• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Kétségbeejtő helyzetben a pályakezdő orvosok

Két frissen végzett orvost faggattunk, miért döntöttek a hazai vagy külföldi rezidensképzés mellett. Tanulság: ha mész, nem vagy kapzsi, ha maradsz, nem vagy mártír. •

orvosi / orvostanhallgató / rezidens / oktatáspolitika / felsőoktatási törvény / MOHA magazin 2011 ősz

2011.11.11.

írta/forrás
Frankó Luca

A pályakezdő orvosok dilemmáját sokan egyszerű anyagi kérdéssé redukálják, míg a politika morális kérdést csinál a problémából. Ha mész, kapzsi vagy, ha maradsz mártír. Valójában pedig személyes történetekből derül ki igazán, milyen szempontok alapján zajlik a mérlegelés. Kata és Zoltán egyszerre kezdték el az egyetemet Szegeden, nyáron vehették át a diplomájukat, mindketten belgyógyászként szeretnének dolgozni a továbbiakban. Kata úgy döntött, Németországban próbál szerencsét, Zoltán marad. Egyelőre.

Szegeden, de ki tudja, meddig

„Itthon a rezidensek helyzete anyagi szempontból kétségbeejtő. Naponta benn vagyok reggel 8-tól délután 6-ig, a hónap végén 93 500 forintot gyűrök zsebbe” – hangzik Zoltán egyik első mondata, amikor hazai tapasztalatairól kérdezem. A fiatal orvos a szegedi I. Számú Belgyógyászati Klinika munkatársa, a Markusovszky-ösztöndíjprogramba viszont nem lépett be, mert nem szeretné tíz évre lekötni magát. Arról faggatom, jelent-e számára pluszmotivációt, hogy a rossz körülmények ellenére legalább gyorsabban lépkedhet a ranglétrán, hiszen egyre kisebb a konkurencia. „A karrierépítés valóban könnyebb itthon, de nem a kevés orvos miatt. Az igazi ok az, hogy más országban kereshetsz akármennyit és lehetsz akármilyen jól képzett, a szemükben betolakodó maradsz. Nálunk is dolgozik két remek külföldi szakember, a kiejtésükön nevetünk, nem lesz belőlük soha klinikavezető” – mondja.

Mindent mérlegelve mégis úgy döntött, marad, elsősorban a családja miatt, de ha kizárólag az orvoslásból kellene élnie, ő sem engedhetné meg magának, hogy itthon praktizáljon.

Zoltánt szeptemberben aláírt munkaszerződése öt évig köti Magyarországhoz, ha szakorvosjelöltként már külföldön próbálkozna, vissza kellene fizetnie képzésének költségeit. Sokan hangoztatják, hogy aki ingyen tanult, fizessen, ha máshol akar gyógyítani. A gyakorlatban ez a szisztéma jelenleg a rezidensképzésre vonatkoztatva él. Ennek során azonban különösebb pluszköltségekkel járó oktatómunka nem folyik, az állam számára a munkabérek jelentik a kiadást, melyet utólag kamatostól behajtani meglehetősen visszatetsző. „Ha a rezidensidőszak után találok egy nagyon jó állást, vissza tudom fizetni ezt az összeget, de a terveimben inkább az szerepel, hogy öt év után megyek ki, mikor a szakképzésnek is vége” – így Zoltán. A prognózisok sem túl biztatóak tehát, hiszen valószínűleg az itthon maradók közül is sokak fejében él hasonló jövőkép.

Németországban, de nem egyedül

Katával második németországi állásinterjúja előtt pár nappal kezdtük el boncolgatni, fiatal orvosként mi kerül a mérleg pró és kontra serpenyőjébe a külföldi munkavállalás kérdésében. Számos sokat emlegetett érv szól Nyugat-Európa mellett: magasabb fizetés, ideálisabb körülmények. A pró oldalon azonban egyáltalán nem csak az anyagiak szerepelnek, hiszen azokkal számos lelki tényező is összefügg. Ahol jobbak a bérek, kiegyensúlyozottabbak az orvosok, ők munkaidőben nem a befizetetlen csekkekre, hanem a betegekre koncentrálnak, a modern eszközöknek hála pedig magabiztosabban dolgoznak. Sok esetben a fejlődés is dinamikusabb külföldön, hiszen a kezdetektől jönnek a komoly feladatok, de szigorúan szakmai felügyelet mellett. Itthon végletesebb a helyzet: nappal gyakorta csak a „segédmunka” jut a rezidenseknek, éjszaka pedig előfordul, hogy egyedül ügyelnek akár pár hónapos tapasztalattal. Mindez nemcsak hogy életeket veszélyeztet és szabályellenes, de hatalmas stresszforrás is pályakezdőként.

Kata szerint a rezidensek két csoportja dönt Magyarország mellett: akik nem engedhetik meg maguknak, hogy menjenek, és akik megengedhetik maguknak, hogy maradjanak. Ez utóbbi csoportba azok tartoznak, akik már a karrierjük elején saját lakással és biztosabb egzisztenciával rendelkeznek családi hátterüknek köszönhetően. Az itthon maradók másik felét pedig azok képezik, akik szüleiktől semmilyen anyagi támogatásra nem számíthatnak. Külföldön munkát vállalni ugyanis sok pénzbe kerül. A befektetés az elhelyezkedés után hamar megtérül, az első időszakban azonban akár több százezer forintos költséggel is számolni kell. Rengeteg dokumentumot be kell szerezni és hiteles fordításukat elkészíttetni. Emellett nem ritka, hogy maga a munkaszerződés megkötése is anyagi terheket ró a kezdő orvosokra, az ügyintézés tarifája Németországban például 250 euró körül mozog. A végösszeget jelentősen növelheti az állásinterjúkhoz kapcsolódó útiköltség is. Ez a tétel megspórolható, ha valaki egy fejvadászcégen keresztül próbál munkát találni, ezek bizonyos kórházakkal szerződésben állnak, s közvetítő tevékenységet végeznek. Így azonban lényegesen kisebb a mozgástér, és hosszabb az átfutási idő. Kata úgy döntött, hogy befektet, és kint próbál szerencsét, mert az itthoni fizetéséből nem tudna egzisztenciát teremteni. Nem egy cégen keresztül próbálkozik, párja segítségével igyekszik megtalálni a megfelelő munkahelyet, aki lassan egy éve „Assistenzarzt” Németországban. Állítja, egyedül nem is merne belevágni.

 

Fotó

A város szuperhőseiTrash refreshVizsgadivatKötélruha és bringaszoknya Az új szépségideál az androgünDIY - Így készült a 3D MOHA logóKendermajálisPont Ott Parti - Arcok