• Moha a Facebookon
  • twitter
  • Rovat rss


Állami gondozottként a felsőoktatásban

Gazdag szülőt minden egyetemistának! – hangoztatjuk az április-májusi magazinban, hiszen tény, hogy a felhőtlen és tehermentes diákévekhez a biztos anyagi és érzelmi háttér elengedhetetlen. De mi a helyzet azokkal, akik egyáltalán nem élvezhetik a családi fészek melegét és a „mamahotel” alkalmankénti szolgáltatásait az egyetem idején? •

MOHA magazin április-május / felsőoktatás

2011.05.16.

írta/forrás
Frankó Luca

Hazai szegénységmutatók

Ma körülbelül kétmillió kiskorú állampolgár él hazánkban, ebből 500 ezren hátrányos helyzetűek, 200-300 ezren pedig veszélyeztetettnek minősülnek, azaz olyan környezetben nevelkednek, amelyben a testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésük gátolt vagy akadályozott. Ezekből a fiatalokból kerülhetnek ki a jövő potenciális „szegény egyetemistái”, akiknek félévről félévre minden tizedért meg kell harcolniuk, hogy tanulmányi ösztöndíjhoz jussanak, akik diákhitelre szorulnak, és akik már az egyetemi évek alatt kénytelenek munkát vállalni a megélhetéshez, hogy elkerüljék a családi hendikep továbbörökítését.

Hazánkban jelenleg több mint 21 ezer állami gondozott él, évente azonban mindösszesen pár tucat személy jelentkezik közülük valamelyik egyetemre vagy főiskolára. Miért ilyen rossz az arány? Könnyű lenne annyival elintézni a kérdést, hogy ezek a fiatalok nem eléggé motiváltak, mi több, nem is elég okosak és tehetségesek a felsőoktatáshoz. A lehetőség mindenki számára adott, gondolhatnánk, hiszen az oktatás ingyenes, minden csak szorgalom és elhatározás kérdése. Talán közhely, de állami gondozottként hihetetlen erőfeszítésre, céltudatosságra és akaraterőre van szüksége azoknak, akik felvállalják: tanulni szeretnének.

Petra története

Petra 2007-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait a BKF kommunikáció és média szakán, később vállalati és intézményi kommunikációra szakosodott, jelenleg pedig a szakdolgozatát írja „Szakmai és etikai problémák a mai magyar sajtóban – Romák a médiában címmel”. A hétéves kora óta intézetben élő miskolci fiatalt már gimnáziumba sem szívesen engedték, mert abban a közegben, ahogy ő fogalmaz, ez nem volt megszokott. „Az, hogy én gimnáziumba jelentkezek, számos pluszterhet rótt a nevelőimre, ráadásul az addig helyettük elvégzett munkákat sem tudtam már ellátni, ezért sem támogatták a törekvéseimet” – mesél a kezdetekről. – „A nevelőim még a szülői értekezletre sem mentek el soha. Sőt arra is volt példa, hogy az egyikük bement az osztályfőnökömhöz, és kifejezetten kérte, hogy rúgasson ki, mert nem vagyok oda való. Ekkor 4,3 volt az átlagom” – teszi hozzá a lány a megdöbbentő részleteket. Petra kollégiumba költözött, és egy jogász házaspár kezdte patronálni, az ő hatásáukra maga is egy időben erre a pályára készült, de a középiskola végére elfogyott az önbizalma, és már továbbtanulni sem akart. „Végül az osztályfőnököm unszolására adtam be a jelentkezésemet, Egerbe szerettem volna menni, de egy ponttal lemaradtam. Volt még egy jelentkezési lapom, találomra kinyitottam a felvételi tájékoztatót, így esett a választás a BKF-re, ahova fel is vettek. Emlékszem, sírva is fakadtam, hogy márpedig én nem akarok Pestre költözni.”

Állami gondozottként a felsőoktatásban

A gyermekvédelemben megkülönböztetünk alapellátást és szakellátást. Előbbit a szülők önkéntesen vehetik igénybe, a szakellátás viszont már nem önkéntes alapú, a gyermekvédelmi szakszolgálatok rendelhetik el. Ekkor a szülők felügyeleti joga megszűnik, és a gyerekeket nemüktől, koruktól vagy éppen egészségügyi állapotuktól függően helyezik el gyermekotthonokban vagy nevelőszülőknél. Alapesetben a gyermekvédelmi szakellátás 18 éves kor után megszűnik, de a fiatalok kérvényezhetik, hogy utógondozói ellátásban részesüljenek nappali tagozatos hallgatóként legfeljebb 25 éves korukig. Pest megyében jelenleg 393 utógondozott személy él, ebből 170-en középfokú tanulmányokat folytatnak, 10-en dolgoznak, és mindösszesen 19-en járnak egyetemre vagy főiskolára, tudom meg Aranyi Anikótól, a Pest Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat munkatársától. Közülük egy Petra, aki a kezdeti félelmek ellenére sokkal jobban érezte magát a fővárosban, mint Miskolcon. Pesten családiasabb volt a hangulat, és mivel itt mindenki iskolába járt, nem lógott ki a sorból.

„20 ezer forintot kaptam egy tanévre, ebből kellett megvenni a jegyzeteket, a füzeteket, mindent. Az otthonban engedték, hogy nyomtassak, de más segítségem nem nagyon volt.” – vázolja fel Petra a szűkös anyagi lehetőségeket. Kérdésemre, hogy mennyire tudott klasszikus főiskolás életet élni, azt feleli: semennyire. „A BKF-en nem igazán tudtam beilleszkedni az évfolyamomba, eleinte nyitott voltam, de végül nem igazán kötöttem barátságokat.” A lány azóta elköltözött a kőbányai otthonból, a párjával él, operátorként dolgozik, valamint írja a szakdolgozatát. Álma, hogy a jövőben az állami gondozott romák ügyével foglalkozhasson.
 

Fotó

Kalap és szaxiKötélruha és bringaszoknya BetyárdűlőPaintballERASMUSMANPont Ott Parti - ArcokKendermajálisZSKF Gólyatábor Csopak