Eltűnt, megsemmisült, letörlődött, felszívódott – ha komolyabb leadandó munkába vágjuk a fejszéjénket, általában rémálomként kísért a gondolat, hogy a véres verítékkel összerakott dokumentum, terv, rajz vagy más leadandó információhalom egyszer csak elpárolog a számítógépről. Az ilyen eset sajnos nem ritka: a merevlemez a PC-k egyik legsűrűbben meghibásodó alkatrésze, a vírusok csak arra várnak, hogy borsot törjenek az orrunk alá, és egy rosszkor jött áramszünet sem tesz jót az elektronikának. Lássuk hát, hogyan előzhető meg és hozható helyre az adatvesztés!
Mentés, mentés, mentés...
Tapasztalt rendszergazdák szerint kétfajta ember létezik: az egyik, aki biztonsági mentéseket (backupot) készít, és a másik, aki egyszer el fogja veszíteni mindenét egy rendszerösszeomlás következtében. A legkézenfekvőbb megoldás az adatvesztés elkerülésére, ha folyamatosan több mentett példányt tartunk a fontos adatokból. De egyáltalán nem mindegy, mire mentünk! Egy doktori tézis például akár éveken keresztül készülhet, ennyi idő alatt pedig a silányabb minőségű CD-k és DVD-k olvashatatlanná válhatnak, és a hagyományos vincseszterek sem lesznek fiatalabbak az idő múltával. Utóbbi esetben szerencsére az újabb meghajtókról egyszerű segédprogramok használatával (PassMark.com, hdtune.com) lekérdezhetők az élettartamra vonatkozó információk.
A legkényelmesebb megoldást a pendrive-ok (vagyis szilárdtestmeghajtók, amelyek újabban netbookháttértárként is népszerűek) jelenthetik, azonban érdemes tudni, hogy ezek az eszközök csak bizonyos számú írást (ide tartozik a fájlmódosítás és törlés is) viselnek el, valamint nem szeretik a hirtelen áramkimaradást és a túlzottan erős elektromos és mágneses mezőket. Szintén gyakori probléma, hogy a felhasználók nem használják az operációs rendszerek „meghajtó eltávolítása” lehetőségét, így pedig könnyen előfordulhat, hogy a pendrive-ra szánt biztonsági mentés valójában létre sem jön. Mindenesetre egy kimondottan mentés céljára, megfelelő odafigyeléssel használt pendrive megfelelő választás lehet, ha otthoni backupról van szó.
Jó megoldás lehet még valamilyen cloud szolgáltatás használata is, mint például a Google Docs vagy a DropBox. Ebben az esetben a fájljaink messzi-messzi szerverfarmokon kerülnek elhelyezésre, valószínűleg sok-sok példányban, és innentől kezdve az adott szolgáltató vigyáz a bitjeinkre, ők pedig igazán értenek ahhoz, hogyan kell ezt professzionálisan csinálni. Garanciát ők persze általában csak akkor vállalnak, ha fizetünk nekik egy kisebb összeget, de azért az ingyenes csomagok esetében is kellő gondoskodásra számíthatunk, elvégre a jó hírét teheti kockára az a cég, amelyik bármely ügyfele adatát elveszíti. Másrészt az online adatokról rendszeresen készíthetünk mentést a fent felsorolt hardverek bármelyikére, illetve egyszerre több cloud szolgáltatást is használhatunk.
Eső után köpönyeg
Ha nem voltunk elég előrelátóak, általában akkor sincs minden veszve. Az első és legfontosabb, hogy amint problémát érzékelünk, állítsuk le a számítógépet, és keressünk egy hozzáértőt, aki feltételezhetően be tudja határolni a probléma jellegét.
A merevlemezek hardveres meghibásodását legtöbbször hangról lehet megismerni, illetve érvényes a régi villamosmérnök-bölcsesség is, miszerint minden gép (így a merevlemez is) füsttel működik, ha kijön belőle a füst, a gép nem megy tovább. Ilyenkor baj van, menjünk le a legközelebbi presszóba, és kérjünk valami erőset, mert az adatainkat valószínűleg csak nyusziruhás emberek fogják tudni visszahozni, sok pénzért (a Kürt Zrt. adatai szerint átlagosan 220 000 forintba kerül egy ilyen akció).
Szerencsésebb eset, ha hugi simán letörölte a könyvtárunkat vagy öcsi rendszergazdásat játszott és újraformázta a lemezt. Ilyenkor megnyugodhatunk, mert az adataink nagy eséllyel még ott vannak a lemezen, csak azt nem tudjuk, hogy hol. Ilyenkor (is) ajánlatos kikapcsolva tartani a gépet, a merevlemezt egy másik számítógépbe helyezve egy nagyjából 15 000 Ft-ért megvásárolható adat-helyreállító szoftver (pl. GetDataBack) segítségével várhatóan visszaállítható lesz a munkánk. A gép békén hagyása azért fontos, mert ugyan a bitjeink még ott vannak a lemezen, az operációs rendszer bármikor felülírhatja őket, és akkor megint jönnek a nyusziruhások.
Elmondható tehát, hogy hasonlóan az élet más területeihez, az adatvesztést is jobb megelőzni, mint kezelni. Aki pedig úgy érezné, hogy mindez túlzottan nagy pluszmunka a felmerülő kockázathoz képest, az merengjen el azon pár pillanatra, hogy milyen izgalmas feladat is lenne leadás előtt egy héttel a nulláról újrakezdeni egy diplomamunkát vagy egy féléves beszámolót!
