Bár használható rangsorokat nem találni a médiaképzésekről, annyit nyugodtan kijelenthetünk, hogy a társadalomtudományokban erős egyetemektől elvárható, hogy a média terén is jelentős képzéssel bírjanak. Szóval, ha közülük választasz egyet, akkor biztos jó egyetemen kötsz ki. A kérdés csak az, találkoznak-e valahol az elképzeléseitek.
Így vélekedett Hammer Ferenc, az ELTE médiaszakjának adjunktusa is, amikor arról kérdeztük, vajon mely egyetemek a legjobbak, hogyha médiaoktatásról van szó: „Erre a kérdésre nemigen lehet válaszolni, azt lehet mondani, hogy az európai nagyvárosok neves egyetemein általában olyan media studies oktatás-kutatás folyik, ami vonzó lehet bármelyik magyar kollégának, illetve diáknak. Az egyéni érdeklődés persze kijelölhet preferenciákat (és itt már nem mindig az iskoláról van szó, mint inkább az ott alkotó iskolaalapító professzorról), és így ha valaki a Boltanski-féle szociológiát kedveli, az nem Oxfordba megy, hanem az École des Hautes Études en Sciences Socialesba (ha tud), viszont akit a kortárs médiaesemények elmélete és kutatásai vonzanak, az nem a Bécsi Egyetemre megy, hanem a Goldsmith College-ba Nick Couldryhoz. És a többi.” (A jobb európai programokról itt találhattok egy hosszú, bár egyáltalán nem teljes, listát.)
Kutatás, újságírás, marketing?
A sokféleségre jó példa, hogy a képzések különböző neveken futnak – néha média, máskor kommunikáció, újságírás vagy épp tömegkommunikáció, hogy csak párat említsünk – ennek segítségével már kiszűrhetitek, hogy túl elméleti vagy túl gyakorlati-e nektek a képzés. Például, hogyha újságírással szeretnétek foglalkozni, akkor a médiaelméletet – gondolom – inkább elkerülitek.
Az ilyeneknek például a Columbia Egyetem újságíró-iskolája (hogy a legnevesebbet emlegessük) vagy a Bálint György Újságíró Akadémia (hogy a legközelebbi is említve legyen) való. De ha megszületett is ez a döntés, még mindig akadhatnak nehézségek a legjobb suli megtalálásában.
A chicagói Northwestern Egyetem újságíró-iskolája (Medill School of Journalism) például a legjobbak között van – és valószínűleg PR-tevékenységekre is rengeteget költ, mert e sorok szerzője alig győzi törölni a tőlük érkező e-maileket. Éppen ezért érdemes figyelmet szentelni annak a ténynek, hogy nemrég megváltoztatták a nevüket. Mostantól úgy hívják őket: „The Medill School of Journalism, Media, and Integrated Marketing Communications.” A névváltás nem kis vihart kavart, amiről olvashattok a The Nation hetilap nemrég megjelent cikkében is.
De miért is? Mi az az integrált marketingkommunikáció? Az egyetem honlapja szerint a Medill találta fel a területet. De gyakorlatilag csak annyit jelent, hogy a reklámot és a PR-t is az újságírói munka részeként kezelik mostantól. Persze sokan már most megköveznének ezért, hiszen a marketinget az újságírással keverni – azaz egyenlőségjelet tenni a tények felderítése és a ködösítés között – halálos bűn. Ennek ellenére meglepően sok évfolyamtársam érdeklődött a média szakon a PR iránt, még akkor is, ha a tananyag a hagyományos területekre koncentrált: újság, tévé, médiakutatás.
Új média
Pedig talán annyira nem is nagy a különbség, hiszen a sztoridat is el kell valahogy adnod, és sokszor az újságok sikere is inkább függ attól, milyen a csomagolás, mint attól, hogy milyen korrupt gazfickókat sikerült leleplezniük. Tehát nem árt, ha figyelsz a történetnek erre az aspektusára is. De a tanárok reakciója (a Yale vagy a Columbia újságíró-oktatói teljesen kiakadtak ettől a változástól) mindenesetre azt mutatja, hogy még a szűkebb területeden sem mindegy, melyik iskolát választod. Hiszen amit az egyik helyen boszorkányságnak tartanak, azt máshol teljesen normális tananyagként kezelik – ami persze nem jelenti azt, hogy minőségben bármelyik is rossz lenne, csak hát előfordulhat, hogy nem azt kapod, amit vártál.
Ha például az új média iránt érdeklődsz, akkor vannak kifejezetten erre szakosodott programok. Nagy-Britanniában a Leedsi Egyetem például elindított egy olyan BA-programot, amely lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy megtervezzék, létrehozzák vagy használják a jövő interaktív médiatermékeit (már ha hihetünk egy szakleírásnak). De a Torontó Egyetem is hangsúlyt fektet arra, hogy az új médiumok a lehető legnagyobb teret kapják a programjukban.
Ha nem jön össze?
A külföldi tanulásról, Erasmusról vagy más ösztöndíjakról szólva el kell mondanunk, hogy a valós lehetőségek gyakran különböznek attól, amit karrierálmaitokban elképzeltetek. Előfordulhat, hogy nem arra az egyetemre kapjátok meg az Erasmust, amelyre szerettétek volna. Vajon ilyenkor az a legjobb, ha visszamondjuk az ösztöndíjat? Aztán akár évekig is várunk az igazira? Hammer Ferenc szerint nem tragédia, hogyha nem pont az álomegyetemünkre kapjuk meg az ösztöndíjat, és azt ajánlja, nyugodtan fogadjuk el az ösztöndíjat, mert „jót tesz néha az embernek, ha rá van kényszerítve arra, hogy idegen terepen tevékenykedjen, és megismerkedjen idegen témákkal és módszerekkel”.
Persze nem kell feltétlenül külföldre menni egy ilyen programért. Hammer szerint itthon is lehet jó képzést kapni, csak (nagyon) gondosan körbe kell nézni a piacon. „Magyarország, mint olyan, nekem értelmezhetetlen, egyes kollégák teljesen nemzetközi szinten művelik szakterületüket, mások pedig nagyon nem. Az már egy tágabb egyetempolitikai kérdés, hogy az kizárólag az oktató személyes normáin múlik, milyen szinten dolgozik, mivel az oktatáspolitika jórészt érzéketlen az oktatói-kutatói teljesítményekben megmutatkozó különbségek iránt.” Mindenesetre nem lehetetlen nálunk sem valami jót kifogni.
