli, és így könnyen belefuthat egy-egy nagyobb vereségbe.
MOHA: Itthon mennyire tartják fontosnak, hogy minél több pszichológus kiutazhasson az olimpiára?
Gyömbér Noémi: Ahogy említettem, Magyarországon a sportpszichológia folyamatosan fejlődik, viszont sajnos ennek fontosságát a nyugati országokhoz képest még kevesebben ismerik és fogadják el. Vannak országok, ahol természetes, hogy akár 8-10 sportpszichológus is kiutazik az olimpiára, ilyen például Németország. A legkiugróbbak e tekintetben viszont a kínaiak. Pekingben közel 52 szakember segítségét vették igénybe.
MOHA: Mi a helyzet a családtagokkal? Egy sportoló számára fontos, hogy a szerettei a helyszínen szurkolhassanak? Vagy a fizikai közelség vissza is vetheti a teljesítményüket?
Gyömbér Noémi: A családtagok helyzete egy ilyen nagy volumenű sportesemény szempontjából speciális. A sportoló áll a középpontban, így fontos, hogy tiszteletben tartsuk az ő igényeit, szükségleteit és kéréseit. Egy közös megbeszélés, ahol őszintén és nyíltan kezeljük ezt a kérdést, sokat segít. Itt a sportoló meg tudja fogalmazni, számára mi lenne a legideálisabb, a családtagok pedig könnyebben el tudják ezt fogadni.
MOHA: Az olimpiai keretből kinek a felkészítését segíted?
Gyömbér Noémi: Ezt sajnos nem árulhatom el a személyiségi jogok és a titoktartás miatt. Júniusban megjelent azonban a „Fejben dől el” című sportpszichológiai könyv, mely az elméleti és gyakorlati ismeretek mellett néhány személyes történetet is tartalmaz. A sportolók önmaguk vallanak saját mentális felkészülésükről és a sportpszichológiával kapcsolatos élményeikről.
