Már megszokhattuk, hogy a felsőoktatási törvény koncepciója nap nap után tartogat még meglepetéseket. Tegnapi hír, hogy az MTI birtokába került verzió szerint az önköltséges alapon tanuló hallgatók is köthetnének szerződést az állammal, ami így részben finanszírozná a képzésüket. Régebb óta tudható, hogy az állam csak azoknak fogja a teljes képzését fizetni, akik vállalják, hogy szakuktól függően 7–15 évig Magyarországon fognak dolgozni diplomájuk megszerzése után. Az önköltséges hallgatókkal kötött szerződések feltételei valószínűleg hasonlóak lennének, egyelőre erről annyit tudni, hogy a kormány fogja megállapítani a szerződés tartalmi elemeit, vagyis, hogy milyen munkavállalási elvárásokat támaszt a diplomással szemben.
Korábban nagy felháborodást váltott ki a hír, hogy bizonyos képzéseket teljesen kivennének az államilag finanszírozott körből, és jövő évtől egyetlenegy jogász vagy közgazdász sem tanulhatna a felsőoktatásban, hacsak nincsen körülbelül 450 ezer forintja félévente. A Népszava birtokába került államtitkársági számítások szerint ugyanis ennyibe fog kerülni például egy félév jogászképzés az ELTE-n vagy a gazdálkodási és menedzsmentképzés a Corvinuson. Emellett szinte az összes társadalomtudományi és bölcsészképzés is csak önköltségesen lenne tanulható. Szeptember 23-án Szombathelyen Hoffmann Rózsa cáfolta, hogy egyáltalán nem lesz államilag támogatott jogász- és közgazdászképzés, a keretszámok viszont biztosan csökkenni fognak.
A korábban az origo birtokába került számítások szerint az állam csak három területen – a pedagógus, az orvos és a közszolgálati képzésben – fizetné minden diák képzését. A természettudományos, mérnöki és informatikus felsőoktatási helyek 50 százaléka működhetne állami finanszírozással, a többit piaci alapon – vagyis a szakember-utánpótlásban érdekelt vállalkozások bevonásával – kellene finanszírozniuk a főiskoláknak, egyetemeknek.
Hajdú Csongor, a frissdiplomas.hu portál ügyvezetője szerint ez az intézkedés ha valóban megvalósul, a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők számának jelentős csökkenését fogja eredményezni. „Lehet azon vitatkozni, hogy ez jó vagy rossz, viszont tudásalapú gazdaságot építeni a felsőfokú végzettségűek számának csökkentésével nagy kihívás lesz. Én nem hiszek abban, hogy rövid távon be lehet vonni a szakember-utánpótlásban érdekelt vállalkozásokat az intézmények finanszírozásába. Ugyan már most is van néhány nagyon jól működő példa, az ilyen jellegű szoros együttműködést és anyagi támogatást elsősorban a nagy multinacionális cégek engedhetik meg maguknak. Ez egy nagyon lassú folyamat, a munkaadók biztosítékokat fognak kérni, hogy a befektetésük megtérül, sőt várhatóan a tanterv kialakításában is szeretnének részt venni” – mondja.
A felsőoktatási törvény készítőinek érvei szerint a keretszámok ilyen irányú megmetszésére a munkaerő-piaci igények miatt van szükség. Hajdú Csongor egyetért azzal, hogy a piaci keresletet nem szabad figyelmen kívül hagyni, viszont az állami támogatás teljes megvonása bizonyos területeken súlyos következménnyel jár. Szerinte a Magyarországon tapasztalható orvos- és pedagógushiány nem a képzés miatt alakult ki. „Már most túlságosan sok a pályaelhagyó pedagógus, azzal csak az ő táborukat lehet növelni, ha erre a pályára irányítják a fiatalokat. Az sem titok, hogy a versenyszférának jól képzett, nyelveket beszélő mérnökökre, programozókra, pénzügyi végzettségű szakemberekre lenne a leginkább szüksége.”
