A recept első fele valahogy így szólhat: végy gyakorlott versenyzőket! Például fazekasos diákokat – hiszen jelen esetben a csapat minden tagja ott vált hivatalos versenyfeladat-szelídítővé.
A recept második pontja: ne engedd a diákokat érettségi után külföldre! Romániában ez az intelem nem jutott érvényre. Habár a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiákon (IMO) évről évre elöl végeznek, az egyetemistáknak szóló megmérettetéseken nem szerepelnek olyan fényesen. Itthon nem jellemző az érettségi utáni kivándorlás: a versenyzők elmondása szerint az ELTE-s BSc-képzés világszínvonalú, így habár halvány gondolatként felmerült, hogy rögtön kint kezdjék meg felsőfokú tanulmányaikat, okosabbnak látták a magyarországi alapozást.
Természetesen szükséges a matematikusok közül a legjobbak kiválasztása: télen egy versenynapot leképezve próbafordulót tartottak az egyetemen TDK feladatmegoldó verseny álnéven. A legeredményesebbek mehettek nyáron a világversenyre.
Az előkészített alapanyagokat még rendesen „meg kell gyúrni”: egy szeminárium keretében Kós Géza készítette fel a csapat tagjait a tavaszi félévben a versenyben előforduló feladatokkal. A kurzuson a beadandókat – a nyári erőpróbához hasonlóan – angolul kellett megoldani, hogy a versenyzők idegen nyelven is megszokják a szakszavakat és a precíz fogalmazást.
Ha mégis nyelvi problémák merülnének fel, és a feladatokat javítók esetleg nem értenének valamit, a csapatvezető feladata, hogy kezelje a problémát, ezért elengedhetetlen, hogy jó kommunkiációs készsége legyen. Ugyanis az egyetemi csapatokat egy-egy vezető istápolta a versenyen, idén Pach Péter Pál – doktorandusz, egykori versenyző – vitte az ELTE-seket. Az ő feladata volt a többi vezetővel az első napi feladatválasztás mellett a dolgozatok javítása, ezt követően pedig a reklamálás. Elmondásuk szerint egy külön pontversenyt lehetett volna hirdetni a csapatvezetőknek, ugyanis Péter is sokszor eredményesen szerzett meg jó pár elveszett pontot hallgatóinak.
Nem hagyhat minket hidegen, hogy mi történik a jövőben a versenyzőkkel. Receptünk második pontjában leírtuk, hogy jellemzően a hazai alapképzést választja a legtöbb tehetséges diák. A mesterképzés esetén már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Habár csak pár év és egy maroknyi hallgató áll előttünk példaként, az már most látszik, hogy a bolognai folyamat elindított bizonyos változásokat . Például a csapat két tagja, Korándi Dániel és Lovász László Cambridge-ben végeznek el egy egyéves MSc-t, majd Amerikában, a UCLA-n és az MIT-n fognak doktorizni. Tomon István az alapképzés befejezése után szintén a cambridge-i egyetemet szeretné megcélozni. Az intézmény nemzetközi hírneve és a kecsegtető magas fizetések miatt inkább kint tudja elképzelni kutatói pályáját. Persze ez nem igaz az egész csapatra: Pach Péter Pál például biztosan itthon marad, Nagy Csaba és Nagy Dániel pedig az ELTE-s mesterképzést választják.
A válogatást és szervezést végző Keleti Tamás elmondta, hogy egyfelől örülnek a hallgatók sikeres felvételijének, másfelől ez egy intő jel számukra: az ELTE-s MSc-programot mindenképpen vonzóbbá kell tenni, hogy ne érezzék hátrányban magukat azok se, akik ott folytatják a tanulmányaikat. Természetesen nehéz felvenni a versenyt a világhírű egyetemek és a külföldi lehetőségek vonzerejével.
Az IMC alapvetően a kelet- és közép-európai egyetemek versenye, habár egyre több ország és földrész hallgatói vesznek részt rajta. Az Európa-központúság egyik oka, hogy innen indult a kezdeményezés, legtöbbször a közelben rendezik meg a versenyt. Másik oka, hogy az amerikai egyetemek körében az USA-beli matematikaversenynek tulajdonítanak igazán jelentőséget. De az már tapasztalható, hogy egy-egy jobb eredmény hozzájárul a nevesebb egyetemekre való sikeres felvételihez.
Egyetemisták Nemzetközi Matematikaversenye (IMC = International Mathematics Competition
for University Students, http://www.imc-math.org/)
Blagoevgrad, Bulgária (2011. július 28-tól augusztus 3-ig).
Két versenynapon öt-öt feladatot öt-öt óra alatt kellett megoldaniuk a versenyzőknek, összesen 100 pontot szerezhettek – az évek óta erős krakkói Przemysław Mazur 97 ponttal szerezte meg az első helyet.
A csapat vezetője: Pach Péter Pál.
Csapattagok: Korándi Dániel, Lovász László, Nagy Csaba, Nagy Dániel, Tomon István.
Csapateredmény: 3. (Lovász László és Tomon István az első tíz között végzett).
A válogatást és a felkészítést Keleti Tamás és Kós Géza végezte.
