Moha: Miben lettél pontosan világbajnok?
Endrey Marcell: Hivatalosan tizenkilenc versenyszámot ismernek el és tartanak meg. Amit én megnyertem, az a háromszor hármas sok kocka vakon kirakása, zsargonban multivakon.
Moha: Hogy kell ezt elképzelni?
Endrey Marcell: Az ember a versenyszám indulása előtt elvállal annyi kockát, amennyit ki szeretne rakni, én tizenkilencet vállaltam. Ezután ezeket a kockákat letakarva, összekeverve megkapja, elindítja a stoppert, és az egyórás limitidőn belül az összes kockát memorizálja, aztán pedig a szemtakaró lehúzása után kirakja.
Moha: A 2. helyezett mennyit rakott ki?
Endrey Marcell: Ő 21 kockát vállalt és 19-et rakott ki. Ami 17 pontot ért. Kirakott mínusz elrontott.
Moha: Hogy néz ki az, amikor memorizáljátok a kockákat?
Endrey Marcell: Az ember ül egy asztalnál, előtte sok összekevert kocka, a fején valószínűleg egy zajvédő, füldugó vagy egyéb cucc, sorban kézbe veszi a kockákat és nézi őket meredten, mozog a szája, motyog magában, veregeti a fejét, vakarja a tarkóját, különböző nagyon furcsa mozdulatokat imitál.
Moha: Hogyan lehet megjegyezni egyáltalán ennyi kockát?
Endrey Marcell: Épp ma mondta Zane Carney, aki megnyerte a 3x3-as vakon kirakást, hogy a jó memorizáció nem a fejlett memória, hanem az a tudás, hogy hogyan lehet megjegyezni. Tehát egy multivakon kirakónak sem jobb, fejlettebb a memóriája, mint egy hétköznapi embernek, csak megtanulta használni.
Moha: És te hogyan használod?
Endrey Marcell: A kocka bekevert állásából szavakat és ezekből mondatokat képzek. A mondatokat próbálom egy sztoriba összefűzni, és ezt elképzelem. És ahogy végigmegyek a kockákon, ezeket a sztorikat sorban elhelyezem egy előre elkészített útvonalon, ez az útvonal nekem most a lakásunk, ahol sorban végigmegyek a szobákon. És elképzelem, ahogy az adott szobákban történik az az esemény, amit épp a kockán találtam.
Moha: És milyen események történtek a szobákban?
Endrey Marcell: A memória sajátossága, hogy a hétköznapi sztoriknál sokkal jobban megmaradnak az ijesztő, undorító, trágár, szexuális és abszurd történetek. Kicsit úgy érzem magam, mint egy újságíró, akinek olyan címet kell adnia a cikkének, hogy azt minél többen elolvassák. Ezért gyakran történnek érdekes dolgok. Ezen persze a szóválasztás is segít, például én a P-N betűpárhoz választhattam volna azt a szót, hogy „póni” – de nem ezt választottam.
Moha: Melyik történet volt a legbizarrabb?
Endrey Marcell: A multiban a legelső kocka azzal kezdődött, hogy Áron megfogja a cicijét, és beledugja a seggembe.
Moha: A te segged is rajta van a kockán?
Endrey Marcell: Persze. És én felüvöltöttem, hogy abba harmincnégy pohár vizet ma már beleöntöttek.
Moha: Az is rajta van a kockán?
Endrey Marcell: Minden rajta van a kockán.
Moha: A különböző kockatípusok kirakását magadtól találod ki vagy segédlettel? Az agyad rááll annyira, hogy ki tudd gondolni egy előző kocka kirakásából a másikat?
Endrey Marcell: A kocka alapos és értő ismerete nagyon sok segítséget nyújt a hasonló működésű játékoknak a megoldásában, de természetesen ha az ember elakad, akkor mindezekről megtalálhatóak részletes leírások az interneten, ami amúgy is a gyűjtőhelye és élnénk központja a teljességgel internacionális és nemzeteken minden probléma nélkül átívelő kockás diskurzusnak.
Moha: Soha nem unod meg?
Endrey Marcell: Nem, épp ellenkezőleg! Főleg így verseny után nem, mindig borzasztó inspiráló, mikor az ember körül több száz másik kockás tekerget.
Moha: Azt hittem, lefáraszt egy verseny.
Endrey Marcell: Persze, de inspirál.
Moha: És mennyit kell rá készülnöd?
Endrey Marcell: Nagyon sokat. Hézagosan jártam egyetemre. Az utóbbi időben gyakran történt, hogy felkeltem, leültem az asztalhoz kockázni, és ott ragadtam estig.
Moha: Nem lesz izomlázad vagy valami efféle?
Endrey Marcell: Nem, bár majdnem benéztem egy ínhüvelygyulladást. De úgy látszik, megúsztam, mert most már nem fáj.
Moha: Mennyi időbe telik a nulláról felkészülni?
Endrey Marcell: Szerintem egy másfél év alatt nagyon sokáig el lehet jutni, ha az embernek megvan a kellő mennyiségű szabadideje – nem véletlen, hogy a fiatalok viszik előre ezt a sportágat – és a kellő mennyiségű elhivatottsága.
Moha: Mekkora elhivatottság kell, hogy valaki Rubik-világbajnok legyen?
Endrey Marcell: Ehhez az kell, hogy valaki szeresse, amit csinál. Az utóbbi időben borzasztó sok volt, hogy én hajnalban felkelek, és estig tekerem a kockát. Nem mindig volt hozzá kedvem, de ha nem szeretném irtóra ezt az egész dolgot, akkor biztos nem tudtam volna megcsinálni.
Moha: Nem vagy tőle antiszoc? Ha ez ember reggeltől estig kockázik, az nem túl társasági tevékenység.
Endrey Marcell: Nem vagyok antiszoc. Ez ugyanolyan, mint bármelyik másik profi sport. Abszolút társas tevékenység egyébként. Persze az ember egymagában kockázgathat, de nagyon szervesen hozzákapcsolódik az, amikor a többi kockással összeülünk, és hát – kockás terminológiában – faszkodunk, de lehet máshogy is hívni. Alapvetően versengünk egymás ellen, módszereket beszélünk meg, algoritmusokat cserélünk ki, a legújabb rekordokat vitatjuk meg, lehülyézzük vagy magasztaljuk a külföldi kockásokat. Ilyesmi.
Moha: Mennyire kocka ez a társaság? Szóval képzeljek el egy csomó SZTK-szemüveges, hózentrógeres embert, aki ül egy körben, kizár mindenkit és kockázik?
Endrey Marcell: A vicces, hogy van ilyen, de ő kakukktojás. Elég vegyes társaság. Van közöttünk negyvenes maratonfutó, húszas tűzoltó, tizenéves gimnazista.
Moha: És huszonéves informatikus esztéta.
Endrey Marcell: Az is.
Moha: Mi az, amivel az őrületbe tudnak kergetni egy kockást a laikusok?
Endrey Marcell: Például az „én ezt csak úgy tudom kirakni, hogy átragasztgatom a matricákat”. Tegnap azt kérdezték, hogy a „2x2-est azért könnyebb kirakni, mert kevesebb oldala van?”.
